Lányok a bekötőúton

Pécsett évek óta a 6-os főútról a város patacsi része felé vezető utca prostituáltjai a legkeresettebbek. Délelőtt kilenctől éjjel egyig tizennyolc-húsz, kihívóan öltözött, de többnyire kissé elhízott, átlagos küllemű lány dolgozik felváltva az alig negyvenméteres útszakaszon, egy elgazosodott telek mentén. Idegen hölgy csak akkor jöhet ide, ha ismer valakit az itteniek közül, és a többiek befogadják. A csapat összetart, egymást eltűrik, új vetélytársat azonban nem engednek a placcra. A Pécsett több lányt futtató stricik nem próbálkoznak a terület megszerzésével, merthogy valamennyi lánynak van férje vagy élettársa – húsz hölgy és ugyanannyi férfi ellen rizikós lenne frontot nyitni.

Andrea is protekcióval került ide: tavaly szeptemberben férjének húga, az akkor már két éve Patacson dolgozó Zsuzsa hozta el őt erre a helyre. Andrea eredetileg cipőfelsőrész-készítő volt, egy évig gyakorolta is a szakmáját az egyik szigetvári üzemben. Közben férjhez ment, és tizenkilenc évesen szülte a kisfiát. A gyes után újra a cipőüzemben folytatta, de kevesellte a fizetését. Férje gyakran emlegette, hogy többet keresne, ha kiállna a 6-osra, lám Zsuzsa is mekkora pénzeket gombol le a pasikról. Két évvel ezelőtt, egy nyári alkonyon Andrea kiállt a 6-osra, Szigetvár határában. Az első estén többet keresett, mint a cipőgyárban egy hét alatt, ezért búcsút mondott az üzemnek. Még egy esztendeig a szigetvári várostáblánál kínálta magát, csak azután protezsálta be Andreát a sógornője Patacsra.

Nem bánta meg. Megéri bejárni Szigetvárról Pécsre. ĺme most is: nyolc óra két perckor öreg Mazda kanyarodik le a 6-osról, és megáll a lányok előtt. A kocsit vezető, harminc körüli, elhízott férfi Klári felé biccent, és ő beül mellé. Egy perc múlva húszéves, repedt hangú, kék Lada fékez, az autó munkásruhás, középkorú gazdája Andreát választja a motorházhoz támaszkodó lányok közül. Majd okkerszínű Wartburg érkezik, két huszonéves férfival. A jobb oldalon ülő utas kiszáll, elsétál a sörözőbe, a sofőr odainti Juditot, a csapat korelnöknőjét. A 45 éves, vörös hajú asszony riszáló járással közelít a Wartburghoz. Testének fiatalos harsogása a múlté, alakján azonban látszik, valaha jó megjelenésű nő lehetett.

Már csak ketten maradtak a placcon: a sortos Edit, aki drabális méreteivel vonzza magára a férfiak figyelmét, és a vékony, őzikeszemű, fehér ruhás Enikő. Az utóbbi elvonul a többiektől, sietős járkálásával, állandó mobiltelefonálásával azt a látszatot kelti, hogy neki dolga van, tiszta véletlen, hogy épp itt találjuk. Nyolc óra hat perckor egy fehér Opel anyósüléséről kiszáll egy alacsony férfi, aki ennyit mond Editnek:

– Ketten lennénk.

– Tízezer – válaszolja a lány.

A férfi bólint, és betessékeli a nagy testű nőt a hátsó ülésre. Az Opel kilő. Feldübörög az autó rádiója, a levegőt megremegtetik a zene akkordjai. Pár másodperccel később Enikő mellé gurul egy horvát rendszámú furgon, a lány becsuszszan a vagány arcú sofőr mellé.

A lányok kínálta aktus többnyire a 6-ossal párhuzamosan futó földúton, a férfiak autójában zajlik. Egy gyors menet háromezerbe, a teljesebb, de fél óránál nem hoszszabb ötezerbe kerül. Ha a kuncsaft harminc percnél tovább tart igény a szolgáltatásra, akkor félóránként háromezerrel ugrik a tarifa. Lakáson vagy a közeli panzióban tízezret kell fizetni egy óráért, amihez hozzájön a szoba kétezer forintos számlája. Szabadtéren a lányok nem vállalnak semmi extrát (ennek higiéniai és biztonsági okai vannak), egyszerre több férfival általában csak akkor mennek el, ha ismerik legalább az egyik ügyfelet, és ez esetben ahány férfi, annyiszor öt-hatezer óránként. Ezek az irányárak, de lehet alkudni: egy gyors, orális menet néha belefér kétezerbe, míg egy teljes éjszakáért egy partner nemigen fizet többet 15-20 ezer forintnál.

Judit alig tíz perccel azután, hogy felvette őt a Wartburg, már újra elfoglalja helyét. A járda melletti bozótból kiemel egy palack ásványvizet, meghúzza, retiküljéből előszedi kistükrét, megigazítja a haját, rúzst ken a szájára, s egy zsebkendővel felitatja nyakáról az izzadtságot. Szivárognak vissza a lányok, s az előbbi mozdulatok ismétlődnek: ivás, fésülködés, rúzsozás, verejtékfelitatás. Egy-két percenként autók lassítanak előttük, mire ők kihúzzák magukat, odaringanak boszorkánytalpú cipőjükön a sofőr ablakához. Behajolnak, hogy a dekoltázsuk belátást engedjen, vagy épp cipőjüket piszkálják, amitől alfelük válik mustrálhatóvá. A bent ülők szavára valamelyik lány beszáll a kocsiba, és a többiek – amíg nem jön új kuncsaft – lazítanak, leguggolnak, leülnek a járdaszegélyre, cigiznek, beszélgetnek:

– Holnap zöldbabot főzök – mondja Judit. – Azt kívánom.

– Nekem nem kell főznöm, szombat–vasárnap a Balatonon leszünk – mondja Andrea. – Nem bírom ezt a kánikulát.

Andreát a többiek irigylik néha. A szigetvári asszony élettársa ugyanis figyelmes a párjával. A férje nem volt az. Pedig Andrea szerelemből ment férjhez, a házaspár testi kapcsolata remek volt, naponta órákig hancúroztak az ágyban. Aztán jött a gyerek, és akkortól Andrea sokkal több gyöngédségre vágyott, mint addig, ám férje erre nem volt kapható. Ráadásul a sikertelen és elmaradt szeretkezések miatt a férj megsértődött, követelőzött, másutt vigasztalódott. Amikor Andrea férje állandóan azt emlegette, hogy milyen jól lehet keresni a 6-oson, akkor az asszony arra gondolt, annál rosszabbak már az út menti aktusok sem lehetnek – és azokért legalább fizetnek –, mint az, ami otthon az ágyban történik. Úgyhogy Andrea mindmáig úgy érzi, elsősorban az elromlott házasság, a csalódottság és az önállósodás igénye vitte őt ki az útra, nem pedig a pénz igézete. Ma viszont már a pénz tartja őt ott.

Januárban Andrea megismerkedett Lacival. A 27 éves, elvált, egy kislányról gondoskodó, termetes pécsi férfi úgy jött, mint a többi kuncsaft. Egy hét múlva újra „zsetont váltott” Andreára, és az aktus után elkérte az asszony mobilszámát. Laci hamarosan felhívta őt, és azt javasolta, menjenek fel a Misinára. Az asszony akkor járt először a tévétoronyban és az állatkertben. Másnap ebédelni mentek, harmadnap vásárolni, negyednap moziba, ötödnap csak sétáltak. Egy hét elteltével összebújtak, és Andreának eszébe sem jutott, hogy pénzt kérjen. Laci órákig simogatta a lányt, és ő végtelenül tűrte a kényeztetést.

Andrea pár nap múlva hazaköltözött apja családi házába a fiával, és egy hónappal később odacuccolt Laci is a lányával. Azóta öten lakják a háromszobás kockaházat. Andrea elhagyott férje bosszúból elárulta az asszony apjának, hogy lánya a 6-oson árulja a testét – arról nem tett említést, hogy felesége szakmaváltását ő forszírozta. A nyugdíjas segédmunkás megpofozta lányát, ám mivel Andrea akkortól pénzt kezdett csúsztatni apja zsebébe, az öreg megnyugodott. Időnként azért morgolódik: – Nagyon jó, hogy szegény anyád nem érte meg ezt. Ilyenkor Andrea sejti, hogy apja elkocsmázta a pénzét, és újra ad egy kisfröccsre valót, amitől elcsendesedik az öreg bánata. Mindamellett Andrea tudja, hogy anyja – ha négy éve nem vitte volna el az infarktus – ma elemésztené magát a szégyenében.

A Patacs határában álló lányok keveset beszélnek a családjukról. A kuncsaftokról annál többet. – Megint itt köröz a colos csávó – jegyzi meg Judit egy szürke Trabant feltűnésekor. – Szadista vadbarom!

– Azzal a fickóval is vigyázni kell – mutat egy lassító Renault-ban ülő férfira Edit. – Mindig a végén alkudozik.

– Tegnap egy ürge fél perc alatt végzett – veszi át a szót Klári.

– Akkor az tényleg ürge volt, vagy egy nyúl – vigyorog Edit.

A többiek kacagnak, Klári folytatja: – Az ürge elpanaszolta, hogy a felesége havonta egyszer fekszik le vele.

– Azzal a pasival az is sok – legyint Andrea. – Biztos ő tehet arról, hogy a felesége unja a banánt.

– Az sose baj, ha egy férfi hamar végez – véli Judit. – Egy a fizetség.

– A legdrágább nő a feleség és a szerető – mondja Edit. – Sok férfi annyit költ a feleségére meg a szeretőjére, hogy abból akár naponként eljöhetne hozzánk.

– Esküszöm, nem értem, hogy miért jár ide ennyi férfi – meditál Andrea. – Mi abban a jó nekik, hogy elvisznek egy izzadt és fáradt nőt, és pár percig együtt vannak vele egy szűk kocsiban?

– A férfiak hülyék – válaszol a felvetésre Judit. – Ha megkapnak otthon mindent, akkor is vágynak valami másra. Ilyenek: agyasok.

A szemközti sörözőből kilép három tizenéves srác. Ácsorognak, diskurálnak, s lopva figyelik a lányokat. Az itt megálló autók állapotát látva megállapítják, hogy nem a gazdagok célállomása a patacsi „leánynevelde”, bár időnként azért idetéved egy-egy luxuskocsi is. A fiúk látják azt is, hogy aktus után a lányok szinte mindig gyalog baktatnak helyükre, a megkönnyebbült autósok vissza már nem szállítják őket.

Tizenegykor rendőrautó fékez a lányok járdájánál. A kocsiból kilépő két egyenruhás ismeri a csapat minden tagját. A lányok a rendőrök szemére vetik, hogy miért mindig őket zaklatják. Hiszen ők betartják a törvényt, nem mennek ki a 6-osra, csak itt, a bekötőúton várnak a férfiakra. Járnak – a prostituáltak számára kötelező – orvosi vizsgálatra, ami havonta nyolcezer, negyedévente 22 ezer forint, sőt befizették már a hatezer forintos hepatitisoltást is. Eközben kint, a 6-oson tucatnyi lány áll (ami ugye tilos), és ez rontja a törvénytisztelők üzletét, ráadásul a főúton állóknak nincs is orvosi papírjuk. A két rendőr mosolyog, és nem vitatják, hogy a 6-oson is állnak lányok. Csak hát őket a benzinkutaknál parkoló stricik mobiltelefonon riasztják, ha feltűnik egy rendőrjárőr, és akkor a padkán várakozók elbújnak a közeledő kék lámpás autó elől.

– Fiúk, azt tudjátok, hogy közülünk mindenki az MSZP-re szavazott? – kérdezi a rendőröket Andrea. – Nagyon megharagudtunk a Fideszre, hogy kitiltottak minket a főutakról. Azt hallottam, hogy az egész országban minden utcalány a Fidesz ellen szavazott. Mivel ők leküldtek minket a főútról, mi is mellékútra küldtük őket.

– Tényleg, fiúk, nem szűnik meg végre ez a hülye törvény? – faggatja a két rendőrt Edit.

– Nem mi hozzuk a törvényt, lányok, mi csak betartatjuk – tárja szét a karját az egyik egyenruhás, aztán a két rendőr beszáll az autójába és elhajt.

Újra jöhetnek a rendőrök miatt eddig továbbguruló kuncsaftok. És jönnek is, félóránál tovább egyik lány se marad facér. Aktus után mind elnyűttebben battyognak vissza a helyükre a lányok. Arcuk elszíntelenedik, tartásuk meggörnyed, lábukat, derekukat fájlalják, és ha nem jön új kuncsaft, mindjárt leroskadnak a járdaszegélyre. Ha jön valaki, darabosan, kelletlenül tápászkodnak fel.

Mindjárt éjfél van. Judit a közeli villanypóznára akasztott szatyorból kivesz egy könnyű blézert, és belebújik. Klári a bozótban farmerre cseréli rövid szoknyáját, és közben tervezget:– Ha felmondják a New York-i egyezményt, beállok egy bordélyba.

– Hülyeség! – inti le Andrea.

– Miért?

– Ha számolsz, rájössz. Ma például hány kanyarod volt?

– Nem is tudom – válaszolja Klári, és a táskájából előkotorja óvszereit. – Nyolc hiányzik, nyolc volt.

– Na, ennyiből összejött neked huszonöt-harmincezer, igaz? Ha beállsz a bordélyba, ott tizenötezer lesz egy óra, de annak a felét se kapod meg. Nekem vannak ismerőseim a pécsi kupikban, és egyikük se csinál többet napi két-három fuvarnál, amiből nekik még húszezer sem jut. A bordélyban kevés a vendég, a magyar pasik nem tudják megfizetni. Itt sok a meló, de több a pénz.

– Nekem már mindegy – szólal meg Judit. – Egy éven belül abbahagyom. Nem bírom tovább. Reggelente alig bírok felkelni. Mindenem fáj. Tizenöt éve csinálom. Télen szétfagyok, nyáron megsülök.

– Három év után én is abbahagyom – ígéri Andrea. – Addigra kibővítjük a házunkat, és veszünk új autót. Lacival havi százötvenezret tudunk félretenni.

– Ha a Lacikád dolgozna, gyorsabban haladnátok – jegyzi meg Judit.

– Nem talál munkát a szakmájában – védi párját Andrea.

– Ha abbahagyod, mit csinálsz? – kérdi Edit. – Mész a cipőüzembe?

– Mért ne? Akár oda is.

– Pécsen el lehet tűnni, de Szigetvár kicsi, hamar megkapod, hogy mi voltál.

– Most is megkapom. Mindenki tudja, hogy miből élek. Nem zavar.

– Akkor majd az zavar, hogy csak a minimálbért kapod meg.

– Az inkább – ismeri el Andrea. – Megszoktam, hogy van elég pénzem.

Edit hatalmas ütéssel csap agyon egy szúnyogot a combján.

– Nesze! – rikkant a nagydarab lány, és egy papír zsebkendővel törölni kezdi a szúnyogból kispriccelt, szétkenődött vért.

– Szép, piros a véred – mered Andrea Edit rettentő combjára. – Akkorát csaptál rá, mintha az egész világot akartad volna agyoncsapni.

– Bár megtehetném. Megtenném. Meg én! Elegem van mindenből.

– Ugyan! – legyint Andrea. – Azt hiszed, másutt jobb? Nem jobb. Sehol se jobb.

Prostituált az a személy, aki anyagi ellenszolgáltatásért szexuális szolgáltatást nyújt – olvasható a törvényben. A magyar jogszabály tiltja a prostitúciót a védett övezetekben, így a közigazgatási, igazságszolgáltatási, oktatási, szociális, egyházi, katonai és diplomáciai intézmények 300 méteres közelében. Az egy és két számjegyű főutaktól lakott területen legalább 50 méterre, azon kívül minimum 100 méter távolságra űzhető ez a tevékenység. A prostituált ajánlkozása nem lehet zaklató, szeméremsértő. A prostituáltnak rendelkeznie kell az egészségügyi tárca által 1999 óta előírt orvosi igazolással.

A törvény három évig terjedő büntetéssel sújthatja azt, aki üzletszerű kéjelgéshez lakást biztosít, a bordélyházfenntartókat pedig akár öt évre is elítélhetik. Azt is három év börtön fenyegeti, aki egy prostituálttal kitartatja magát. A fentiekből számos ellentmondás adódik, hisz ez alapján büntethető egy panziótulajdonos, aki szobát ad a prostituáltaknak (holott mégiscsak kulturáltabb, higiénikusabb ez a megoldás, mint az utcai aktus). Büntethető a prostituált munka nélküli férje is, hiába védekezik azzal, hogy ő vigyáz a feleségére.

Magyarország 1955-ben írta alá a New York-i egyezményt, amely – többek között – üldözi a tiltott kéjelgés haszonélvezőit. Ennek felmondása nélkül nem lehet Magyarországon újra megnyitni a bordélyházakat. Jogászok, szociológusok, politikusok hajlanak arra, hogy ez az egyezmény nem éri el a célját, és nem érdemes a prostituáltak által önként vállalt bordélyok ellen hadakozni, inkább azokat kellene becsukni, akik a lányokat tiltott kéjelgésre kényszerítik. Ezért sokan szorgalmazzák az egyezmény felmondását, ám ehhez a rendszerváltás óta regnáló kormányok egyike sem érzett maga mögött elegendő társadalmi támogatást. Mellesleg az egyezményt több fejlett ország nem írta alá.