Már a Kalasnyikov se igazi

Mai világunkban hamisítanak szinte mindent: zenét, CD-t, komputerprogramot, bort, csokoládét, szárnyasbetétet – és gépkarabélyt. Áll a bál Kalasnyikovfalván, Izsevszkben, az automata gépkarabély szülőföldjén. A márkás Kalasnyikovokat ugyanis – panaszkodik a licenc jogokat birtokló izsevszki fegyvergyár – boldog-boldogtalan gyártja. Ultramodern, számvezérléses esztergákkal éppúgy, mint egy badakshani hegyi faluban, az afgán paraszt-fegyverkovácsok ezeréves technológiájával.

A sértődött oroszok próbálják menteni a menthetőt, visszaszerezni a régi dicsőséget, rendezni-rendszerezni az egész világon szétszóródott, lejárt gyártási engedélyeket, és kordában tartani a Kalasnyikovok parttalan gyártását-adásvételét. Ha szellemi tulajdonjog védi a Harry Potter-könyvsorozatot, az M-16-os amerikai gépkarabély gyártását, ez a Kalasnyikovokat miért nem illeti meg? – kérdik Oroszországban, a hamis CD-k, szoftverek Mekkájában. A Kalasnyikov az orosz embernek olyan közeli fogalom, mint a vodka vagy a sós hering. Amit az amerikainak a hálaadás napi pulyka vagy a Ford, a németnek a barna mártás vagy a Volkswagen, a franciának a dijoni mustár vagy a guillotine, az angolnak a karácsonyi puding vagy a Rolls-Royce jelent.

A kommunizmust építő Moszkva nagyvonalú volt. A Szovjetunió széthullása előtt a Kalasnyikovokat érvényes licencszerződések alapján csaknem kéttucatnyi államban készítették. A többi között a volt NDK-ban, Magyarországon (mindkét ország Kalasnyikovjai híresek jó minőségükről), Romániában, Jugoszláviában, Bulgáriában. Ezekkel az államokkal, a rendszerváltásig a Szovjetunió fegyverbarátaival viszonylag rendezett alapokon egyeztek meg a nagy hírű gyilkoló eszköz gyártásáról. Ám nem tudni, milyen alapon állították-állítják elő a Kalasnyikovok kínai változatait. A helyzet több mint pikáns, hiszen 1969-ben az Usszuri folyó mentén lezajlott kínai-szovjet összecsapásokban (amelyek akkor kis híján atomháborúvá szélesedtek) mindkét fél Kalasnyikovokkal lőtte egymást.

Még cifrább lehet az észak-koreai Kalasnyikov-gyárak státusa, hiszen a Kim-dinasztia diktatúrájában gyakorlatilag nincsenek törvények, és holmi licencszerződésekkel sem bajlódnak. A Kalasnyikovokat éppúgy ellophatták a jóhiszemű vagy nagyon is számító oroszoktól, mint például a Scud-rakéták technológiáját. Ez utóbbira alapozva Észak-Korea – megfelelő mennyiségű készpénzért cserébe – az egész forrongó terroristavilágot elláthatná a tömegpusztító fegyverek hordozóeszközével. Az izraeli katonai hírszerzés minapi bejelentése, hogy a Hezbollahnak vannak kétszáz kilométeren felüli hordtávolságú rakétái (feltehetően észak-koreai gyártmányú Scud-variánsok) arra utalhat, hogy nemrég Phenjanban felbukkantak a palesztin-libanoni terrorszervezet vastag pénztárcájú bevásárlói.

Az egyszerűsége, üzembiztossága folytán legendává vált fegyvert egy orosz harckocsizó őrmester, Mihail Kalasnyikov találta ki. Olyannyira megihlette a náci-német Stgw44 (Sturmgewehr) működési elve, egyszerű, a cső kivételével préselt acéllemezekből előállított szerkezete, hogy már a második világháború idején kidolgozta a csak Kalasnyikovként emlegetett AK-47-es automata gépkarabély elődjét.

Nincs még egy lőfegyver a világon, amellyel annyi embert – bűnöst, ártatlant, ellenséget, barátot – segítettek át a másvilágra, nyomorítottak meg, mint a Kalasnyikovval. Bin Ladent Szaddám Huszeinnel egy dolog biztosan összekötötte: mindketten nagy tisztelői a Kalasnyikovoknak. A kilátások egyébként biztatóak, az izsevszkiek – továbbfejlesztve a legújabb AK-100-as szériát – legalább tucatnyi, még újabb Kalasnyikov-mutáción dolgoznak. Ezek még hatásosabban, még biztonságosabban tudnak majd emberéleteket elvenni.