Mélytengeri halálzóna

Az óceánok és tengerek oxigénben szegény, illetve oxigénmentes „halálzónáinak” gyors sokasodása, kiterjedésük növekedése emberek százmillióinak megélhetését veszélyezteti. A „halálzónák” kialakulásának első számú okozója a műtrágyázással összefüggő nitrogénszennyezés: a talajban fölgyülemlett nitrogént a csapadék a folyókba mossa, onnan pedig a tengerekbe, óceánokba jut, ahol az algák robbanásszerű elszaporodását idézi elő. Amikor az algák elpusztulnak és a tengerfenékre süllyednek, ott bomlásnak indulnak, és elvonják a víz oxigéntartalmát. Az oxigénben szegény vízből elmenekül, illetve kipusztul minden élet, halak, rákok és apróbb élőlények híján pedig kénytelenek már élelemforrás után nézni a vizek ragadozói. Ezzel magyarázható, hogy Texas szövetségi állam partjai mentén idén nyáron megszaporodtak a cápatámadások – vélekedik a Nancy Rabalais, a Louisiana Universities tengeri konzorciumának munkatársa. A „halálzóna” idei kiterjedése megközelítőleg 10-15 ezer négyzetkilométer, a Mississippi torkolatától húzódik nyugat felé 4610 kilométer hosszan Louisiana és Texas állam partjai mentén. Idén a szokásosnál is közelebb került a partokhoz, amit szakértők a szelek és tengeri áramlatok hatásának tulajdonítanak. Az elmúlt 30 évben a „halálzóna” minden nyáron visszatérő természeti katasztrófává nőtte ki magát. A „halálzóna” mérete az időjárástól függően évről évre változik, általában 13 ezer négyzetkilométer körül mozog.

A „halálzóna” miatt a halak oxigéndúsabb vizekre vándorolnak, s ez lehet a magyarázata annak, hogy az elmúlt időszakban a texasi partoknál annyi cápatámadás történt. Három alkalommal támadt cápa fürdőzőre az idei szezonban – ez a szám kifejezetten magas, ha figyelembe vesszük, hogy Texasban 1980 óta összesen 18 ilyen eset történt. Terry Stelly, a Texas Parks and Wildlife Department ökológusa a „halálzóna” közelében a gyakoribbá vált cápatámadások okát a következőkben látja: „az egyik lehetséges magyarázat, hogy a cápák oxigéndús vizet keresve kerültek az ember közelébe.”