Mussolini lányának kommunista szerelme

Edda Ciano és a kommunista. A Duce lányának bevallhatatlan szenvedélye címmel jelenik meg áprilisban egy könyv, amely az asszony, Galeazzo Ciano olasz külügyminiszter özvegye és Buongiorno szerelmét idézi fel olasz és angol nyelvű levelezésük alapján.     Edda Ciano férje 1944 januári kivégzése után gyermekeivel Svájcba menekült. Az olasz fasiszta rezsim bukása és  Benito Mussolini diktátor 1945 áprilisában történt kivégzése után Svájc kiadta őt az olasz hatóságoknak, amelyek két évre Lipari-szigetre száműzték őt. Végül azonban egy év után amnesztiát kapott.     A „La Petite Malmaison” nevű ház terasza volt az első szerelmes találkozás színhelye, ahol Leonida az Odüsszeiából szavalt Eddának. Levél- és képeslapváltásaik ezután sűrűsödtek. Írtak egymásnak azután is, hogy Edda elhagyhatta a szigetet, de egy-egy levél között egyre nagyobb idő telt el, ami azt mutatja, hogy a távolsággal fokozatosan hűlt a szerelem.     „Kedves barátom, ha politikai kötelezettségei és vasárnapi szórakozásai megengedik, lenne oly kedves meglátogatni?” - állt az egyik képeslapon, amelyet a könyv szerzője, Marcello Sorgi használt fel a Buongiorno fiának szekrényében őrzött emlékekből.     A könyv szerint miután Edda Ciano távozott a szigetről, még legalább kétszer találkoztak Liparin, egyszer pedig Észak-Olaszországban. Később Buongiorno mégis egy másik nőt vett feleségül. Ez Eddát nagyon megviselte, bár képes volt azt kívánni a párnak, hogy „legyenek boldogok”. Már hatvanas éveiket taposták, amikor Buongiorno és Mussolini lánya ismét találkoztak Liparin, és - áll a könyvben -  a férfi elvitte egykori kedvesét ugyanarra a helyre, ahol egykor első, sietős szerelmi találkájuk volt.