Műsor a terror után – Hamupipőke a képernyőn

Az ABC álompárja: Aaron Buerge bankár és Helene Eksterowicz pszichológusA televíziózás bombasikereivé váló reality show-k ugyancsak kemény konfliktusokra épültek, elengedhetetlen alapelemként tartalmazták a szereplők mindinkább elvaduló egymás elleni küzdelmét.

Hollywood a terrortámadás miatti első meghökkenésében azonnal hamut szórt a fejére, leállította a készülőben levő akciófilmeket, jegelte az erőszakot és az agressziót, átíratta a forgatókönyveket. Nyilvánvaló volt, hogy a televíziózásban is ki fognak találni valamit, ami a közönség egy csapásra megváltozott (elborult) hangulatához jobban alkalmazkodik. Hónapok teltek el, és 2002 tavaszán megjelent a The Bachelor (magyarul ez nőtlen férfit, legényembert, agglegényt jelent). A játékot a Telepictures nevű cég, személy szerint Mike Fleiss médiavarázsló építette fel, alakította ki. Méghozzá úgy, hogy meghagyta a verseny izgalmát, de mellőzött minden agressziót, és az egészet leöntötte hatalmas adag romantikus mázzal (mesés helyszíneken, álompalotákban folyó udvarlás, bókok, vörös rózsa, lánykérés, esetleg pompás kézfogó).

Az első reakciók visszaigazolták a befektetők várakozásit. Az induló epizód közel tízmillió nézőt ültetett a képernyők elé, ami az év legmagasabb nézettségének számított. Az adatok szerint a The Bachelor az első számú sorozattá vált Amerikában. A tavalyi top húszban olyan sikereket utasított maga mögé, mint a Friends (Jóbarátok), a The Real World (Való Világ), West Wing (Az elnök emberei) vagy a Survivors (A sziget).

Nem váratott magára sokáig az első európai adaptáció: az angol BBC 3 számára készítették el tavaly ősszel. Az angol változatot kisvártatva követte a francia (M6 Televízió), majd a svéd, a norvég, a holland és az olasz. Jelenleg Magyarország mellett Belgium, Németország (RTL), Lengyelország és Oroszország kapcsolódik be a Nagy Őt kereső játékok sorába. Az angoloknál és a franciáknál már a második szezont kezdik. A licenctulajdonos Warner Brothers párizsi produkciós igazgatója, Denis Leroy lapunk érdeklődésére elmondta, a show eddig sikeres volt a briteknél, de különösen jól megy a franciáknál, elsősorban a fiatal (15–35 éves) korosztály és a nők körében. Ezekben a csoportokban 40 százalékos közönségarányt is elér. De hogy mennyire nemcsak a legfiatalabbakat vonzza, arra példa, hogy az ötven év alatti nők 33 százaléka követi a sorozatot.

Magyarországon a show nézettségi adatai nem a nemzetközi trend szerint alakulnak: az első adást ugyan még igen sokan, 1,6 millióan nézték, ám az ezen a héten sugárzott programot már több százezerrel kevesebb néző kísérte figyelemmel, s a hazai Nagy Ő kegyeiért folytatott küzdelemnél nagyobb érdeklődést váltott ki a konkurens RTL Klub vetélkedője és szappanoperája is.

Miután a női befogadók érzékenységére különösen figyelni kell, hogy elkerüljék a túlságos férfiközpontúság, „hímsovinizmus” vádját, Amerikában kitalálták a fordított The Bachelort, a The Bachelorette-et, amelyben egyetlen facér nő kegyeiért verseng a férfisereg. Ez, amellett, hogy egyfajta lélektani egyensúlyt hoz a játékba, megkönnyíti a folytatást. Minek mindig újabb és újabb férfi Nagy Őt keresni, ha a közönség is kiválaszthatja magának? – tették fel a kérdést a kreatív stábban. Igazuk lett. Amerikában szeptember 24-én kezdődik a negyedik sorozat, amelynek főhőse az a Bob Guiney, akit az első The Bachelorette-ben kikosarazott a női főszereplő, bizonyos Trista Rehn. A nézők azonban annyira megszerették és megsajnálták a jóképű fiatalembert, hogy nem lehetett levenni a képernyőről.