Nem fogott a sok hókuszpókusz

Teresa mágiával bűvölte klienseit, de ha nem jött be a varázslata, zsarolással próbálta maga mellett tartani őket – amíg le nem csapott rá a rendőrség.

Egy huszonkilenc éves nő például azért fordult az olaszországi Orta Nova kisváros varázslónőjéhez, mert úgy érezte, hogy férje otthon elhanyagolja őt. Gondolta, a mágia révén visszaszerezheti hitvese érdeklődését. Felkereste tehát Teresát, aki a boszorkányság minden fortélyát bevetette.

A szellemidézések, ráolvasások, ördögi rítusok azonban mind kudarcot vallottak: a feleség férjén nem fogott a sok hókuszpókusz. A csalódott kuncsaft ekkor döntött úgy, hogy nem folytatja a szeánszokat, amelyek mindegyikéért 500 ezer lírát kellett leperkálnia. Csakhogy nem szabadulhatott Teresától. A boszorkány zsarolni kezdte őt. „Ha nem fizeted tovább a honoráriumot” – mondta a halálra rémült nőnek –, „akkor megbabonázom a férjedet, hogy örökre elveszíted őt, sőt tűzben fog elégni, ha úgy akarom”. Ahhoz eléggé hiszékeny volt a szegény asszony, hogy figyelmen kívül hagyja e fenyegetést, de azt sem tudta elviselni, hogy zsarolás rabja legyen mindörökre. Ezért magánnyomozóhoz fordult, ügyvédet fogadott, az ő segítségükkel a hatóságok lehallgatták a zsaroló és a megzsarolt telefonbeszélgetéseit.

Amikor Teresa csuklóján lakhelyének bejárata előtt kattant a bilincs (ott, ahol éppen átvenni készült az egyik 500 ezer lírás tételt), a rendőrség számos „bűvszert” is elkobzott tőle, így szentképeket, színes porokat tartalmazó dobozokat, citromhéjakat, szárított virágokat. Teresa naptárában pedig tucatnyi kliensnek a neve szerepelt, akiket ugyancsak zsarolt. Még azt is feljegyezte, hogy kitől mennyi pénzt akar majd kicsikarni.

Teresa cinkostárssal dolgozott. A feljelentő asszony ugyanis utólag rekonstruálta az esményeket. Egy bizonyos ismerősének, Incoronata Uvának mesélt rendszeresen a férjéről, az pedig továbbadta Teresának. A mágusnő ezeket az információkat azután felhasználta a szeánszok alkalmával, úgy tüntetve fel a dolgot, mintha varázsereje folytán tudna mindenről. A gyógyírt kereső feleség akkor fogott gyanút, amikor a bűbájos asszony tévedésből hibásan idézett fel néhány részletet.

A helyi rendőrség felhívást intézett a többi klienshez is, hogy jelentkezzék tanúvallomással, ne szégyellje hiszékenységét, hanem segítsen leleplezni azt, aki visszaélt mindezzel. Teresa a zárkában addig is gondolkodhat azon, milyen mágiával mászhatna ki ebből a csávából. A bírákat ugyanis nem tudta elbűvölni.

Statisztikai kimutatások szerint tízmillió olasz állampolgár évente 5 milliárd eurót költ „csodákra”. Ezt a pénzt csaknem teljesen adómentesen teszik zsebre az asztrológusok, mágusok, jósnők, kártyavetők, halottlátók. Ez utóbbiakat például több olasz televíziós csatornán lehet élő adásban látni, amint a betelefonáló számára üzeneteket továbbítanak a jobblétre szenderült sógorától. Máshol egy kártyavető jósolja meg a kliens jövő évi pénzügyi sikereit, óva intve őt a tejtartalmú ételektől.

Kereskedelmi műsorok vezetői kínálják a csodaszereket, amelyektől szerelmes lesz belénk, akit meg akarunk hódítani, vagy amelyektől százszor szebbek leszünk Hófehérkénél. Egyszer valaki 15 500 eurót fizetett egy AIDS elleni kanalas orvosságért. Egy újsághirdetésben valaki segít kapcsolatot teremteni bárkinek a védangyalával, pontosan megmondva, hogy a nap mely órájában lehet kommunikálni vele.

A kimutatások szerint a „csodapiac” fellendülőben van, az elmúlt négy esztendőben 30 százalékkal nőtt a kereslet. A varázslók, boszorkányok, jósok és asztrológusok 1990 és 1998 között 13 milliárd euróval rövidítették meg a kincstárat, ugyanis ennyit kellett volna befizetniük adóként.

A hoppon maradtak nagy része azonban fél feljelentést tenni, így az üzletág tovább virágzik. A palira vett ügyfelek főleg középkorú, iskolázatlan nők. De a hiszékenyek tömegének 14 százaléka diplomás.