Megtalálták Európa legrégebbi civilizációját

Több mint 150 gigantikus műemléket azonosítottak be a régészek a négy európai ország földjei és városai alatt. A földből és fából épült, vallási célt szolgáló épületeknek volt bástyájuk, és palánkot is húztak köréjük. Területük egyenként megegyezett egy labdarúgópálya területének kétharmadával. A régészek szerint a civilizáció tagjai az ötven méter hosszúságú házakban csoportosan éltek. A bizonyítékok szerint szarvasmarhát, juhot, kecskét és sertést tartottak. A civilizáció megközelítőleg 7000 éve, időszámításunk előtt 4800 és 4600 között létezett. A feltételezések szerint ismeretlen oknál fogva 200 év után tűnt el a történelem süllyesztőjében. A felfedezés egyébként annyira új, hogy a régészek még nevet sem adtak a civilizációnak.

Újraértékelt légi fotók

Az elmúlt években több helyen is folytak ásatások – amelyek végül arra ösztökélték a kutatókat, hogy újraértékeljék a hasonló, alaposan még nem vizsgált, akár 150 méter szélességet is elérő komplexumokat –, amelyeket légi fotókon azonosítottak Közép-Európa-szerte. A régészek most úgy vélik, e korai vallási központokat teremtő civilizáció egy nagyjából 640 kilométer széles sávban élt a mai Ausztria, Csehország, Szlovákia és Kelet-Németország területén.

A legnagyobb méretű, különleges templomra Drezda közelében bukkantak rá: a szakrális belső teret két, mintegy 800 méter hosszú sánc, három agyagtöltés és négy árok vette körül. A tudósok fából és kőből készült szerszámokat, valamint embereket és állatokat ábrázoló figurákat is találtak a helyszínen. A régészek szerint a templomok a civilizáció életében a konszolidáció, a gyarapodás időszakában keletkeztek; ez a kontinens közepén a mezőgazdaság elterjedésével következhetett be. Elképzelhető, hogy a frissen feltárt kora neolitikumi műemlékek a területen élő törzsek versengésének a következményei. Viszonylag rövid idő, 100-200 év után a civilizáció összeomlott, aminek okát a régészek egyelőre nem ismerik. Elképzelhetőnek tartják, hogy eltűnt az összekovácsoló társadalmi-politikai kényszer az itt élők életéből.

Furcsaságok a templomok körül

Az újkőkorszaki vallási helyek három éve tartó kutatása számos furcsaságra derített fényt. Kiderült például, hogy mindegyik templomot csak néhány generáció használta – legfeljebb száz évig. A mérések alapján kiderült az is, hogy minden templom belső szakrális területe körülbelül ugyanakkora: egyharmad hektár volt. A templom körüli kör alakú árkokból az átmérőtől függetlenül mindig ugyanannyi földet hordtak el. Más szóval: az építők, ha csökkentették az árok mélységét, növelték az átmérőt, esetleg fordítva. A lényeg, hogy az elhordott föld mennyisége szinte mindig ugyanannyi lehetett. A régészek ebből arra következtetnek, hogy a földmunkákat azonos státusú emberek végezhették ugyanannyi napig – talán egy vallási naptár előírásai szerint.

A régészek szerint a belső szakrális tér sáncokkal, töltésekkel, árkokkal való megerősítése nem védelmi célokat szolgálhatott; sokkal inkább azt akadályozták meg vele, hogy a hétköznapi emberek bepillantást nyerhessenek a titkos vallási rituálékba. A vizsgálatok szerint minden templomot gondosan elföldeltek, mielőtt felhagytak használatával. A régészek szerint a most feltárt helyek Európa első nagyméretű földépületei. A feltételezések szerint a civilizáció tagjai néhány száz évvel korábban a Duna mentéről, a mai Észak-Szerbia, illetve Magyarország területéről érkeztek. Kő-, csont- és faeszközöket, geometriai mintázatú agyagedényeket, valamint kisméretű ember- és állatszobrokat készítettek. Az egyik falura Lipcse közelében, Aythránál bukkantak. A 25 hektáron elterülő faluban körülbelül háromszázan élhettek. A jelenlegi felfedezés mindenesetre forradalmasíthatja a prehisztorikus Európáról kialakult képet. (nmfd)