Le a kalappal?

Az ember soha nem tudhatja, merre sodorja az élet, és milyen élményszámba menő találkozásokra kerülhet még sor földi pályafutása idején. Ezt az enyhe regulát főleg azóta vallom, amióta az egyik riportalanyom, aki annak idején da Vinci hazájában űzte a koldulás szakmáját, elmondta, az egyik alkalommal Rómában még a pápát is látta, igaz, hogy csak messziről.

Az egyik ismerősöm viszont kint élő leánygyermeke révén Németországban járt. Az ő szempontjából ez azért fontos, mert – protestáns lévén – eljuthatott a németországi protestantizmus szülővárosába, Wittenbergbe. Itt megtekintette a vártemplomot a kapuval együtt, amelyre 1517. október 31-én Luther kiszögezte 95 tételét.

Sok száz, talán több ezer turista fordul meg naponta ezen a helyen, a világ különböző pontjairól. Ismerősöm az élmények hatása alatt jól körülnézett, majd a lánya kíséretében kifelé indult. A templom előterében kialakított alacsony félkör alakú fémkorláton egy ücsörgő alakot vett észre, előtte a talajon egy kalap. A kalapban fémpénz csillogott, de a legkisebb is minimum egy eurós volt. Ismerősöm lánya néhány euróval még megtoldotta a bankot.

– Milyen sok pénzt adtál neki! – korholta gyermekét a hölgy magyarul.

A koldus erre felkapta a fejét, és megszólalt – ugyancsak magyarul:

– Maguk magyarul beszélnek? Honnan vannak?

– Magyarul beszélünk, Dél-Szlovákiából vagyunk – csodálkozott vissza a mátyusföldi turista.

– Én is onnan vagyok, Érsekújvárból – mondta felegyenesedve. Most látszott csak, milyen jóvágású, öltönyös-nyakkendős fiatal férfi. – A testvére? – kérdezte.

– Nem, a lányom – felelte a nő.

– Biztosan könnyen tudna itt munkát szerezni. Amúgy Szlovákiában hol lakik?

Erre azonban a lány ráncigálni kezdte édesanyja ruháját, nehogy már elárulja még a lakcímét is. Aztán gyorsan odébbálltak.

Meghallgatva ezt az élménybeszámolót nagy-nagy nyugalom töltött el. Az unióban még koldusnak lenni is jó. Az még jobb, hogy inkognitóban is művelhető ez a munka.

Lám, ez a fiatalember is... Elegánsan összekoldulja napi euróit – a fejlett országok turistái fölöttébb adakozóak –, majd a szezon végén enyhén teátrális mozdulattal fejére illeszti kiürített praktikus munkaeszközét, és hazautazik. Itthon pedig elmondja, hogy Németországban dolgozott.

Gyomor dolga.