Megtalálták a négylábú gyíkok és a kígyók közötti hiányzó láncszemet

A 120 millió éves lelet az első ismert négylábú kígyófosszília. Eredetileg a brazíliai Crato-formációból került napvilágra, hosszú időn keresztül egy németországi magángyűjtő birtokában volt, innen került a Solnhofeni Múzeum gyűjteményébe. A megkövesedett maradványokra David Martill, a Portsmouthi Egyetem professzora figyelt fel, aki Helmut Tischling német paleontológus, valamint Nicholas Longrich evolúciós biológus, a Bathi egyetem docensének bevonásával vizsgálta a fosszíliát - olvasható a BBC News és a Live Science, hírportálokon, valamint a Science Magazine ismertetőjében.    "Megtaláltuk a négylábú gyíkok és a kígyók közötti hiányzó láncszemet" - hangsúlyozta David Martill.     A Tetrapodophis amplectus, azaz szó szerint négylábú kígyónak elnevezett csúszómászó alig 20 centiméteres volt, hosszúkás koponyája mindössze akkora volt, mint az emberi köröm. Az őskígyó 160 gerinccsigolyával és 112 farokcsigolyával rendelkezett, ami testének rendkívüli hajlékonyságára utal.    Az alsó kréta időszakban élt Tetrapodophis amplectus birtokában volt a mai kígyók összes jellegzetességeinek. Így például éles, kampószerű fogakkal rendelkezett, és laza felfüggesztésű volt az alsó állkapcsa. Egyetlen kivétel különböztette meg leszármazottaitól, távoli utódaitól eltérően négy apró, 4-7 milliméteres végtagja volt. Korábban már kerültek elő két hátsó lábbal bíró csúszómászók, de a Tetrapodophis amplectus az első, amely a jelenkori kígyók közvetlen felmenőjének tekinthető.    A négy láb mindegyikén 5-5 karomban végződő ujj volt, a paleontológusok feltételezése szerint a Tetrapodophis amplectus végtagjait nem járásra, hanem a zsákmány megragadására szolgálta, vagy esetleg párosodás során használhatta őket.    Az őskígyó kisebb gerincesekkel táplálkozhatott, erre utalnak a fosszília mellett talált, részben megemésztett csonttöredékek, amelyek színe ultraibolya fényben kissé különbözött a Tetrapodophis amplectus csontjaitól.    A lelet megdönteni látszik azokat az elméleteket, amelyek szerint a kígyók vízi életmódot folytató ősöktől származnak. A Tetrapodophis amplectus a jelek szerint üregásó lény volt, erre utal tömpe "pofája", az elcsökevényesedett farokuszonyok hiánya. Emellett a kígyó henger alakú farokkal rendelkezett, nem pedig két oldalról "összelapítottal", mint ez a vízi életmódot folytató állatoknál megfigyelhető.     David Martill hangoztatta, az összes eddig előkerült kígyófosszília a déli félteke mai kontinenseit magában foglaló ősi szuperföld, Gondwana területéről származik.    "A kígyók evolúciója, amelyek ma gyakorlatilag az egész bolygót benépesítik, a jelek szerint a déli féltekén kezdődött" - emelte ki a brit paleontológus.