A televízió kétségtelenül felelős a gyerekekről alkotott kép megváltozásáért, és az is nyilvánvaló, hogy döntő szerepe van az egykor gyermekkorként ismert, védett életszakasz fölszámolásában. De nem egészen úgy, ahogy azt a legtöbb ember, szülő hiszi.
Nemcsak amit néznek...
Megóv a család
Természetesen az is számít, hogy mit néznek meg a gyerekek, hiszen a televízió bevezeti őket szüleik kusza világába, s ez bizony gyakran megingatja és aláássa a felnőttekbe vetett hitüket és bizalmukat, akiket pedig addig mindentudónak, erősnek és jónak tartottak. A televízió azonban önmagában nem képes teljesen lerombolni a gyerekek bizalmát. Gyerekekkel foglalkozó szakemberek egyetértenek abban, hogy még a meredek vagy pornóműsorok sem hagynak maradandó nyomot azokban a gyerekekben, akik rendezett, viszonylag boldog családban nevelkednek. A televízióban látottak csak akkor fejthetnek ki mélyebb és rombolóbb hatást, ha – például válás miatt – minden összezavarodik a gyerek életében.
Rossz példák
Kár lenne tagadni, hogy a tévéműsorokból sok, az életkorukhoz nem illő szót és kifejezést tanulnak meg, sőt kezdik utánozni a felnőttek mozgását, gesztusait, táncaikat és viselkedését, ami az érettség illúzióját keltheti, holott reális emocionális alapja nemigen van. Ez is egy tényezője a gyermekkori változásnak, de valahogy nem meggyőző.
A televízió több módon is megváltoztatta a gyermekek életét, nemcsak egyszerűen azzal, amit sugároz. Az egyik ilyen mód az, hogy a szülők nevelési segédeszközként használják. Régen bevált gyermeknevelési mintákat változtatott meg a televízió azzal, hogy azonnal rendelkezésre álló eszköz a gyerek szórakoztatásában, a gyerek felügyeletében és a problémák levezetésében. Ezzel pedig jó lehetőséget kínál a kényelmesebb szülőknek, hogy mellőzzék azokat a szabályokat és korlátokat, amelyek régen a gyerekekkel való mindennapi együttélés elengedhetetlen feltételei voltak, s aminek mindenképpen része volt az állandó párbeszéd.
A televízió előtti időkben
a szülőknek be kellett biztosítaniuk magukat, hogy a gyerekek szót fogadjanak nekik – ne fecsegjenek közbe, amikor a felnőttek beszélgetnek, ne zavarják meg őket, ha éppen nagyon elfoglaltak, és legyenek képesek türelmesen várni, hogy kérésüket teljesítsék –, enélkül ugyanis a szülők nem tudták volna elvégezni a dolgukat, és az idegeik is tönkrementek volna, mint ahogy sok mai szülőé tönkremegy. Ezért létkérdés volt számukra, hogy a szoros, mindennapi együttlét során – egy asztalnál ettek, ugyanabban a nappaliban üldögéltek – a gyerekek megtanuljanak fegyelmezetten viselkedni. A televízió azonban kényelmes alternatívát kínált a hagyományos szülői fegyelmezéssel szemben. Viselkedési szabályok és korlátok felállítása helyett, ami igen fáradságos és gyakran kudarccal végződő munka, és ahelyett, hogy a gyereket felkészítenék az emberi együttélésre, manapság az egész feladatot a televízióra bízzák (tisztelet a kivételnek).
„Nézd a tévét!”
– ezek a legújabb varázsszavak. Most már az anyák nyugodtan főzhetnek a konyhában, vagy leülhetnek megírni jelentésüket a főnöküknek, az apák zavartalanul barkácsolhatnak vagy kertészkedhetnek. Nem kell már azzal bajlódni, hogy a gyereket csendesebb játékra intsék, miközben ők családi ügyeket beszélnek meg.
A televízió békét hozott, de ennek ára van. Egyértelmű szabályok lefektetése és a viselkedési határok meghúzása nélkül nem lehet precízen meghatározni a szülő és a gyermek családban betöltött szerepét. És ha a kezdet kezdetén a szülő elmulasztja, hogy tekintélyt szerezzen gyermeke előtt, akkor az végérvényesen kicsúszik az ellenőrzése alól, amit a múltban – pusztán a körülmények kényszere miatt – a szülők nem engedhettek meg maguknak.
Ez az oka annak, hogy mára újfajta egyenlőség alakult ki a felnőttek és a gyerekek között.
A szerző gyakorló pedagógus
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.