Mit olvas Garajszki Margit?

A kertművészet Magyarországon alcímmel ellátott, hiteles kertleírásokkal, metszetekkel, térképekkel, fényképekkel tarkított kötet a nagyenyedi születésű botanikus, Rapaics Raymund (1855–1954) tollából származik, aki többek között a kassai gazdasági akadémián is volt tanársegéd. Mivel kifejezetten szeretem az olyan könyveket, amelyek egy marginálisnak tűnő szemszögből haladnak végig különféle történelmi korokon, a magyar kertek botanikai és művészettörténeti fejlődését bemutató kötet valódi csemege számomra. A középkori kolostor- és várkertektől a francia, valamint a virágos tájkerteken át korzózunk végig a történelmen, mígnem eljutunk egészen a közkertekig.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"257591","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"480","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"386"}}]]

A téma és a cím azt sugallhatná, hogy unalmas botanikai szakkönyvről van szó. A legkevésbé sem. Sokkal inkább egy regényes, szépirodalmi igényességgel és tudományos alapossággal megírt kultúrtörténeti könyvről. Számomra eddig A virágtáblás kert című fejezet volt a legizgalmasabb, mivel a szerző hosszasan elidőzik a pozsonyi érsekkertben, amelyről korábban nem volt tudomásom. Lippay György 1642–1666 között ült az érseki székben, ez idő alatt építette ki külföldön is híres kertjét, majd megbízta unokaöccsét, hogy készítsen rajzokat a kertről; másik rokonával, Lippai Jánossal pedig megíratta a Posoni kert című munkát. Ez utóbbiak, valamint Bél Mátyás 1735-ben kelt leírása alapján Rapaics izgalmas emléket állít az egykori pozsonyi érsekkertnek.