Mister Agynak se éjjele, se nappala

Hálid Sejk búvóhelye Ravalpindiben Reuters-felvételAz FBI pakisztáni források szerint több száz emberét állította az al-Kaida bujkáló vezetőire, amerikai lapok viszont úgy tudják, hogy a Szövetségi Nyomozó Iroda részéről csak maroknyi biztonsági szakértő segédkezett a helyi titkosszolgálat akcióiban. Másrészt a CIA ügynökei, a hadsereg kommandósai és a műszaki megoldásokkal foglalkozó Nemzetbiztonsági Ügynökség lehallgatóspecialistái is Pakisztánban vannak, velük együtt alighanem összejön a „több száz”. Arról is megoszlanak a vélemények, hogy kit illet a nagyobb dicsőség a szombat hajnali rajtaütésért. A pakisztániak szerint ők hajtották végre az akciót, amerikai részről viszont azt állítják, hogy – bár helyi segítséggel – végül ők fogták el „Mr. Braint”.

Agy úr – ahogy az amerikaiak az al-Kaidában játszott szerepe miatt Hálid Sejk Mohamedet emlegetik – a rajtaütés után közreadott egyetlen képen meglehetősen megviseltnek látszik, sötéten pislant a kamerába, trikójából kilátszik szőrös mellkasa, és egyáltalán nem kelt félelmetes benyomást. Pedig több ezer ember élete szárad a lelkén: ő találta ki és szervezte meg a New York és Washington elleni terrorakciókat (mintegy 3000 halott), köze volt a Világkereskedelmi Központ garázsában hat emberéletet kioltó 1993-as pokolgéphez, a Cole hadihajó elleni támadáshoz (17 halott), a tunéziai zsinagógarobbantáshoz (21 áldozat) és a Bali szigetén diszkózó turisták elleni merénylethez (több mint 200 halott). Ha rajta múlik, a levegőben robbant volna fel az a repülőgép is, amelyen 2001 őszén a cipőbombás merénylő szerencsére elügyetlenkedte a gyufagyújtást. 1995-ben két nap leforgása alatt tizenkét utasszállító repülőgépre akart bombát tenni – szerencsére a Fülöp-szigetek rendőrsége felfedte a tervet. Bár elfogni nem tudták, megtalálták a számítógépét, és a bizonyítékok birtokában az amerikaiak 1996-ban, távollétében, vádat emeltek ellene.

A Fülöp-szigeteken mellesleg az is kiderült, hogy a szőrös kebelben érző szív dobog. Vagy legalábbis érdeklik a nők. Hálid Sejk Mohamed ugyanis a rendőrségi megfigyelés szerint gyakran megfordult kétes hírű éjszakai bárokban, és legtöbbször nem magányosan távozott. Ki hitte volna egy ilyen „szent életű” férfiúról?

A 37 éves, kuvaiti születésű, kuvaiti-pakisztáni kettős állampolgárságú férfi papíron az al-Kaida harmadik számú vezetője volt. Az FBI azonban legalább olyan fontos célpontnak tartotta, mint Oszama bin Ladent. Utóbbi a szervezet alapítója, egyben emblematikus vezetője, de a konkrét akciókat már legalább egy évtizede Hálid Sejk Mohamed találta ki és szervezte meg. Ő állt kapcsolatban a szervezet világszerte szétszóródott tagjaival, ő tudta, hol, mikor, mire készülnek, és ő osztotta el a pénzt is. Nem véletlen, hogy vele együtt került a hatóságok kezére Musztafa Ahmed al-Hausaui, aki a szeptember 11-i támadók vezetőjének, Mohamed Attának küldözgette a pénzt. A Hálid Sejk Mohamed utáni hajszában február közepén kézre került Muhammed Rahman is, akinek apja, a világtalan Omar Abdel Rahman sejk a Világkereskedelmi Központ elleni 1993-as merénylet miatt van börtönben. A sejk másik fiát Afganisztánban fogták el, ahol az al-Kaida kiképzőtáborainak volt az egyik parancsnoka.

Mr. Agy szerencsére elég gondatlan volt ahhoz, hogy számítógépét, mobiltelefonjait és jegyzetfüzeteit magánál tartsa. Letartóztatásakor ezeket az amerikaiak gondosan begyűjtötték, és most is szakértők tucatjai tanulmányozzák. Az első hírek szerint valóságos kincsesbányát találtak: nevek, címek, telefonszámok sorakoznak oldalakon át, a feljegyzések újabb akciókról szólnak. Az FBI szerint több amerikai városban, így Washingtonban is al-Kaida-sejtek működnek, ezeket a most megszerzett adatok alapján igyekeznek azonnal megfigyelés alá vonni. A március elsejétől hivatalosan is működő belbiztonsági minisztérium vezetői arra panaszkodtak, hogy a pakisztániak elkapkodták a bejelentést. Mint mondták, legalább egy napot várni kellett volna, hogy addig tudjanak cselekedni, amíg a terroristák nem sejtik, mi történt Pakisztánban. A cél most kettős: egyrészt bin Laden tartózkodási helyét szeretnék megtudni, másrészt azt, mi készül. Egyes szakértők szerint „most már semmi”, mások viszont attól tartanak, hogy a magukra maradt sejtek felgyorsítják gyilkos terveik megvalósítását.

Az elfogás részletei egyelőre nem ismertesek, de már az is eredmény, hogy Hálim Sejk Mohamedet élve sikerült elfogni. Korábban olyan hírek keringtek, hogy az al-Kaida legfelsőbb vezetői ciánkapszulát hordanak maguknál. A kiadatás ügyében a pakisztániak még egy-két napig igyekeztek ködösíteni – erre nyilván az élesen Amerika-ellenes hazai közvélemény miatt volt szükségük –, az amerikai lapok azonban szinte azonnal megírták, hogy a terroristavezért külföldre, feltehetően az afganisztáni Bagram légibázison kialakított táborba vitték. Ettől kezdve a fogolynak se éjjele, se nappala. Amennyire ugyanis tudni lehet, nem hagyják aludni, lefeküdni, vagy akár csak leülni. Folyamatosan pszichikai nyomás alatt tartják, és a szó legszorosabb értelmében vett kínvallatás, illetve a gyógyszeres befolyásolás kivételével minden eszközt bevetnek a megszólaltatására.

Hálid Sejk Mohamedet „törvénytelen ellenségnek” nyilvánították, ami azt jelenti, hogy sem a köztörvényes bűnözőkre alkalmazott amerikai jogszabályok, sem a hadifoglyokat védő genfi konvenció nem vonatkozik rá. Az Egyesült Államok, jelentős megszorításokkal ugyan, de 1994-ben csatlakozott az ENSZ kínvallatást tiltó konvenciójához. Ennek értelmében semmilyen rendkívüli körülmény nem indokolhatja a túlzott fizikai vagy lelki fájdalom, szenvedés okozását. A Fehér Ház szóvivője szerint ezt a konvenciót betartják – a többire a CIA egykori „szakértőinek” elbeszéléséből lehet következtetni. A kihallgatóknak joguk van hazugsággal, hamisított dokumentumok bemutatásával lépre csalni, kiabálni vele, kihasználni ösztönös félelmeit – például a patkánytól, kígyótól, póktól vagy kutyától. Levetkőztethetik, megborotválhatják, beköthetik a szemét, vagy csuklyát húzhatnak a fejére, elvehetik minden személyes tárgyát, legyen az egy darabka szappan, vagy akár a Korán. Megfenyegethetik, hogy olyan országnak adják ki, amelyik nem tiltja a kínvallatást. A „túlzott fájdalom” kategóriát rugalmasan értelmezve akár pofozhatják is. Elsőként megpróbálják elbizonytalanítani, térben, időben és érzelmileg is összezavarni. Akár napi húsz órán keresztül faggatják. Abban bíznak, hogy hiába vallási fanatikus, esetleg összeomlik, és kitálal. Végső esetben azt is felhasználhatják, hogy fél éve amerikai kézen van két iskoláskorú gyermeke, akiknek sorsa bizonyos értelemben függhet apjuk együtt-működési hajlandóságától.

Brutális felsorolás. Az is a képhez tartozik azonban, hogy az America Online internetes felmérésében részt vevő amerikaiak több mint háromnegyede ebben az esetben a legkegyetlenebb kínvallatást is jogosnak tartaná: Hálid Sejk Mohamed egyrészt megátalkodott tömeggyilkos, akinek bűneire nincs bocsánat, másrészt esetleg emberek életét lehet megmenteni, ha gyorsan szóra bírják.

Az USA jogi értelemben sosem fogja a kiadatását kérni Pakisztántól – akkor az 1996-os eljárás folytatásaként polgári bíróság elé kellene állítani. Ehelyett egy idő után alighanem átszállítják Jordániába, ahol a CIA állítólag titkos börtönt üzemeltet. Ha évek múltán majd úgy ítélik meg, hogy már semmilyen használható információval nem tud szolgálni, katonai bíróság elé állítják. A tárgyalás szigorúan zárt, a vádlott jogai minimálisak lesznek. Az ítélet a jelenlegi észjárás szerint nem lehet kétséges, fellebbezésnek helye nincs.

Washington, 2003. március