Nem minden lustaság, ami annak látszik

A gyerekek természetükből adódóan érdeklődőek, kíváncsiak és tettre készek. Ha hiányzik belőlük az érdeklődés, a figyelem a környezet iránt, vagy kedvetlenek, annak többnyire testi okai vannak: pl. keveset aludt, fáradt, esetleg rosszat evett, de lehet vérszegénység vagy a kevés mozgás eredménye.

A lustaságnak leggyakrabban lelki okai vannak. Szinte minden esetben elutasító magatartást mutat a gyermek, ha példának egy nála szorgalmasabb és tehetségesebb társat (testvért) állítanak elé, akit nem tud követni. Ugyanúgy lustaságot vált ki kiskorban az önállóságot korlátozó szülői magatartás is, vagy annak ellentéte, a kényszer alatt végeztetett munka. A lustasággal védekezik a gyerek; aktivitás helyett inaktivitást tanúsít. A kedvetlenség legtöbbször iskolai tantárgyakra vonatkozik, de nem ritka a házimunkák esetében sem. A nógatás, a szemrehányás, a ráparancsolás csak tovább bénítja a gyereket, sőt növeli benne az ellenállást. Úgy érzi, soha nem tud megfelelni az elvárásoknak, egyszerűbb hát a semmittevés védelmében maradnia.

Megszívlelendő

b Ha a gyermek az iskolában vagy otthon túl hamar elfárad, a gyermekorvossal együtt kell kialakítani a neki megfelelő terhelést, étkezést vagy vitaminpótlást.

b Ha kiderül, hogy a gyerek lustasága személyes vagy iskolai nehézségek miatt alakult ki, ne büntessük, ne olvassunk mindent a fejére, mert ezzel csak az elzárkózását fokozzuk.

b Szidás helyett már kisebb erőfeszítésekért is dicsérjük meg, mert ez a sikerélményt ébreszti fel benne. Ha együtt tudunk örülni az előrelépéseinek, azzal erősítjük benne a tenniakarást.

b Az is elveheti kedvét a munkától, ha tanítója a teljesítményét tévesen értékeli. Ha gyermekünk egyes tantárgyak ellen tiltakozik, feltétlenül beszéljünk azok oktatóival. A nem tanulás okát nem kizárólag a gyerekben kell keresni, a tanítási stílus is lehet a kiváltója, pl. nincs sikerélménye, nem leli örömét benne, nagyon lemaradt az anyagban, már nem érti az összefüggéseket.

b Ne legyenek nagyravágyó terveink a gyermekünkkel. A teljesítményorientált szülői szemlélet kiskorban nagyon káros lehet. Sok gyereket túlterhelnek vagy nem a neki megfelelő viselkedést várják el tőle, és ezért lesz rezignált, „lusta”, inaktív. Ha gyermekünknek a legjobbat akarjuk, gondoljuk át, hogy személyiségének és képességének mi a legmegfelelőbb. Adjunk lehetőséget a szabadon választott aktivitásra, és abban biztassuk őt, ismerje el tetteit. Az elvárások megszegése esetében tanúsítsunk több türelmet!

A szerző pszichológus, Derűs Gyermekkor Alapítvány