Minden idők legnagyobb személyszállító gőzhajója volt

Egy nagy óceánjáró hajó építése olykor évekig is eltart. A Titanicot az írországi Belfast közelében, a Harland and Wolff cég Queen’s Islandi hajógyárában 1909. március 31-én kezdték építeni, amikor elhelyezték a hatalmas hajógerincet.

Egy nagy óceánjáró hajó építése olykor évekig is eltart. A Titanicot az írországi Belfast közelében, a Harland and Wolff cég Queen’s Islandi hajógyárában 1909. március 31-én kezdték építeni, amikor elhelyezték a hatalmas hajógerincet. A Titanickal közel egy időben épült a White Star Line hajózási társaság másik büszkesége, az Olympic is, amely méreteit tekintve alig maradt el a Titanic mellett, de társánál egy évvel hamarabb készült el és már 1911. május 31-én elindult első, New Yorkba vezető útjára. A véletlen úgy hozta, hogy több mint 3000 ember szorgalmas munkájának eredményeként éppen ezen a napon engedték vízre a Titanicot, amely természetesen még nem készült el teljesen, de a további munkákat már az úszó hajón is el lehetett végezni. A hajó hossza 259,83 méter, szélessége 28,19 méter, térfogata 46 328 BRT, vízkiszorítása 10,54 méteres merülésnél 52 310 tonna volt. A Titanicnak 9 acélfedélzete volt, amelyek között 250–320 centiméter volt a távolság. A legfelső fedélzeten helyezték el a 20 mentőcsónakot. Ez a szám sajnos kevésnek bizonyult, s noha további mentőcsónakok számára is lett volna elegendő hely, csak ennyit engedélyeztek, sőt akadtak olyanok is, akik még ezt is sokallották. Az ún. csónakfedélzet alatt volt az A fedélzet, ahol az I. osztály utasainak egy részét helyezték el nagy fényűzéssel berendezett kajütökben, de több táncterem, társalgó, dohányzó szalon, sőt még egy könyvtár is volt itt. Egyébként a II. és a III. osztályon utazó utasok számára is berendeztek egy-egy nagyobb olvasótermet. Azt talán mondani sem kell, hogy az egyes osztályokon külön főztek és az éttermeket is elkülönítették. Az I. osztály utasainak zöme azonban a B fedélzeten kialakított kajütökben kapott szálláshelyet, amelyeket bízvást nevezhetnénk lakosztályoknak, hiszen mindegyikhez önálló fürdőszoba, WC és előszoba is tartozott. A Titanic tulajdonképpen egy úszó szállodára emlékeztetett, amelynek nemcsak a méretei, hanem a berendezései is lenyűgözők voltak. A szabadidő eltöltésére úszómedencéket, teniszpályát és egyéb szórakozó helyiségeket alakítottak ki, s a jó hangulatról egy nyolctagú szalonzenekar is gondoskodott, amely elsőrangú muzsikusokból verbuválódott. A Titanicon az I. osztályon 1034 utas, a II. osztályon 510 utas, a III. osztályon 1022 utas számára volt hely. A hajó személyzete három csoportba oszlott: az ún. fedélzeti részleg 75 emberből állt, a kapitányt, a tengerésztiszteket és a hajóorvosokat is beleértve. A gépeket és a kazánokat 362 személy (köztük 53 fűtő és 72 szénlapátoló) szolgálta ki, de a legnépesebb csapat a gazdasági részleg személyzete volt: 544 szakács, pincér, steward, raktáros, valamint több alacsonyabb és magasabb beosztású gazdasági vezető.

A Titanic három hatalmas hajócsavarját (a bal- és a jobboldali háromlapátos hajócsavar tömege 38 tonna, a négylapátos középső hajócsavar tömege 22 tonna volt) összesen 29 kazánház látta el gőzenergiával, a gőzgépek teljesítménye kb. 50-55 000 lóerő volt. Ezek etetésére hat ezer tonna szenet raktak be a hajóra, amelynek maximális sebessége elérte a 25 csomót, ami egy ekkora kolosszus esetében szinte elképesztő lehetett. Négy villanygenerátort is elhelyeztek a hajón, ezek kapacitása egyenként 400 kilowatt volt és 100 volt feszültségű villanyáramot állítottak elő. Két kisebb (32 kW) teljesítményű generátor is volt a hajón, s ha belegondolunk, ezekre is szükség lehetett, elvégre a hálózatra 10 ezer villanyégőt, 562 fűtőtestet, valamint 153 villanymotort kapcsoltak rá. Ez utóbbiak működtették a nyolc darut, a négy tehercsörlőt és a négy csónakcsörlőt, de a kazánok körül és a gépházakban felszerelt ventillátorokat, az öt 12 személyes liftet, a rádiótávírót, valamint a kajütökben elhelyezett számtalan telefont is. A gőzhajónak négy elliptikus keresztmetszetű kéménye volt, ezek szélesebb átmérője meghaladta a 7 métert. A két hajóárboc egyikén, 29 méternyire a merülési szint fölött alakították ki a „varjúfészeknek” becézett megfigyelő állást, ahová egy fémlétrán lehetett felmászni. A Titanic rádióantennáját a két árbocrúd között feszítették ki. A rádióadó teljesítménye az akkori lehetőségeket tekintve igen tekintélyes volt. Ennek köszönhetően a Titanicon naponta friss híreket tartalmazó 12-oldalas újságot is nyomtattak, amelynek Atlantic Daily Bulletin volt a címe.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?