Mi lett vele? Endrei Judit

1998 óta szervezője a szentendrei kulturális életnek, 2003-ban pedig megalapította az Endrei Könyvek Kiadót. Budapesten, árnyas fák alatt ültünk le beszélgetni életről, lélekről, családról, róla. Milyen közegből, családból jöttél? Mi az, ami tartást ad az életedben?Egy nagyon kis faluból indultam el, a szüleim annak a kis falunak az értelmiségéhez tartoztak. Édesanyám iskolaigazgató volt, apukám meg a termelőszövetkezetben főkönyvelő. Ma ezt úgy mondanák, első generációs értelmiségiek. Azokhoz az időkhöz képest nagyon sok könyv volt az otthonunkban, korán elkezdtem olvasni. Az első, amire nagyon emlékszem – talán harmadikos voltam, kilencéves –, az Egri csillagok. Nagyon sok újság járt hozzánk, azokat is bújtam. Pici falu volt, de anyukám jó kis közösségi életet szervezett, amatőr színjátszó társulattól kezdve sok minden egyébig, tehát hogy ma az vagyok, aki, abban egész biztosan az ő léte, működése is meghatározó volt. Ez az egyik oldala a dolgoknak, a másik, hogy nyitottan néztem a világra. Ez is otthonról indult. Abban az időben nagy dolog volt az autó. Nekünk hamar lett, és édesapám nemcsak munkára használta, hanem nagyon sokat utaztunk is vele, körbejártuk Magyarországot. Sok várost gyerekkoromban ismertem meg. Az is nagy dolog volt akkor, a hatvanas években, hogy jártunk egyszer Csehszlovákiában, egyszer Erdélyben is. Hogyan került a tévéhez? Mi a véleménye a döntésekről? Milyen felnőttek lettek a lányai? Hogy alakult élete a tévé után? Boldogabb-e most? Mikor kezdett el írni? Milyen időszakát éli az életének?Ezekre a kérdésekre is mind választ kapnak, ha az aktuális Vasárnapban elolvassák Bolemant Éva vele készített interjúját.