Malária vagy mérgezett torta?

Gino Fornaciari professzor, a pisai egyetem paleopatológusa jelenleg a Firenze sorsát két és fél évszázadon át kezében tartó Mediciek családi kápolnájának halottait vizsgálja, szám szerint negyvenkilencet. Lorenzo és Giuliano Medici gyönyörű, Michelangelo faragta síremlékét nem bolygatják meg, mivel megállapították, hogy a maradványaikat rejtő szarkofágok márvány fedőlapja aligha vészelné át törés nélkül, ha megmozdítanák, ezt pedig nem akarják megkockáztatni. A Mediciek között is akad mérgezés-gyanús: I. Cosimo fiát, I. Francesco toszkán nagyherceget a történelmi pletykák szerint hatalmára áhítozó öccse tette el láb alól. Egy másik verzió szerint második felesége, a férjét csak pár órával túlélő Bianca Cappello volt a tettes, bár ő a mérget épp az ármánykodó sógornak szánta. A legenda úgy tartja, hogy Bianca mérgezett tortát készített Ferdinando számára, és férje véletlenül evett belőle, mire Bianca követte példáját, hogy a szeretett férfivel együtt mehessen a halálba. A hirtelen kettős haláleset gyanús volt a kortársak számára. Ha csak egyikük halt volna meg, hajlamosabbak lettek volna elhinni a hivatalosan kinyilvánított halálokot, a maláriát. A szakemberek szerint azonban nem kizárt, hogy Francesco esetében önmérgezésről volt szó, ugyanis szenvedélyes alkimista volt, hosszú órákat töltött laboratóriuma mérges kigőzölgései között. Ez a halálmód azonban Bianca esetében nem jöhet számításba. Francesco és Bianca szerelméről megható történeteket kreált a romantikus népi képzelet, holott nagy botrány volt ez a kapcsolat: Bianca előkelő férjes asszony volt, amikor Francesco megszöktette őt Velencéből. Akkor is kitartott mellette, amikor Ausztriai Johannát el kellett vennie feleségül. Johanna belehalt a negyedik szülésbe, az özvegy Francesco pedig a család tiltakozása ellenére nőül vette kedvesét. A legnagyobb házastársi egyetértésben éltek, ami ritkaság volt abban a családban: Francesco testvére, Pietro féltékenységből meggyilkolta a feleségét, nővérüket, Isabellát pedig a férje ölte meg. A Medici-maradványok vizsgálata már hozott egy érdekes felfedezést: a sírkamra mögötti fal újabb, eddig ismeretlen sírkamrát rejt, nemsokára kiderül, kiket temettek oda.

Fornaciari professzor megvizsgálta Urbino egykori ura, a híres zsoldosvezér, Federigo da Montefeltro és felesége, Battista Sforza maradványait is. A hercegi mauzóleumban a halottakat annak idején ólomkoporsóba zárva helyezték örök nyugalomra, abban a hiszemben, hogy így jobban megóvhatók az enyészettől. A rendkívül nedves környezet azonban megtette a magáét: a maradványok olyan rossz állapotban vannak, hogy nem lehetett átszállítani őket a sienai laboratóriumba, szinte minden érintésre törtek, porladtak. ĺgy nem sikerült megállapítani, mitől volt annyira különös Montefeltro urának orra, amelyet Piero della Francesca ecsete sem volt képes megszépíteni híressé vált portréján. Urbino egy másik híres halottjáról, a Szent Klára zárda kriptájában nyugvó Giulio della Rovere kardinálisról, a Michelangelót és Raffaellót foglalkoztató II. Gyula pápa unokaöccséről a vizsgálatok kimutatták, hogy szifiliszben halt meg, amit az olasz sajtó szenzációként közölt. „Ez a felfedezés nem lepett meg különösebben – hűtötte le az újságírók túl egyirányú érdeklődését a professzor –, a 16. században a kardinálisok elsősorban főurak voltak, csak azután egyházi személyek.” (v-l)