Miért végzetesebb egyik földrengés a másiknál?

Tavaly április 1-jén 8,2-es erősségű földrengés rázta meg Chile északi részét: hat ember halt meg, 2500 ház rongálódott meg és 80 ezer embert kellett kitelepíteni. Alig egy évvel később, idén április 25-én, 7,8-as erősségű földmozgás pusztított Nepálban, eddig több mint 6200 emberéletet követelve, egész városokat és falvakat romba döntve, milliókat téve otthontalanná.    Az, hogy két ennyire hasonló természeti katasztrófának ilyen eltérő hatása van, nagyrészt a helyi építési szabványokkal és a gazdasági jóléttel magyarázható. Chilét 9,5-ös erősségű földrengés rázta meg 1960-ban, amely mintegy 5500 halálos áldozatot követelt, és a dél-amerikai ország azóta komoly lépéseket tett épületeinek modernizálása érdekében, hogy azok ellenálljanak a nagy földrengések okozta rázkódásoknak. Ezzel szemben Nepálban kevés épület felelt meg a legújabb előírásoknak, és jelentős részük romba dőlt a rengéskor.    A jóléten és az építési szabványokon túl egy másik lényeges tényező is közrejátszik egy földrengés hatásában. Nepál kontinentális ütközőzónán fekszik - India belecsúszik Ázsiába -, földrengés-kockázatú törésvonala pedig "jól álcázza magát": legnagyobb része mélyen a föld alatt fut és a felszíni repedéseket gyorsan elfedi a monszunesők okozta sár és a sűrű dzsungel. A kontinentális ütközés sebességéből - évente nagyjából 4,5 centiméter - adódóan, Nepált csak néhány évtizedenként rázza meg jelentősebb földrengés.    Chile esetében a törésvonal jól látható - hatalmas árok, ahol a csendes-óceáni lemez a dél-amerikai alá bukik évente mintegy 10 centiméterrel -, és minden évben bekövetkeznek jelentős földmozgások, elsődlegessé téve a földrengésekre való felkészülést.     A Nepálban kutató geológusok éppen néhány héttel az április 25-i pusztító földrengést megelőzően azonosították be a törésvonal legveszélyesebb részét a himalájai országban.    A Földközi-tengertől Indonézia felé haladva, földrengés-kockázatú törésvonalak "nyughatatlan" hálózata húzódik, amelyet az eurázsiai lemez irányába haladó afrikai, arab és indiai lemezek hoztak létre. Számos nagyváros, köztük Isztambul, Teherán, Tebriz és Asgabat a Föld néhány legveszélyesebb területén fekszik.    Az elmúlt több mint száz évben a szárazföldi törésvonalak mentén bekövetkező földrengések kétszer annyi ember életét követelték, mint az óceán-kontinens határon bekövetkező földmozgások. Az elmúlt néhány évben, a Cambridge-i Egyetem geológusaként dolgozó James Jackson és kollégái Iránban, Kazahsztánban és Kínában figyeltek meg szárazföldi törésvonalakat - ismertette a BBC News.    A szakemberek műholdfelvételeket használva azonosítják a földfelszíni anomáliákat, amelyek a törésvonalak fekvéséről árulkodnak. A szeizmológiai adatok segítenek képet alkotni arról, hogy mi lehet a felszín alatt. A Földről készülő űrfelvételek tanulmányozása révén pedig a kutatók megfigyelik a bolygó felszínének változását.    Nepál esetében ezeknek az információknak a jelentős része elérhető volt, és a helyi szervezetek rengeteg munkát fektettek abba, hogy felkészüljenek a következő nagy földrengésre: kőműveseket képeztek ki, iskolákat és kórházakat szereltek fel, informálták az embereket és készleteket halmoztak fel. A legfrissebb bizonyítékok szerint a nepáli kormány és a non-profit szervezetek programjai emberéleteket mentettek.    Az európai Sentinel-1a műhold felvételeit elemezve a kutatók arra jutottak, hogy a következő évtizedekben újabb nagy rengés várható a térségben.