Miért nem tud a gyerek olvasni? Ki a felelős?

Igen, vannak gyerekek, akiket nehéz megtanítani, de nem ez a jellemző. Én hármat neveltem fel, és mindegyik szereti a könyvet. Pici koruktól mesén nőttek, ha jók voltak, mese volt a jutalom. Óvodás koruktól könyvből olvastam nekik, s elmondtam, beléjük neveltem, milyen jó lesz, ha majd ők fognak olvasni nekem. Első osztályos korukban olyan módszert választottam, hogy este meseolvasás közben a legérdekesebb résznél megálltam, s megkértem őket, azt a darabkát olvasnák el, aztán majd megint folytatom. ĺgy vonzó volt a mese, később egyre többet olvastak maguk, sokszor én már rá sem értem, sürgősen kézimunkáznom kellett, ám a történet mindig érdekelt, s bizony hamar eljött az idő, hogy ők olvastak nekem. A kötelező olvasmányok, ami már csak a neve miatt is ellenszenves minden gyereknek, nálunk úgy voltak előkészítve, hogy el is olvasták mind a hárman mindet. Kamaszkorukra már arra kellett csak ügyelni, hogy mit olvasnak, hogy értéktelen, ártó szövegekkel ne rontsák a szemüket, mert bizony gyakran éjjel, a paplan alatt is könyvet bújtak.

Azért hozakodtam elő a példámmal, hogy bizonyítsam, nem egyedül az iskola hibás abban, ha a gyerekek nem tudnak olvasni. De hogy az egyszeregyet sem tudják, az már bizony nem a szülőnek róható fel. Mert hogy zsebben a számológép, az valóban nagy segítség, de mit ér, ha a fej üres? Olyan ez, mintha az ennivaló is csak a zsebünkben volna. Meddig bírnánk ki vele? Most rengeteg mindent tanulnak a gyerekek, és rengeteg mindent felejtenek. Az unokáim, ha beszélgetünk, gyakran megkérdezik erről-arról, hogy honnan tudom. Hát az iskolában tanultam. És ők csak csodálkoznak, hogy még mindig emlékszem rá, mikor ők már azt sem tudják, amit a múlt héten vettek. Jó volna, ha valaki tudatosítaná, a kevesebb gyakran többet jelent.

Még van, ami nem tetszik nekem a mai pedagógiában, mégpedig, hogy nem szabad büntetni. Mi úgy nőttünk fel, hogy ha rosszak voltunk, kikaptunk, ha jók voltunk több szeretetet kaptunk. Én is így neveltem a gyerekeimet. Ma pedig... Büntetni nem lehet, a szeretet helyett meg könnyebb ajándékokat adni. Pedig nincsen semmi különös, semmi furcsa a mai nemzedékben, a gyerek mindig is olyan volt, hogy inkább a rosszat szerette csinálni. Mégis minden felnőtt azokra a tanítókra emlékszik vissza jó szívvel, akik szigorúak voltak, azokat pedig, akiket ők is átvertek az iskolában, már el is felejtették. Hát nem érdekes?