Miért cigarettázunk?

A cigaretta első slukkja valósággal elárasztja nikotinnal az agysejteket. A nikotinmolekulák a sejtekhez kötődnek, s ennek hatására a jóleső érzést kiváltó ingerületátvivő anyag, a dopamin szabadul fel. Ugyanezek a sejtek azonban másodpercek múlva érzéketlenné válnak a nikotinra. Kérdés tehát, hogy miért élvezik a dohányosok az egész szál elszívását.

Daniel McGehee és munkatársai (University of Chicago, Illinois, USA) felfedezték, hogy a nikotin más agyi áramkörökre is hatással van, mégpedig olyanokra, amelyek a dopamin-felszabadulás finomhangolását végzik. Különösen fontos egy olyan áramkör, amely a nikotin hatására körülbelül egy órányi időtartamra kikapcsol. Ez az áramkör bekapcsolt – tehát nikotinmentes – állapotában a sejtek dopamintermelését akadályozza. Kikapcsolt állapotában tehát felszabadulhat a dopamin – körülbelül egy óra hosszat –, majd a nikotin hatásának megszűnésével a dopamintermelés ismét megszűnik. Az elégedettség érzésének elmúltával pedig a dohányos ismét a cigarettásdoboz felé nyúl.

Egy olyan kémiai anyag, amely megakadályozná az áramkör bekapcsolását, elnyomhatná az újabb cigaretták utáni sóvárgást. „Szét lehetne kapcsolni a dohányzás és a kellemes érzés kettősét” – mondja McGehee. Az egyórás szabálynak ellentmondó láncdohányosok esetében maga a dohányzási aktus alakítja ki a függőséget, s az egész folyamat az, amely droggá válik a szervezet számára. Éppen ezért rajtuk már nem segítene a fentihez hasonló kémiai trükk. Jó hírnek számít viszont a dohányosok számára a Philipps University (Marburg, Németország) kutatóinak felfedezése. Ők a múlt héten jelentették be felfedezésüket, miszerint a tüdőrákos páciensek vérében tizenegyszer nagyobb mennyiségben van jelen az ún. pleiotropin molekula, mint az egészséges emberekében. Különösen szembetűnő az eltérés az igen agresszív kissejtes tüdőrák esetében, amely az összes tüdőrákos megbetegedések 20-25%-át adja.

A pleiotropin molekula fontos szerepet játszhat a tumor terjedésében, mivel hatása elősegíti a sejtosztódás folyamatát, illetve a daganat vérellátásához szükséges új erek kialakulását. A kutatók tapasztalatai szerint a pleiotropin mennyisége a betegség súlyosságával arányosan nő a vérben: a betegség korai és előrehaladott stádiuma között körülbelül 60%-os a különbség. Az eddigi eredmények – amelyek részletesen a British Journal of Cancer c. szaklapban jelentek meg – 85 rákos beteg és 41 egészséges ember vérének összehasonlítására alapulnak. Amenynyiben egy nagyobb vizsgálat során is megerősítést nyer a felfedezés, akkor erre alapozva lehetővé válik egy új, a rákot még korai állapotában kimutató vérteszt kifejlesztése. Ez nagyon fontos lenne, mert a tüdőrákot igen gyakran későn, már kezelhetetlen állapotában diagnosztizálják. A pleiotropin mennyiségének mérése a kezelések hatékonyságát is jelezhetné. (origó)