Legyünk mindig elérhetők gyermekeink számára

Amikor csemetéink a kamaszkorba lépnek, éppúgy szükségük van irányításunkra, mint korábban. Fontos, hogy jöhessenek hozzánk gondjaikkal, hogy elérhetők legyünk számukra olyankor, amikor természetes kamaszkori gátlásaik alábbhagynak. A jó kapcsolat kialakítására, ápolására legjobb az olyan alkalom, amikor mind a szülő, mind tizenéves gyermeke felszabadult, nem feszült, nem ideges, egyikük sem érez kényszert arra, hogy beszéljen vagy csináljon valamit. Ilyen helyzetek például a közös sorban állás, étkezés, utazás, tévézés. Ilyenkor a kamaszok is elfeledkeznek nyűgeikről, mernek önmaguk lenni, és könnyebben megosztják érzéseiket, vágyaikat és gondolataikat szüleikkel.

Türelmesnek kell lennünk, ha ki akarjuk használni ezeket a perceket. Egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a tizenévesek még nem felnőttek, akkor sem, ha már nagyra nőttek, hanem változásban levő gyermekek, akiknek ugyanolyan alapvető szükségleteik vannak, mint a kisebbeknek. Természetes, minden korosztály legfontosabb szükséglete a feltétel nélküli szeretet. De segítenünk kell nekik abban is, hogy felismerjék és megnevezzék érzéseiket. A gyermekek ugyanis gyakran olyankor is dühösnek látszanak, amikor valójában egyéb érzéseket élnek át, például visszautasítást, stresszt, magányt, alkalmatlanságot vagy gyöngeséget.

Alkalomadtán előrevetíthetjük gyermekeinknek, mi mindenre számíthatnak. Mivel a fejlődés minden fázisának megvannak a maga haragot gerjesztő nehézségei, előre felkészíthetjük őket ezekre a helyzetekre. Amikor együtt vagyunk, gyakorolhatjuk a „jövendölésnek” azt a művészetét, ami az emberek közötti kapcsolatokra és kölcsönhatásokra vonatkozik. Beszélhetünk nekik azokról a pozitív és negatív eseményekről, amelyek valószínűleg bekövetkeznek majd a kapcsolatainkban. Ezt többféleképpen is megtehetjük.

Jó módszer, hogy kitalálunk egy tipikus gyermeki konfliktust, melyben elbánnak egy pajtásukkal, majd elmeséljük, hogyan küzdött meg az a fiú, lány ezzel a nehézséggel. Természetesen a pozitív dolgokat hangsúlyozzuk, hiszen nem az a cél, hogy rettegjen a gyerek az ilyen helyzetektől, hanem hogy felkészüljön rájuk.

Az is segíthet, ha elmeséljük nekik saját élményeinket. Ha nem történtek is velünk pontosan olyan események, mint gyermekeinkkel, biztosan voltak hasonló érzéseink, s éppen az élményeink érzelmi tartalma az, ami a gyermek lelkéhez leginkább utat talál.

Amikor a szülők ilyen természetes módon elérhetők gyermekeik számára, könnyebben sikerülhet otthon barátságos légkört teremteniük, s maguk is bízhatnak abban, hogy gyermekeik megtanulják helyesen kezelni az élet negatív velejáróit. Bármilyen sors vár is rájuk, azt akarjuk, hogy szilárd jellemű emberek legyenek, akik mindig igazat mondanak, megtartják ígéreteiket, és felelősséget vállalnak tetteikért. Ehhez pedig föl kell készítenünk őket a valós életre. Minden irányból ott a kísértés, hogy kevesebbel is beérjük, és egyre mesteribb magyarázatokat hallunk az erkölcstelen cselekedetek indoklására. A szülőknek és a nagyszülőknek azonban csodálatos lehetőségük van formálni a szeretett gyermekek életét. Amikor egyedül vagyunk gyermekeinkkel, megoszthatjuk velük saját magunkat, elmondhatjuk nekik, milyen felnőtteknek szeretnénk látni őket, s hogyan imádkozunk értük. Gyermekeink nevelése hosszú, fáradságos munka, de ha nem adjuk fel, ha következetesek vagyunk, mindenképp jó eredménnyel jár.