Magyar emlékek nyomában Toszkánában

A történelem során szoros kapcsolat szövődött Magyarország és Itália között. Uralkodókat és uralkodófeleségeket (például Mátyás király Beatrixét) is köszönhetünk itáliai családoknak, s nem felejthetjük azt a sok diákot, egyetemistát, akik már a középkortól kezdve ottani egyetemeken szívták magukba a tudományt, a szépség szeretetét. Toszkána idegenforgalmi látványossággá vált. A Napsütötte Toszkána című film bemutatása óta még több turista árasztja el. Mindenkinek inkább a mozi alapjául szolgáló könyv elolvasását ajánlom. A film alkotói feliratban rögzítik, hogy dramaturgiai okokból némileg megváltoztatták a regényt, az eredeti történetet azonban ugyancsak átszabták. A családszerető idősebb amerikai professzor házaspár helyett, egy önmagát kereső elvált nő kalandjait követhetjük nyomon, s elmarad, vagy súlytalanul jelenik meg Toszkána sok jellegzetességének bemutatása.  A turisták többsége a híres nagyvárosokat keresi fel: Firenzét, Pisát és Sienát. Mostani utunk során ezeket kihagytuk, a kisebb, kevésbé ismert települések magyar emlékeit fedeztük fel a toszkán megyékben. Utunk alapjául az Itáliai magyar emlékek nyomában című könyv szolgált, amelyet mindenkinek csak ajánlhatok, aki büszke magyarságára. Jó érzés volt megtalálni, rábukkanni eleink megőrzött emlékére idegen földön. A toszkán táj szépsége valóban elbűvölő: a természet sokszínű arcát mutatja meg. Az Appenninek hegység északról délre húzódik. A kőzet sokfélesége vagy hiánya szembetűnően jelenik meg az épületeken, míg északon a márvány lelőhelye található, délre haladva téglából rakott házak sorakoznak, s a legdélibb részen tufa csúcsokra épült városok köszöntik a látogatót. Egymást követik a hegykoszorúk által körülölelt völgyek, melyekben szorgos emberi kezek munkájának köszönhetően meglepő magasságig kúsznak fel a megművelt földek. A rengeteg régészeti maradvány, valaha volt városok nyomai a dicső etruszk, római világ üzenetét hordozzák. A növényvilág jellegzetessége a magasba nyúló ciprusfák sora, amelyek egyben út menti vagy telekhatár menti jelzésül is szolgálnak. S az olajfák elmaradhatatlan ligetei sok családnak biztosítják a megélhetést. Ne feledkezzünk meg a szőlőültetvényekről sem, hiszen a chianti borok hazájában járunk! Lucca  Lucca megye központja Lucca városa, azt is írhatnám, hogy a kerékpárosok városa. A várfalon belül – amit kellemes sétánnyá alakítottak – nem lehet autóval közlekedni. Toszkánában egyébként kétfajta biciklistával találkoztunk. Az ütött-kopott kerékpárokon közlekedőkkel és a helyenként igencsak meredek szerpentineken, profi öltözékben feszítő tekerőkkel, akik időnként életveszélyes mutatványokkal borzolják az autósok idegeit. Puccini szülővárosa is e hely. Az 1858-ban született olasz zeneszerző operáival hódította meg a világot. A városfalon kívüli temetőbe kezünkben egy csokorral gyalogoltunk el. Kíváncsian kerestük, s megleltük „Nemes Wundenburgi Csudafy Wunder Mihály” tábornok kecses, ember nagyságú női alakot ábrázoló síremlékét. Csudafy Mihály az 1848–49-es magyar szabadságharcban őrnagyként szolgált, majd olasz földön Türr István segédtisztje volt, az olasz hadseregben – Garibaldi tisztjeként – vitte tábornoki rangig. Hasonló sors jutott Teleki Sándor grófnak. Nevét a magyar irodalomtörténet is jegyzi. Az ő erdélyi, koltói kastélyát kereste fel nászútján Petőfi Sándor. A Bagni di Luccában (Lucca gyógyfürdőhelyén) fekvő jellegtelen épületen, egykori lakhelyén emléktábla őrzi nevét. Az ember elmerenghet az épület melletti patak csobogásánál: a régmúltban is hányfelé vetette a történelem vihara az embert.  Prato  Bármennyire is felkészül az utazó egy-egy idegen város látnivalóiból, adataiból, a helyszínen mindig érhetik meglepetések. Így jártunk Prato megye azonos nevű városával. Az Itália textilközpontjaként számon tartott település középkori fala mellett leparkolva egy kínai városrészbe csöppentünk, ahol láthatóan több generáció óta élnek ázsiaiak. A magyar emléket rejtő Szent Domenico-templomban egy-egy festmény található Szent Erzsébetről, s Szent Touluse-i Lajosról, aki Árpád-házi Mária nápolyi királyné fia volt. Erzsébetnek számtalan csodát tulajdonítanak, a legismertebb a rózsacsoda. II. András királyunk lánya magát feláldozó módon segített a szegényeken. Menedékhelyet, kórházat alapított, egy alkalommal – mivel jótékonykodását megtiltották – ruhájában kenyeret „csempészett”. Mikor kérdőre vonták, mit rejt öltözéke, azt válaszolta: rózsákat, s kötényét lebocsátva a kenyerek helyén valóban rózsát láthattak. Az 1231-ben elhunyt királylányt három év múlva avatták szentté. Érdekesség, hogy a szentté avatási procedúra során számos csodát jegyeztek fel. A rózsacsoda azonban később kelt szárnyra,  Erzsébetünk ábrázolásának mégis szinte elmaradhatatlan részévé vált. A város dómjának érdekessége külső, csodaszép faragott szószéke. Érdemes textilmúzeumát is felkeresni. Fiesole Firenze megyében Fiesoléban a város legmagasabb pontján fekvő ferences templomot látogattuk meg, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílik Firenze városára. A hagyomány szerint Fiesole az ősi etruszk város; Firenze csak a későbbiekben hagyta le kistestvérét. Az egyszerű templombelsőben a 20. század elején festett szentek freskói sorakoznak. Az Árpád-ház leszármazottai itt is megjelennek: Szent Erzsébet, Toulouse-i Szent Lajos és Szent Kinga (Kunigunda, aki lengyel fejedelemné volt, s szolgáló élete mellett például ő nyittatta meg a híres wieliczkai sóbányát a 13. században).  Antella Antella település impozáns temetőjében kokárdát helyeztünk el idősebb Markó Károly, híres tájképfestő síremlékénél. A művészettörténet a 19. században alkotó mestert a magyar tájképfestészet megteremtőjeként tartja számon. A legismertebb talán Visegrád című festménye, amelynek nyomatai annak idején sok vasúti fülkét, iskolai tantermet díszítettek. Emléktábláját a Lapeggi villa bejáratánál fényképezhettük le, itt lakott élete utolsó éveiben.  Arezzo  Arezzo megye azonos nevű szépséges városának központi rangját tekintélyt parancsoló középületei is jelzik. Ottlétünkkor éppen tisztviselők tettek esküt a főtéren, volt rezesbanda, fogadás, s a középkori dóm lépcsőjén ülve, az eseményeket figyelve újból rácsodálkozhattunk arra, milyen természetességgel élnek, dolgoznak az olaszok a középkori falak között. Az arezzói dóm falait a korai reneszánsz korában a perspektívát tudományosan kutató s alkalmazó tehetséges festő, Piero della Francesca freskói díszítik. A Szent Ferenc-templom egyik oszlopáról Szent Erzsébetünk falra festett képe tekintett le ránk, kötőjében az elmaradhatatlan rózsákat tartva. A Santa Maria in Gradiban Szent Zoárd (Szórád)-András nyomait találtuk meg, a freskók alatti feliratok egyértelművé teszik a személyt. A templom egy vászonra festett olajképet is őriz róla. A legenda szerint (melyet a Kr. utáni ezredik év vége felé rögzítettek) Zobor-hegyi remeteként élt, és Nyitra székesegyházában temették el. Remetetársával ők az első magyar szentek. Cortona Cortonában szállodánk tetőteraszáról esténként a nap eseményeit, látnivalóit megbeszélve elmerülhettünk a látványban: távoli hegyek koszorúja előtt a Trasimeno-tó víztükre csillogott.A városban – megtekintve a szépséges, etruszk emlékekkel teli mú­zeumot – az egyházi gyűjtemény irányába vettük utunkat. Itt meglepetés várt bennünket. A Fra Angelico által festett Angyali üdvözlet termében bájos királylányként ábrázolva fedeztük fel Árpád-házi Boldog Margitot egy nagy táblaképen. Őt nem említette könyvünk, így saját „trófeaként” könyvelhettük el megtalálását. Fra Angelico a quattrocento reneszánsz időszakának festője volt. Művei többnyire középkori vonásokat tükröznek, sok arany, kék, piros színnel dolgozott. A Margit-képet  a Sassetta néven ismert Stefano di Giovanni a 15. században festette. A további magyar emlékért meg kellett „dolgoznunk”. Egyre emelkedő úton haladtunk a majd hegytetőn fekvő kolostor felé. Templomába lépve az egyik oszlopról köszöntött ránk Árpád-házi Szent Erzsébet fehér, jelenkori szobra, s egy mellékoltárnál Szent Margit festett arca. Érdekesség, hogy itt őrzik cortonai Szent Ágnes ereklyéjét, aki az elesettek, a hamisan vádoltak, hajléktalanok, árvák, egyedülálló anyák, megtért prostituáltak, csavargók és vezeklők védőszentje. Monte della Verna  Toszkána északi részén található a Monte della Verna kolostor. Igencsak magasra kanyarog fel a szerpentin a ferences kolostorig. Próbálkozásunkat, hogy a magyar boldog ferences szerzeteseket ábrázoló képeket lássuk, nem koronázta siker, mivel azok az épületek idegenektől elzárt részében találhatók.  Toszkánában – mint ahogy Um­bri­ában is – lépten-nyomon Szent Ferenc kedvelt helyeire bukkanunk. A legenda szerint ide vonult vissza böjtölni. Elmélkedése helyszínéül világtól elzárt szép helyet választott. Láttuk, szellemisége tovább él, a kolostor kertjében jóképű ferences szerzetes fiatalemberek beszélgettek. Siena megyében  Számtalan kisebb város rejt magyar vonatkozású emléket Siena megyében. Feszült kíváncsisággal indultunk déli részére, hiszen számunkra ismeretlen települések nevét is úti célul tűztük ki. Persze csalódások is értek: vagy átalakították lakóházzá, intézetté a kolostorokat, s ezért a magyar relikviáknak nyoma veszett, vagy éppen csak a vasárnapi misére nyitották meg a templomot, s azt már nem tudtuk megvárni. Kanyargós, dimbes-dombos, hegyes-völgyes utakon, jellegzetes növények: olajfaligetek, szőlőültetvények, megművelt szántóföldek, ciprusfasorok között vitt utunk. Sinalunga Sinalungában hiába érdeklődtünk a városka főterén a San Bernardino-templom iránt. A kavargó piaci forgatagban nagy sokára akadtunk rá valakire, aki útba igazított bennünket: csak felfelé a hegyre! Olajfakertek között ballagtunk sokáig, míg elértük a szent helyet. Két dolgot kerestünk: egy Árpád-házi Szent Erzsébetet ábrázoló festett faszobrot, s egy festményt ugyancsak róla. Sehol sem találtuk. Mit tegyünk? Láttunk egy templomhoz épített, kolostornak tűnő épületet, becsöngettünk zárt kapuján. A kaputelefonon bemondott angol szavakra egy fiatal, szakállas szerzetes nyitott ajtót. Kézzel-lábbal magyaráztuk, mit szeretnénk, s mikor felfogta, hogy magyarok vagyunk, a fejére csapott, s bevezetett a templomban egy zárt kápolnácskába, ahol megtaláltuk Erzsébet szobrát. E szobor számunkra inkább érzelmi, mint művészi élményt jelentett. Mint kiderült, a festmény a klauzúrába (a kolostor zárt, nem látogatható részébe) került. A lengyel atyától elbúcsúzva azon morfondíroztunk, milyen az élet: a nyüzsgő városban nem is tudják talán, hogy felettük a hegyen szerzetesek fohászkodnak értük. E város szülötte a 19. századi zeneszerző Ciro Pinsuti, aki háromfelvonásos operát komponált Mátyás királyról. A helyi színházat – szinte minden városban van színház Olaszországban, és legtöbbször meglepődve tapasztaltuk belterük gazdag kialakítását – is róla nevezték el. Társulatot többnyire nem tartanak fenn a települések, a színházakat úgynevezett stagione rendszerben működtetik (egy-egy előadásra, szezonra szerződött színészekkel). Monte Oliveto Maggiore  Monte Oliveto Maggiore (Olajfák hegye) kolostorát hegyek közötti kanyargós úton értük el. Erre a helyre, a hegyek közé, Szent Ferenc példáját követve, vagyonát hátrahagyva, barátaiban követőkre találva, 1313-ban vonult el egy gazdag úr, életét Istennek szentelve. Pápai jóváhagyással a bencés rend befogadta őket, s annak speciális ágaként olivetánusok lettek. A jelenlegi apátság méretei lenyűgözők. Téglából emelt temploma, a hatalmas rendház lombok sűrűjéből bukkan elő. Könyvtárának előterét számos festmény díszíti. Ezek közül egy temperával festett nagyméretű Martinuzzi (Fráter) György váradi püspököt, a későbbi esztergomi érseket, bíborost és erdélyi vajdát ábrázolja, amint 1551-ben beveszi Lippa városát a törököktől. Egy hosszú latin nyelvű felirat is megörökíti életét, amely tévedést is tartalmaz. Montolivetói bencés szerzetesként nevesíti az egyházfit, holott ő az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok tagja volt. A pálos rend szerzetesei fehér csuhában jártak, ezért nevezték Fehér Barátnak is. Jelentős szerepet játszott a magyar történelemben. A könyvtár előcsarnokában látható Bernardino Filipponi di Vercelli olivetánus apát képe is, magyar címerrel és Zsigmond királyt említő felirattal. Ő a dömösi monostor elöljárója, priorja volt.Lenyűgöző az apátság nagykerengője. Jó sorsom a világ sok tájára elvetett, több tucat kerengőt láthattam, de méreteiben talán ez volt a legnagyobb. S az apátságban még két, nem látogatható körfolyosó is van. A falakat végig 36 hatalmas – Signorelli és Sodoma által festett – freskó díszíti, amelyek a bencés rendalapító és a barátok életének részleteit ábrázolják. Luca Signorelli a 15–16. század fordulóján alkotott, bravúros anatómiai ábrázolású műveivel számtalan helyen találkoztunk. Sodoma a cinquecento jelentős egyénisége. Az apátság kerengőjének freskóin finom részleteket, érzelmeket jelenített meg. Játszó gyermekek, állatok, gazdagon kimunkált ruhák, természeti hátterek egészítik ki, s teszik élvezhetővé a vallásos témájú kompozíciókat.  Montepulciano  Montepulciano hegyre épült városának arányos, szépen formált középkori főteréből nyílik a múzeumba vezető út. A képtár részben található, nagyméretű táblára festett olajképen Árpád-házi Szent Erzsébet finom rajzolatú alakja látható. A temetőtemplom is rejti szentünk ábrázolását, sajnos bejutásunk többszöri kísérletét sem koronázta siker. A néptelen sírok sora között, a tavaszi melegben, egy lélek sem volt, akitől segítséget kérhettünk volna. Jóllehet iránytűként használt könyvünk azt írta, a temetőőr kérésre kinyitja a templomot, ottlétünkkor az őr nem került elő. A városba felvezető út mellett érdemes meglátogatni a reneszánsz építészet tipikus jegyeit viselő, letisztult, görög kereszt alaprajzú San Biagio-templomot. Travertinből építették, s az aranysárga kő ragyogása napsütésben már messziről hívogatja a turistát. San Gimignano  Valószínűleg sok olvasó előtt cseng ismerősen San Gimignano neve. Az égre meredő szögletes tornyok sziluettje már messziről látható, mesébe illő látvány. A lakótornyok városaként számon tartott település központját 1990-ben felvették az UNESCO világörökségi listájára. A középkori történelem viharai elől magas, védhető építményekbe bezárkózó családok élete sötét térben zajlott, a lőrésnyi ablakok nem sok fényt engedtek be. A valaha állt 72 toronyból ma már csak 14 nyúlik az ég felé. Lakótornyok maradványaival más városokban is találkoztunk, de itt maradt meg a legtöbb viszonylagos épségben. A San Agostino-templom sötét belső terébe kevés turista jutott el. Számunkra azért volt érdekes, mert Árpád-házi Boldog Margitot megörökítő képet kerestünk. Margitot a középkorban avatták boldoggá, míg szentté csak 1943-ban. Egy, a Madonnát a kis Jézussal ábrázoló festmény predelláján (a fő képet keretező kis kazetták sora) meg is találtuk, a felirat egyértelmű volt: „S. MARGARITA D’UNGARIA”. Két más emlék kapcsolódott még a magyarokhoz az Useppi családon keresztül. Az egyik már majd’ 200 éve megsemmisült, mivel az azt őrző templomot régen lebontották. Az egykori emlék egyébként a Sárkányrend címerét ábrázolta, amellyel V. László tüntette ki az egyik grófot. Ezt a lovagrendet Zsigmond király alapította, s érdekessége, hogy egyik védőszentjéül Margitot választották. A másikra – ami egy Useppi családból származó alakot ábrázol, akit Zsigmond magyar király 1410-ben püspökké tett – nem bukkantunk rá. Chiusi  Siena megye fontos települése, az etruszkok által alapított Chiusi városa – csodák csodája – szintén hegyre épült. Fontos vasúti csomópont voltát régen elmúlt hátizsákos turista korunkból ismertük, amikor egy éjszakát töltöttünk el az állomás padjain, állandóan felriadva a hangosbemondó kiabálására. Most azért kerestük fel, hogy magyarjaink előtt hódoljunk a Szent Ferencnek szentelt templomban. Egy 17. századi, falra függesztett festményen a Madonna mellett Kapisztrán Szent János, a nándorfehérvári hős csaknem életnagyságú alakja jelenik meg. A hazájában, Olaszországban, s a husziták ellen inkvizítorként tevékenykedőt a török elleni keresztes hadjárat szervezésével bízta meg a pápa. Idős kora ellenére buzdító szavával és tettével – keresztjét magasba emelve vezette embereit a török ellen – Hunyadi János segítségére sietett, s jelentős része volt a nándorfehérvári győzelemben.Árpád-házi Szent Erzsébet alakja két üvegablakról is ránk köszöntött itt. Nevét is megörökítette a mester, s az alak kezében tartja rózsáit. Tapasztaltuk már Umbriában s itt Toszkánában is, hogy milyen sok Szent Erzsébet-megjelenítés található. Ennek kettős oka lehet: egyrészt az, hogy Szent Ferenc kortársa volt, s a ferencesek – mai szóhasználattal élve – világi rendjébe tartozott; másrészt az, hogy Magyarországi Mária nápolyi királyné tudatosan terjesztette a középkorban a magyar szentek tiszteletét.  Utunk során olyan városokat is felkerestünk, amelyekben nem található magyar emlék. Toszkána legdélibb részében, különleges fekvése okán látogattuk meg Pitigliano városát. A meredeken leszakadó tufacsúcsra épített város zegzugos utcácskái letűnt idők gazdagságáról árulkodnak. A Rómából elűzött zsidó kereskedők találtak itt otthonra a középkorban. Az utcákon lépten-nyomon a „vendre” (eladó) feliratot láttuk kifüggesztve a régmúlt hangulatát idéző házakon. Itt is szembesültünk azzal a ténnyel, hogy elöregszik az olasz népesség. Idős emberek bandukolnak a kővel kirakott utcákon. A szűk helyekre autó nemigen juthat be, így kis, háromkerekű teherhordó járgányokkal juttatják el a mindennapi bevásárlást az időseknek. Hazafelé tartva útba esett Rimi­ni városa. Tempio Malates­tia­no nevű templomában a szívemnek kedves Piero della Francesca freskóját csodálhattuk meg, amelyen Szent Zsigmond arcképében Zsigmond királyunkat ábrázolta 1451-ben. Immár harmadszor bóklászva a toszkán vidéken azzal szembesültünk, hogy még mindig rengeteg a meglepetés. A tudat, hogy jó hírünk magyar személyek ábrázolásával, feliratokban – ha sokszor rejtve is – ott van a világban, megerősödött bennünk, s jó érzéssel tölt el. Egyben kihívás is új tájak felkeresésére.  Csermák Zoltán