Ma már hihetetlen, de az első telefonra nem volt vevő

Bell 1847. március 3-án született a skóciai Edinburghban. Családja több nemzedékre visszamenően a beszéd kérdésével és a hang fizikájával foglalkozott. Atyja siketnémákat tanított beszélni, anyja maga is súlyos halláskárosult volt, így nem csoda, hogy Bell is logopédusnak tanult. Már diákként feltűnt találékonysága. Amikor a zord Skóciában két testvérét is elvitte a tüdőbaj, a család előbb Kanadába, majd az Egyesült Államokba költözött. Bell huszonhat évesen lett a Bostoni Egyetem professzora, s amikor szerelmes lett egy siket tanítványába, akit később feleségül vett. Új erővel fogott a hang mechanikájának és fizikájának kutatásába, először a távírót akarta tökéletesíteni, hogy az különböző frekvenciákon egy időben több üzenetet küldhessen, de egy idő után már azon fáradozott, hogy vezetéken továbbítsa a hangot. Mivel ötletekben nem szűkölködött, de a gyakorlati fizikában járatlan volt, egy Thomas Watson nevű műszerészt szerződtetett asszisztensnek. Bell alapötlete az volt, hogy a hanghullámokat elektromos rezgéssé lehetne alakítani, majd hanghullámmá visszaalakítani. 1876. február 14-én be is nyújtotta, majd március 7-én megkapta a 174.465 számon iktatott szabadalmat (sokak szerint a valaha bejegyzett legértékesebbet), egy „eljárást, illetve szerkezetet a beszéd és egyéb hangok telegrafikus átvitelére... a beszédet és egyéb hangot kísérő levegőmozgáshoz hasonló elektromos hullámmozgás útján”. De csak órákon múlott, hogy az ő neve vonult be a történelembe, mert ugyanazon a napon Salemben egy Elisha Gray nevű fizikus is szabadalmat kért ugyanilyen elvek alapján készített „messzeszólójára”. A szabadalmi jogot hosszas és heves csatározás után a néhány órával korábbi beadás igazolásával végül Bell kapta meg. Az első telefonhívásA működő telefon három nappal később meg is született. 1876. március 10-én Bell kísérletezés közben véletlenül savat öntött a nadrágjára, és ösztönösen a drót másik végén, egy emelettel följebb tartózkodó asszisztensét szólította: „Watson, jöjjön kérem. Szükségem van magára”. Watson lóhalálában meg is érkezett – megtörtént az első telefonhívás... [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"267759","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"241","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"362"}}]] Üvölteni kellett az őstelefonbaA találmányt azonban Bell nem tudta eladni. A Western Union cégtől tízezer dollárt kért érte, de az üzlet nem jött létre. Ezért 1877-ben önálló vállalatot alapított Bell Telephone Company néven, és perek százait indította és nyerte meg a találmányt bitorlókkal szemben. Az őstelefon persze még nem volt az igazi, a hangot csak négy kilométerre továbbította, úgy-ahogy, azt is csak akkor, ha a hívó torka szakadtából kiabált a kagylóba. A gyakorlati alkalmazást csak az Edison által feltalált szénmikrofon tette lehetővé. A pofonegyszerű szerkezet teljesen kiábrándította a nagy fizikus Maxwellt, aki sokkal bonyolultabb megoldásokkal próbálkozott a hang továbbítására. Ijedtében eldobja a kagylót a császárMégis, ez az egyszerű telefon volt az 1876-os, az Egyesült Államok függetlenségének 100. évfordulóján rendezett philadelphiai világkiállítás nagy szenzációja. A brazil II. Pedro császárra olyan nagy hatást gyakorolt, hogy „Ez beszél” felkiáltással ijedtében eldobta a kagylót. A következő próbálkozó a híres fizikus Kelvin volt, aki szintén csodálkozott, de a készüléket azért nem ejtette ki a kezéből. Egy éven belül a telefon világszerte elterjedt, maga Viktória királynő is felszereltetett egyet a palotájába. Tíz év elteltével, 1886-ban az Egyesült Államokban már 150 ezer telefon előfizető volt. Az immár híres és gazdag Bell harmincévesen, 1877-ben megnősült, 1882-ben pedig megkapta az amerikai állampolgárságot. Az üzlettel nem sokat foglalkozott, ezt átengedte az ahhoz értőknek, ő maga a kísérletezésnek és a tanításnak szentelte magát. Grafofón néven tökéletesítette a gramofont, a hang felvételére alkalmas szerkezetet, megalapította a siketnémák oktatásával foglalkozó amerikai szervezetet, kifejlesztett egy halláskárosodást mérő szerkezetet audiométer néven, nagyméretű, emberek szállítására is alkalmas sárkányrepülő és szárnyashajó építésével, hangdetektorral, a tengervíz sótartalmának kiválasztásával, sőt még állattenyésztéssel is foglalkozott. 1881-ben fémkereső eszközt készített, hogy megtalálja a merénylet után haldokló Garfield elnök testében a golyót. A működőképes szerkezet azonban hasznavehetetlennek bizonyult az ágy fémrugós matraca miatt. És megint szükség van Watsonra1885-ben Új-Skóciában, a Breton-foki szigeten vett birtokot, és az ifjúkorára, Skóciára emlékeztető tájon rendezte be laboratóriummal is felszerelt nyaralóját. Életében számtalan elismerést és kitüntetést kapott. 1915-ben, amikor az első amerikai transzkontinentális telefonvonalat felavatták, az első szavakat a keleti parton ülő Bell mondta a nyugati parton ülő asszisztensének.  Tréfásan ugyanazt mondta, mint negyven évvel korábban: „Watson, jöjjön kérem. Szükségem van magára.” [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"267760","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"287","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"220"}}]] Bell 1922. augusztus 2-án halt meg a kanadai Baddeck városában, temetése napján Észak-Amerikában egy percre elnémultak a telefonok. Az ezredfordulón a közönség szavazatai alapján bekerült a száz legnagyobb skót, brit, kanadai és amerikai közé is. A populáris kultúrában is jelentős helyet foglal el, több sláger is született róla. Talán a legismertebb a Sweet együttesé, amely szerint azért találta fel a telefont, hogy beszélhessen az Amerika túlsó partján élő feleségével – csakhogy a valóságban az asszony siket volt.