Miért nem figyelsz rám?

Mindannyian jól tudjuk, hogy mi nők szeretünk beszélgetni, bánatunkat, örömünket szavakba önteni, ugyanakkor azt is jól tudjuk, hogy a férfiak párbeszédei a legjobb haverokkal is a munkahely-futball-sörözés-nők témákra korlátozódik. Ezek után hogyan értheti meg egymást a két nem? Az egyik beszél, a másik hallgat?

Az ideális az volna, ha a nők nem vágynának arra, hogy párjuk együtt gondolkodjon velük, hanem megelégednének passzív befogadó szerepükkel. De minden hiába, mert mi lányok, asszonyok szeretnénk többet tudni barátunk, férjünk dolgairól, sőt lelki gondjairól is. Hallottam én már olyat is, hogy több évi házasság után a feleség nem tudta pontosan megmondani, mivel foglalkozik a férje, hogy mi a beosztása. Joggal félünk hát attól, hogy kapcsolatunk egy idő után ellaposodik, és párbeszédeink már csak az „ĺzlett az ebéd, szívem” típusú társalgásokra korlátozódnak.

A férfiak csupán arra képesek figyelni, ami igazán érdekli őket. Gondoljuk csak végig, mivel is hozzuk ki őket leggyakrabban a sodrukból: „Te már nem is figyelsz rám!” „Mikor vittél utoljára moziba?” „Nekem tűrnöm kell az állandó meccseket, te meg cikizel a sorozatok miatt!” Jó lenne megértenünk, hogy ez a duzzogó stílus csak elmérgesíti a kapcsolatot. Más módszerekkel kell a férfit az ujjunk köré csavarni! Például legalább egyszer az életben menjünk el vele meccsre, vagy néha nézzünk végig a kedvéért egy-egy akciófilmet, ha őt az érdekli. A párterapeuták szerint a nőket sokkal többet foglalkoztatják személyes élményeik, mint a férfiakat. Az erősebb nem ugyanis jóval szívesebben hallgatja esténként a híreket, mint a feleség konyhaproblémáit.

Már óvodáskorban megfigyelhető, hogy amíg a lánygyermekek közösen babáznak, szolidárisan öszszetartanak, a srácok repülősdit játszanak, fára másznak, egyszóval kiválnak a sorból. Csupa-csupa olyan dolgot művelnek, amit egyedül, önállóan is képesek véghezvinni. Valószínű tehát, hogy a probléma nem is probléma, hanem a teremtésből ered.

Néhány bevált módszer

Akitől nem idegen, hízeleghet például amúgy macska módjára: „Te mindig olyan jól meghallgatsz.” Gyerekek esetében is hatásos a „múltkor olyan szépen elpakoltál” típusú ösztönzés – hát néha valahogy így kell bánni a férjekkel is.

Fel kell kelteni a kíváncsiságát: „El sem tudod képzelni, mi történt ma velem!” – mondjuk ez is egy jó bevezető.

Kérdéseket kell feltenni neki. Aki közvetett kérdésekkel tartja folyamatosan a hallgatósága figyelmét, az házastársával is szót fog érteni. Mert a monológ túl önző műfaj.

Végül nem árt tudni, hogy a nőknek sokkal fejlettebb az agyban a beszédközpontjuk, mint a férfiaknak. Talán emiatt alakult ki az a téves rögeszme, hogy a nők többet pletykálnak. Mert a valóságban ki ne hallott, ki ne látott volna szószátyár, sőt pletykás férfit!

Egy szó mint száz, ahogy az életben bárhol, nő és férfi párbeszédében is elengedhetetlen a kellő megértés, a tolerancia. (Ugyanakkor általában gazdagabb a szókincsünk, és különben is a végén úgyis mindig nekünk van igazunk... be-be-beeee!)