Mi lesz a napi tejünkkel?

Romániában 2007-ig 28 euro-konform tejfeldolgozó vállalatnak kell működnie, ezt a kvótát szabta meg az Európai Unió. Arra, hogy ilyen üzemek létrejöjjenek, elvileg három év elegendő, ugyanis közülük nagyon sok már megfelel az EU-szabványoknak. Ám ahhoz, hogy kiépüljön egy modern begyűjtési hálózat, komplex beruházásra van szükség.

Az EU-szabványok életbe lépése súlyos problémát jelent azoknál a cégeknél, amelyek egy kisebb régiónak, vidéknek biztosítják a tejtermékeket. Azoknak a tejtermelőknek sem lesz könynyű, akik egy-két tehenet nevelnek, és a tej eladásából származó jövedelemmel egészítik ki nyugdíjukat.

Háromszéken jelenleg két olyan tejfeldolgozó vállalat van, amelyik megfelel az EU-előírásoknak: a baróti székhelyű, görög tőkével rendelkező Tyrom, valamint a sepsiszentgyörgyi Covalact.

Mellettük akad még néhány jóval kisebb, amelyeknek óriási befektetésre lenne szükségük ahhoz, hogy megmaradhassanak a piacon.

Az EU-előírásoknak megfelelően a termelőegységen belül, tehát a tehéntől kezdve, a fejésen és a begyűjtésen át az asztalra kerülésig a terméknek nem szabad levegővel érintkeznie. Ez a tejtermelési és fejési rendszer teljes modernizálását jelenti. Ehhez komoly összeg szükséges.

Egyetlen elfogadható megoldásnak a társulások, szövetkezetek létrehozása tűnik. Hónapokkal ezelőtt a parlament jóváhagyott egy törvényt, amely a termékek szerinti termelői társaságok létrehozását szabályozza. Az így létrehozott csoportosulások begyűjtéssel és értékesítéssel foglalkoznának, illetve képviselnék a kis tejtermelők érdekeit.

Ami a tejfeldolgozó egységeket illeti, az ő esetükben is olyan előírások lépnek életbe, amelyek ezidáig kizárólag az exportra termelő cégek számára voltak kötelezőek. Ilyen például egy üzemi laboratórium léte, melynek beruházási költsége több tízezer euróra rúg.

Azt is tudni kell, hogy jelen pillanatban a romániai bankrendszer nem a kis- és középvállalkozásoknak kedvez. Talán csak az menthetné meg a kisebb tejfeldolgozó egységeket, ha az unióba való belépés után külön-külön kezelnék az országos forgalmazási hálózattal rendelkező nagy vállalatokat és azokat, melyek egy megyét vagy éppen egy kisebb várost, vidéket látnak el. De erre kevés esély mutatkozik.