Az ember fia naponta hall vélt-valós jó tanácsokat, babonákat, féligazságokat. Sőt, már jóval a fogantatása előtt valaki megmustrálja a leendő anyját, és megállapítja, hogy széles a csípője, könnyű szülése lesz. És amint Éva lánya áldott állapotba kerül, asszony legyen a talpán, hogy kiigazodjék a sok „okoskodásban”.
Könyvből gyereket nevelni nem lehet — vagy mégis?
„Ne legyél ideges, mert ideges lesz a gyereked is”, mondják a várandós nőknek. Ezzel még az orvostudomány is egyetért. Nekem abból a terhességemből, amelyet nyugodtan, boldogan éltem át, született egy nyugtalan, rossz alvó gyerekem. Abból viszont, amit „permanens stressz”-nek nevezek, világra jött egy nyugodt, mosolygós, jó alvó baba. Nem hozom a papírformát.
Nagyon érdekesek a gyerek nemének megállapítása körüli mondák. Ilyen has, olyan has, hegyes vagy lapos, megszépült a kismama, vagy éppen ronda lett... Ezekből állítólag meg lehet tudni, mi fog születni. De a tudomány mai állása mellett én inkább az ultrahangra szavazok, már csak tapasztalatból is. Amikor minden külső jel arra mutatott, hogy fiam lesz, akkor mégsem, de amikor az orvos mondta, hogy az lesz, akkor tényleg (bár hallottam már olyat, hogy az orvos is tévedett...).
Mikor aztán megszületik a baba, jönnek a nagymamák, nénikék, szomszédasszonyok, postásnők, és mindenki igyekszik gyarapítani gyereknevelési ismereteinket. Persze, saját tapasztalatuk alapján, mind lefitymálva a könyvekből szerezhető információkat. Merthogy „könyvből gyereket nevelni nem lehet”. Hát, ők tudják...
A szoptatásról is eltérnek a vélemények. Az egyik szerint a babát háromóránként kell szoptatni. Ezt mondják némely könyvek és a poroszos nevelés pártolói. Más könyvek, cigányasszonyok, gyerekpárti anyukák szerint olyan gyakran szoptassunk, amilyen gyakran csak megkívánja a pici. Megnézném én magamnak azt az anyát, aki hagyja kínlódni gyermekét, amikor az éhes!
Fogügyben is sok mindent hallottam. Először is „ne nézzen a kisbaba tükörbe, mert nehezen fog kijönni a foga”. Hát ez aztán, tényleg babona ízű, pláne mert a könyvek azt írják, a fogzás nem fáj. De ismerőseim gyermekei nagyon kínlódtak ilyenkor. Én sokat illegtem-billegtem a tükör előtt mindkét babámmal, gyönyörködtem magunkban, és hogy jön a foguk, azt csak akkor vettem észre, amikor már kinn volt.
Most, hogy a gyermekemnél megkezdődött a dackorszak, és látom, hogy van saját akarata, amely a „nem” gyakori használatában nyilvánul meg, egyre többször lenne szükségem tanácsokra. Ezért gyakrabban nyúlok a könyvek után. Sőt, egy neves magyar gyermekpszichológus könyve számomra a Könyv. Merthogy annyira a lelkemből beszél, megerősít abban, hogy jól csinálom, amit csinálok. Néha minden tanács jól jön, mindegy, hogy ismerősöktől, vagy tudományos írásból. Csak használható és használó legyen. De ahogy a puding próbája az evés (ha már a mondásoknál tartunk), akkor a tanács próbája az alkalmazás (valahogy így). Ezért mindenre vevő vagyok, majd kiszemezgetem, hiszen több generáció tudása és sok tudós munkája van az okításokban.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.