Nem mese ez, hanem Google

Hol volt, hol nem volt, de biztosan az Óperenciás-tengeren túl, nagyon-nagyon régen, még az internetkorszak kezdetén, úgy tíz évvel ezelőtt száz cég kereste az információt a világhálón csüngő millióknak az adatok rengetegében. Aztán jött Google, megfelelt a három találós kérdésre, elnyerte a királykisasszony kezét, s vele a fele királyságot.

Csak még meg kell vívnia a gonosz hétfejű sárkánnyal, a Microsofttal. A mesében a jó győz. De az életben? A válasz megtalálásában a New York-i tőzsde is segíteni fog.

Meseszerű történet ez, talán azért, mert a zsenialitás, a kitartás és a barátság szövete tartja össze, amely ma oly ritka. Talán a szerencse, a véletlen is közrejátszott. Nem is talán. Biztosan. Hiszen a két ifjú tudósjelöltnek találkoznia kellett valahol, hogy kiderüljön, mindkettőjüket ugyanaz a matematikai, számítástechnikai probléma – jelesül a keresés – érdekli. Aztán ment minden szinte magától, a népszerűségi lista csúcsára küzdötték fel magukat, s ma ott tartanak, hogy tőzsdére viszik cégüket, amely néhány év alatt a garázsban berendezett műhelyből 15 milliárd dollár értékű vállalkozássá fejlődött. Ám most valóban az a kérdés, hogy az információs technológiai ipar válságát túlélő stratégia vajon megvédi-e őket a mindenható Microsoft várható támadásától.

De kezdjük az elején ezt a nem mese mesét. Nyolc hosszú esztendeje már annak, hogy az akkor huszonnégy éves Larry Page, a Michigani Egyetem vörösdiplomás számítástechnikai végzőse felkerekedett, s kaliforniai vándorútra indult. Meg sem állt a Stanfordig, ahol PhD-tanulmányokra adta a fejét. Itt botlott bele a moszkvai születésű, de a Marylandi Egyetemen diplomázó 23 éves Sergey Brinbe. Első találkozásukat heves szakmai viták jellemezték, ám hamar rádöbbentek, hogy egyéninek hitt megközelítésük igencsak hasonlít egymásra. S mindketten ugyanarra a kihívásra kutatják a választ: hogyan lehet az internetre felrakott, beláthatatlan mennyiségű információtömegben megtalálni azt, amit keresünk.

Néhány hónappal az első beszélgetés után, 1996 januárjában már együtt dolgoztak. Larry, aki korábban legókockákból épített működő nyomtatót, imádta a gépeket, s rájött, hogy szükségtelen drága komputereket használni. A keresés problémája megoldható egyszerű asztali számítógépekkel is. Igaz, sok kell belőlük, tonnányi memóriával. Kollégiumi szobáikban rendezték be a laboratóriumot és az irodát. Ez így ment vagy két éven át.

Módszerüket egyébként ekkor már Google-nak nevezték. Ez az ötlet is illett hozzájuk. Két matematikus mégsem állhatott elő olyan közhelyes szlogennel, hogy „megkeressük a tűt a szénakazalban”. A tíz századik négyzetét kifejező googol szóval játszottak el. A száz nullából álló szám a fölfoghatatlan mennyiségű információt jelképezi. S aki ma Google-módon keresgél, az könnyen és gyorsan talál is.

Akik látták kísérleteiket, elképedtek. Biztatták őket. Pénzük viszont nem volt elegendő. Ekkor megkeresték barátjukat, a böngészést, levelezést kínáló Yahoo alapítóját, David Filót, aki azt mondta, ha teljesen elkészültek, akkor beszéljenek újra.

S ahogy az a mesében és az életben is lenni szokott, valaki összehozta őket egy ismerősével, Andy Bechtolsheimmel, a Sun Microsystems alapítójával, akit egy rövid bemutató is azonnal meggyőzött. Csupán annyit kérdezett, hogyan akarnak pénzt csinálni ezzel a technológiával. Larry és Sergey azt felelte, hogy a keresett kulcsszóhoz tartalmilag szorosan kötődő hirdetést jelenítenek meg a képernyőn. Andynek sietnie kellett, de annyi ideje azért maradt, hogy kitöltsön egy csekket a Google cég nevére százezer dollárról.

Ezt követően már csak meg kellett alapítani a Google nevű vállalatot, még egy kis pénzt összeszedni innen-onnan, s 1998 szeptemberében megnyithatták az iroda kapuját. Pontosabban egy barátjuk Menlo Park-i garázsának ajtaját, ahova az új gazdasági társaság három büszke alkalmazottja be is vonult.

Fél év sem telt el, s a garázs szűknek bizonyult. Átvonultak Palo Altóba egy irodaépületbe. A létszám is csaknem megháromszorozódott. Már nyolcan voltak. Az internetezők naponta ötszázezerszer használták a Google keresőt. Nemcsak az Egyesült Államokban, hanem világszerte felfigyeltek rá. A PC Magazine az első száz kereső közé helyezte. Akkoriban még olyan nevek futottak, mint az Alta Vista, a Lycos, a Yahoo.

Eltelt újabb néhány hónap, s a kockázati tőkebefektetők is megtalálták a Google-t. Két kaliforniai cég 25 millió dollárt tett a vállalkozásba. Jó szemük volt, mert ők finanszírozták a Sun, az Intuit, az Amazon és a Yahoo tevékenységét is.

A Google stábja 1999 nyarán új székházba vonult. Magabiztosan, hiszen az America Online internetszolgáltató, amely akkor még a Netscape böngészőjét alkalmazta, a Google keresőjét kínálta előfizetőinek. Ekkor már napi hárommillió keresési kérelemnek kellett eleget tenni.

A Goggleplex irodaház közben sajátos munkahelyi kultúrájáról is nevezetessé vált. A munkatársak – ekkor már hatvanan jöttek-mentek a folyósokon – kerültek minden formalitást. Medicinlabdákon ültek, az ajtókat levették, és fűrészbakokra fektették asztal gyanánt. A közvetlen belső hangulat előmozdította az alkotó munkát.

Az eredmény nem is maradt el. Két szakmai első díjat szereztek 2000 májusában. Népszerűségükkel maguk mögé utasították a többieket. Igaz, ekkor már egymilliárd oldalra rúgott a kereshető helyek száma, s naponta 18 millió keresési igény futott be a Google által működtetett több tízezer számítógépre. A szolgáltatást szerették a tudományos életben, hiszen az alapítók mégiscsak a Stanfordon tanultak, de a szélesebb közönség is élvezni kezdte a gyors és megbízható szolgáltatást.

Az együttműködési megállapodások következtek. A Yahoo is jelezte, hogy a Google technológiáját alkalmazza. A kapcsolatok köre egyre nagyobb sugarú lett, a külföldi internetszolgáltatók is ostromolni kezdték a Google-t. A 2000. év végén már napi százmillió kereséssel kellett megbirkóznia.

A fejlődés feltartóztathatatlannak bizonyult. Ma 3,3 milliárd oldal kereshető, s napi több mint kétszázmillió kérés fut be. Az újítási kedv lankadatlan. Nemcsak a világháló információit rendszerezik, hanem igyekeznek mindenkinek mindenütt nyújtani a keresés élményét. Annak is, aki egy irodában ül egy számítógép előtt, s annak is, aki – mondjuk – Bonn környékén vezeti autóját, s vezeték nélkül teremt valamilyen internetes kapcsolatot. A Google 4500 újságot szemléz, tájékoztat a vásárlási lehetőségekről, útbaigazít. Aki hozzáfér az internethez, ma már orvoshoz sem megy anélkül, hogy esetleges betegségéről be ne szerezné az összes lehetséges információt. Az internetes keresések 75 százaléka valamiképpen a Google-hoz kötődik.

A Google úgy tört az élre, hogy lényegében nem tért le az eredetileg kijelölt útról. A vetélytársai vagy kihullottak mellőle, vagy tartalomszolgáltatókká váltak. A Google azonban lényegében azt teszi, amit ígér: keres. S ez sikerének titka.

A pénzügyi sikert pedig a különleges hirdetési stratégia alapozta meg. A cég profitja jelenleg évi 150 millió dollárra rúg. Az üzleti terv atyja Eric Schmidt, aki 2001 májusában csatlakozott a Google-hoz, amikor elhagyta a Microsoft által meggyötört Novellt. Neki köszönhető, hogy a hirdetési gyakorlat mind a hirdetők, mind a keresők között igen népszerű. A Google árverésen értékesíti a hirdetési helyeket a különböző honlapokon megtalált kulcsszavak mellett. Például, ha valaki floridai üdülési lehetőségeket keres, akkor csak a helyi szállodák hirdetései jelennek meg a képernyőn. Nem tolakodó módon, csak kis szöveg kíséretében. A hirdető akkor fizet, ha valaki valóban megtekinti a reklámot – kattintásonként 25-30 centet. A Google esetében száz közül egy ember valóban meg is nézi a hirdetést. Más helyeken jó, ha háromszáz keresőből egy ráfanyalodik a kereskedelmi ajánlat elolvasására. Mindenesetre a Google hirdetői szinte egyöntetűen arról számolnak be, hogy forgalmuk növekedését kedvezően befolyásolta ez a módszer.

A cégnek ma már ezer munkatársa és nagyjából ugyanennyi részvényese van. A szabályok szerint az adatokat tehát hamarosan nyilvánosságra kellene hozni. Ezért döntöttek úgy, hogy a részvények egy részét a tőzsdére viszik. Ezzel felrázzák egy kicsit az internetes ágazatot és a börzét is a 2001-ben kezdődött, s mára talán végéhez közeledő gazdasági lanyhulás után. Szakértők szerint a jövő év elejére tervezett kibocsátás a cég piaci értékét 15–25 milliárd dollár közé árazhatja be.

A fantasztikus sikersorozat után is kérdés azonban, talpon marad-e a Google. Nem lesz-e belőle is Netscape, amelynek népszerű böngészőjét a Microsoft úgy száműzte a piacról, hogy Windows operációs rendszerébe beépítette saját internetes szörfölő programját. Bill Gates cége, a Microsoft szinte egyeduralkodói helyzetben van az operációs rendszerek terén, s most azon töpreng, hogy kifejleszti keresőtechnológiáját is. Megkereste a Google-t az esetleges együttműködés, netán felvásárlás reményében, de a tárgyalások nem vezettek sehova sem. Ám nyilvánvaló, hogy a kaliforniai vállalkozás csak a nyereségesség növelésével számíthat hosszú életre.

A jövő a Wall Streeten, a börzén fog formálódni, ahol hamarosan bárki vásárolhat a Google papírjaiból. – Öt majom is el tudná adni a Google kibocsátandó részvényeit – idézett a tervezett ügylet részleteit jól ismerő forrást a Financial Times a minap. Olyan nagy a kereslet a papírok iránt, s úgy kiéheztek a nagy befektetési bankok az utóbbi években, hogy semmi sem akadályozhatja meg a sikeres tőzsdei bemutatkozást.

A kaliforniai Szilíciumvölgyben sokan úgy vélik, hogy két évtizedre visszamenőleg sincs párja a készülő üzletnek. Akadnak, akik a Netscape böngésző 1995-ös börzei debütálásához hasonlítják a jövő esztendő elején várható eseményt. Ám a múltból vett példákkal előhozakodó szakértők is elismerik, hogy valójában ilyen még nem volt.

Ellentétben a Netscape, a Yahoo! vagy az eBay feltűnésével, a Google bizonyított, üzleti elképzelései beváltak, s nemcsak bevételei vannak, hanem nyereséges is. Sőt ma már óriás vállalat, s a részvények egy részének közreadása után legalább 15 milliárd dollárt érhet maga a cég.

De változott a Wall Street is. A kilencvenes évek második felét jellemző internetes őrület, az úgynevezett dotcom cégek tőzsdei ámokfutása már a múlté. Bő két éve kipukkadt az óvatlan befektetők által hatalmasra fújt buborék. S bajba kerültek a befektetési bankok, amelyek gyakorlatát az igazságszolgáltatás szervei vizsgálták. A pénzintézetek kártérítést is fizettek, amiért szándékosan alulértékelték a feltörekvő internetes vállalkozások részvényeit, majd azokat eladták a kedvenc ügyfeleknek, akik a kibocsátás másnapján hatalmas hasznot zsebeltek be. Frank Quattrone, a Credit Suisse First Boston munkatársa, aki főszerepet játszott a spekuláció gerjesztésében és alakításában, most a bírósági ítéletre vár, amiért akadályozta a módszereit firtató nyomozást. A botránysorozat megtépázta a bankok tekintélyét, a gazdasági válság pedig megcsapolta vagyonukat. Alig várják, hogy valaki végre az útjukba tévedjen.

S most jön a Google, de kerülővel. Sokallja a részvénykibocsátás megszervezéséért kért díjat, s valahogy nem rokonszenvezik a pénzintézetekkel sem. Azon töpreng, hogy kiiktatja a Wall Street kapuőreit, s maga rendez aukciót az interneten keresztül. A bankok helyett maga is begyűjtheti a befektetők ajánlatait, s meghatározhatja önnön részvényeinek árát. Ez persze esetleg azzal a kockázattal jár, hogy az ár túlságosan magas lesz, s a piaci megméretés első napján az árfolyam nem emelkedik. A kisrészvényesek meg esetleg megijednek, s gyorsan elpártolnak.

A következő hónapokban alighanem élénk egyeztetések előzik majd meg a végső döntést. Az már most biztosra vehető, hogy ez a tőzsdei premier pénzügyileg sokkal inkább nyomon követhető lesz, mint a korábbiak voltak. Ez további híveket szerezhet a Google-nak, miközben a befektetési bankok megpróbálhatják eltüntetni a tekintélyüket megtépázó foltokat.

Bármilyen meseszerű is a Google története, ma senki sem fogadna abban, hogy a vége is mesébe illő lesz. De arra sem, hogy az üzlet farkastörvényei érvényesülnek, s a nagyobb felfalja majd a kicsit. A hirdetési stratégia – amelyet persze mások utánozhatnak –, a hirdetőkkel kialakított mély és jó kapcsolat megóvhatja a Google-t. A folytatás azonban már egy másik történet, amelyet néhány év múlva újra érdemes lesz elmesélni.