Közös tankönyv

A német karikaturista, Klaus Pielert akkoriban Michel és Marianne, a két allegorikus nemzeti alak esküvőjeként ábrázolta a szerződéskötést. E frigy gyümölcse a számtalan csereprogram, ösztöndíj, német-francia ifjúsági parlament és az Arte televízió után egy nemrégiben megjelent közös történelemkönyv is.

Európai tankönyv

Bár ritka, de nem előzmények nélküli, hogy szomszédos országok konfliktusoktól sem mentes történelmüket azonos „tálalásban”, közös tankönyvekkel közvetítsék nebulóik számára. Tavaly dél-koreai, kínai és japán együttműködéssel jelent meg iskolai történelemkönyv azzal a céllal, hogy a nemzeti sérelmeken túllépve a múlt értékelésének több szempontú értékelését tanítsa meg a diákoknak. Míg itt a szerzők között komoly viták kísérték a tankönyv megírását, az Histoire/Geschichte címmel a Klett és a Nathan kiadóknál megjelent mű alkotói között nem feszült különösebb véleménykülönbség.

Guillaume Le Quintrec, a könyv francia kiadója szerint legfőképp az Egyesült Államok Európában és a világban betöltött szerepét illetően akadtak nézeteltérések az öt német és öt francia szerző között. Tömören vázolva különbséget, „német barátaink messze pozitívabban tekintenek az amerikaiakra, mint mi” – mondta Quintrec.

A nagy egyetértésben végzett projekthez valószínűleg az is hozzátartozik, hogy a középiskolai 11-13. osztály számára készült könyv az 1945 utáni eseményeket dolgozza fel, tehát a német-francia megbékélés és partnerség időszakát. Kényes kérdésekkel inkább a folytatásban, azaz az 1870 és a második világháború közötti időszakot feldolgozó munka során kell majd szembesülniük az íróknak.

Oldalpár a tankönyvből

A történelemkönyv, amely az idei tanévvel kezdődően kerülhet az iskolatáskákba, nemcsak abban jelentős, hogy nemzetközi együttműködéssel jött létre. A tankönyv engedélyeztetése során ugyanis nem egyszerűen a francia és német tantervi követelményeknek, hanem Franciaország és a tizenhat német tartomány közel kétezer curriculumának kellett megfelelni. További akadályokat jelentettek az eltérő oktatási módszerek, és a tanár szerepét illető különböző felfogások is.

A könyvet lapozgatva a magyarországi tankönyvkínálaton iskolázott szemeknek legfőképp a szöveg és képek eltérő aránya és viszonya tűnik fel. Az Histoire/Geschichte a francia hagyományoknak megfelelően a szöveggel egyenrangúan kezeli az ábrákat, így a képek túllépnek az illusztráció szemet pihentető funkcióján, és ugyanolyan információhordozóként szerepelnek, mint a szöveg.

Jellemző, hogy egy oldalon az egynegyednyi rész szöveget háromszor annyi fotó, grafikon és térkép kíséri. A szerkesztők nem féltek használni korunk jelentős befolyással bíró vizuális információhordozóit: számos címlap (Newsweek, Spiegel, Time), karikatúra, politikai és moziplakát közvetít tudnivalókat egy korszak eseményeiről.

Kijelentés helyett kérdések

A könyvben fontos szerep jut a vizuális jelek megfejtésének, de a szövegek sem csupán leíró funkcióval bírnak. Egy végeláthatatlan szövegfolyam helyett ugyanis rövidebb szövegek kapnak helyet a könyvben.

Az egy szemszögű elbeszéléssel való leszámolást is szó szerint vették az alkotók: egy-egy eseményt több nézőpontot tükröző napló-, interjú- és tanulmányrészletekkel tesznek érthetővé.

Európai párbeszéd

Ez a grafikailag is látványos megoldás egyben az iskolai történelemoktatásban eddig alig elismert műfajokat is bevisz az órákra. A szerzők attól sem riadnak vissza, hogy a kijelentés helyett kérdésfeltevéssel éljenek, és erre ösztönzik tanulóikat is. A könyvet választó tanárok feladata mindenesetre megváltozik: az egyes témákat önállóan feldolgozó tanulócsoportokat sokkal inkább koordinálni, valamint kérdezni és gondolkodni kell tanítaniuk. A tankönyvnek ez a workshop- és projektalapú megszerkesztése a német iskolai gyakorlaton alapul.

Az egyes fejezeteket lezáró gondolatébresztésnek szánt kérdések és feladatok között hazai szemmel szintén sok szokatlan található. A diákoknak például a nürnbergi bíróság épületére kihelyezendő információs tábla szövegét kell – az itt lezajlott per jelentőségét is vázolva – megszerkeszteniük.

Az 1956-os magyar forradalmat taglaló fejezet végén a tanulóknak arról kell vitázniuk, hogy be kellett volna-e avatkoznia a nyugati államoknak a forradalom céljainak elérése érdekében. Különösen érdekes ez a feladat annak ismeretében, hogy egészen az utóbbi évekig ‘56-ról a magyar történelemórákon viszont alig-alig esett szó.

Az érettségi előtt álló német és francia diákok sok más olyan kérdéssel is szembesülhetnek, amelyekkel a magyar iskolákban aligha találkoznak a tanulók. A második világháború utáni emlékezéskultúra, a gyarmatosítás következményei, a ma technikai, gazdasági és társadalmi kihívásai, a globalizáció kérdése, a jóléti állam krízise, az új családmodellek, a női és férfi szerepek változásai, Hollywood hatása, a fogyasztói társadalom, bevándorlás – csak néhány téma, amely nem az apró betűs részben vagy egy leckébe besűrítve merül fel. A könyv nagy része ezeket és ilyen témákat dolgoz fel. (mult-kor.hu)