A tandíjtól ugyan még egyelőre megmenekültek az egyetemisták, de csupán a nappali tagozatosak. Egyes felsőoktatási intézmények ajándékozás címén pénzt kérnek levelező tagozatos hallgatóiktól.
Bár az oktatási miniszter hangsúlyozta, ajándékozásra senki sem kötelezhető, nem valószínű, hogy ezen kijelentés hatására bárki is megkockáztatná, hogy nem fizet. Mert, még ha joga lenne is erre, az érdekei mást kívánnak.
A fenti probléma nem csak az egyetemeken áll fenn. Sokkal „lejjebb“ kezdődik. Már az alapiskolában is kellemetlenségekkel számolhat az, aki későn adja be a szülői szövetségnek szánt hozzájárulást, tehát a dolog egyáltalán nem újkeletű. Ismert mindenhol az oktatásügyben, megtalálható mindenhol, a legalsóbb szinttől kezdve a legfelsőig. Az iskoláknak pénzre van szükségük, viszont az oktatás, elvileg, ingyenes. Pénz nélkül azonban nem működhet az intézmény, s a jelek szerint az állami juttatás nem elég miden költség fedezésére. Pénzcsinálási igyekezetükben tehát az iskolák megpróbálják kiaknázni a leginkább kiaknázható tényezőt: a gyereket, diákot, hallgatót... Érthető a pénzhiánnyal küzdő igazgatók érvelése, mint ahogy értető a sok pénzkiadás miatt panaszkodók siránkozása is. Mindkét fél nehéz helyzetben van, kérdés, ki nehezebben? Az oktatási intézméynek mindenképpen előnyt élveznek diákjaikkal szemben. Kérhetnek ugyanis támogatást, nemcsak különféle alapítványoktól, hanem maguktól a diákoktól. A szegény tanuló pedig csak sóhajt egyet, s otthon bejelenti, hogy megint be kell vinni egy százast a suliba. Alap- és középiskolákban is vannak lázadók, akik egyszer-kétszer nem fizetik be a kért összeget, de néhány negatív élmény után átgondolják döntéseiket.
Ezek után meri valaki megtagadni a parancsot az egyetemen? Erre csak az vállalkozik, akinek már elege van a tanulmányaiból, s nem okozna neki mélyebb megrázkódtatást, ha eltanácsolnák. Mert mindig mindent tökéletesen tudni lehetetlen, egy pedig tanár mindig megtalálja a módját, hogyan fogja meg a diákot. Az egyetemi oktatók már gyakorlottak eme nem túl sportszerű módszerben. Ki merne hát ellenszegülni a felsőbb hatalomnak? Törvényellenes vagy sem az iskola kérése, kötelező-e vagy sem az ajándékozás, a levelező tagozatos diákok továbbra is át fogják utalni az adományokat az iskola bankszámlájára, bár ezt nem alma materük iránt érzett túlcsorduló szeretetükből teszik.
Mi lehet a probléma megoldása? Az oktatási tárca az intézmények fokozottabb ellenőrzését, módosított jogszabályt ígér. A kilátások tehát nem teljesen elkeserítőek, de politikusaink reakcióidejét ismerve, a jelenlegi egyetemisták csak mértékkel reménykedjenek!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.