Kinek jó az erdélyi magyar–magyar ellentét?

Az erdélyi magyarságon belül hosszú évekre tekint vissza a mérsékelt–radikális politikai szembenállás. Míg a Markó Béla RMDSZ-elnök nevével fémjelzett mérsékeltek a mindenkori román kormányzattal és a román politikai erőkkel történő együttműködés útját tartják a nemzetiségi jogok kiharcolása, illetve a kommunizmus idején elkobzott magyar magán-, közösségi és egyházi javak visszaszerzése optimális módozatának, a Tőkés László püspök által irányított radikálisok a konfrontatív politizálást, az erdélyi magyar kérdés nemzetközi színtérre vitelét vélik célravezető eszköznek.

A tavaly január végén Szatmárnémetiben lezajlott 7. RMDSZ-kongresszusig a viták nagyrészt a szövetségen belül zajlottak. A két tábor útjai akkor váltak el látványosan egymástól, amikor a kongresszus úgy döntött, hogy az RMDSZ alapszabályából kiiktatja a tiszteltbeli elnöki tisztséget, amelyet addig Tőkés László töltött be.

Erre elsősorban amiatt került sor, mert a küldöttek úgy vélték, a tiszteletbeli elnök sokszor a szövetség ellen folytatott politikai küzdelmet, s ez főképpen akkor volt hangsúlyos, amikor Magyarországon az Orbán–Torgyán-kormány a Tőkés-vonalat maradéktalanul támogatta. A Fidesz vezetői szavakban ugyan akkor is a romániai magyarság politikai egységének megőrzése mellett foglaltak állást, a gyakorlatban azonban Orbán Viktor pártja számtalan jelét adta annak, hogy mind politikailag, mind pedig anyagilag előszeretettel a Tőkés-csoportosulást támogatja.

A kongresszust követően a radikálisok fő platformja, a Reform Tömörülés kivált a szövetségből és Reform Mozgalom néven önállóan kezdett politizálni. Vezetői, miközben megőrizték RMDSZ parlamenti képviselői és szenátori tisztségüket, egyre inkább Tőkés püspök politikai holdudvarába kerültek.

A szakadárok, azt hangoztatva, hogy az RMDSZ letért a szövetségi politizálás középpontjába az önrendelkezést állító 1992-es kolozsvári nyilatkozat útjáról, az autonómia kiharcolását tűzték zászlajukra. Tavaly ősszel bejelentették: létrehozzák a Székelyföld autonómiájáért küzdő Székely Nemzeti Tanácsot (SZNT), illetve az erdélyi magyarság különböző autonómiaformáinak megvalósítását szorgalmazó Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot (EMNT).

Az autonómia különböző formái, persze, az RMDSZ programjában is szerepelnek, csakhogy ezek valóra váltását a két irányzat eltérő módon képzeli el. Markóék úgy vélik, előbb lépésről lépésre vissza kell szerezni az erdélyi magyar tulajdonokat, intézményeket és kisebbségi jogokat, majd ezekre alapozva létrehozni a különböző autonómiákat, Tőkésék szerint előbb az autonómiát kell kikiáltani és – akár nemzetközi támogatással – elfogadtatni, mert úgy szinte azonnal mindent vissza lehet majd kapni.

Markó azt mondja: lehetetlen lett volna például 1990-ben létrehozni az autonóm erdélyi magyar oktatási rendszert, mert akkorra Erdélyben már egyetlen magyar középiskola sem maradt. Ma viszont e téren van már mire alapozni, hiszen a kis lépések politikájával az elmúlt években sikerült elérni, hogy 137 középiskolában folyik magyar nyelvű oktatás, s ezek közül 58 kizárólag magyar intézmény. Tőkés úgy véli, ha a székelyföldi területi autonómia létrejön, annak saját törvényhozása azonnal létrehozhat bármilyen autonóm oktatási vagy művelődési intézményhálózatot. Mindkét elképzelés tulajdonképpen eredményre vezethet, azonban a Tőkés-féle koncepció nagymértékben hagyja figyelmen kívül a románság érzékenységét, véleményét. Márpedig a 21 milliós országban a másfél milliós magyar közösségnek utóbbiakkal is számot kell vetnie.

Az SZNT megalakulását a székelyföldi helyi, illetve széki nemzeti tanácsok létrehozása előzte meg, amelyek alakuló ülésein kevesen vettek részt. Ugyanez történt az Erdély más régióiban ülésező térségi tanácsok megalakulásakor. Mind az SZNT, mind pedig az EMNT kezdeményezői azonban úgy vélték, a létrehozott testületek reprezentativitásához nem fér kétség. Végül tavaly október 26-án Sepsiszentgyörgyön megalakult az SZNT, amely elnökének Csapó József volt RMDSZ-szenátort választotta, december 13-án pedig Kolozsváron létrejött az EMNT, amelynek élére – tiszteletbeli elnökként és egyben elnökként is – Tőkés László püspök került. Mindkét fórum a Fidesz magas rangú politikusainak jelenlétében és támogatásával tartotta alakuló ülését. Tavaly decemberben Tőkés püspök bejelentette: az SZNT és az EMNT nem indít ugyan jelölteket az idei romániai helyhatósági és parlamenti választásokon, de az ezek mögött időközben – anyaországi sugallatra – létrehozott magyar polgári szövetségek és egyesületek igen. Ez utóbbiak január 31-én Székelyudvarhelyen tartották meg a Fidesz-mintára szervezett erdélyi Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) alakuló kongresszusát. Bejelentették egyben: az RMDSZ jelöltjeivel szemben saját jelölteket indítanak az idei romániai választásokon. Az elképzelés szerint az MPSZ által a júniusi helyhatósági választásokon elért eredmények arányában kérne a Tőkés-csoport helyeket a parlamenti választásokra az RMDSZ-szel közösen állítandó listákon. Az RMDSZ vezetői úgy vélik, a Tőkés-csoport az autonómiát csakis azért tűzte zászlajára, hogy annak révén a szövetséggel szemben álló politikai szervezetet hozzon létre.

A két irányzat erdélyi támogatottságáról kevés adatunk van. Közismert viszont az a tény, hogy az erdélyi kisparlamentnek is nevezett Szövetségi Képviselők Tanácsában – amelynek tagjait különböző helyi RMDSZ-szervezetek titkos vagy elektoros rendszerű választásokon küldték a testületbe – a radikálisok a legjobb esetben is a voksok harmadát voltak képesek begyűjteni. Persze, olyan esetek is voltak, amikor a mérsékeltek a radikálisokat 8:1 arányban szavazták le. A tavalyi román alkotmánymódosítási törvény megszavazásakor, amikor Tőkés László nemmel szavazásra biztatta a magyarokat, az erdélyi magyarság 96 százaléka igennel voksolt.

A nemzeti tanácsosok úgy vélik, külön indulásuk a helyhatósági választásokon a tömbmagyar vidékeken nem okozhat magyar hátrányt. Marosvásárhelyen, miután hosszas jelölési procedúra után az RMDSZ közölte, hogy Kelemen Attilát indítja a polgármesteri tisztségért, az MPSZ bejelentette: szintén önálló jelöltet állít. Hasonlóképpen történt Nagyváradon is. A négy évvel ezelőtti tapasztalat ellenben azt mutatja, hogy az RMDSZ akkor azért vesztette el a marosvásárhelyi polgármesterséget, mert néhány száz magyar a mostani kormánypárt bábáskodásával létrehozott Romániai Magyar Szabaddemokrata Pártra szavazott.

Az erdélyi magyar egység hiánya könnyen elvezethet oda, hogy egyik magyar szervezet sem éri majd el a törvényhozásba jutáshoz szükséges ötszázalékos küszöböt, s a magyar közösség parlamenti képviselet nélkül marad. Ez a helyzet nemcsak a magyaroknak okozna felbecsülhetetlen kárt, hanem Romániának is hátrányára válna. A jelenleg kormányzó Szociáldemokrata Párt (SZDP) ugyanis a felmérések szerint a szavazatok legfeljebb 40-42 százalékát kaphatja majd meg a november 28-ra kitűzött parlamenti választásokon, ezzel az aránnyal azonban nem lesz képes egyedül kormányt alakítani. Fő ellenlábasa: a Demokrata Párt és a Nemzeti Liberális Párt által alkotott választási koalíció (amely a szociáldemokratákkal bármilyen választások utáni együttműködést kizárt), a voksok mintegy 30 százalékára számíthat. Kapna viszont 20-22 százalékot a szélsőséges Nagy-Románia Párt, amellyel az SZDP elődje már kormányozott ugyan 1992 és 1996 között, de ez a változat most Európában nem lenne szalonképes. Patthelyzet állna elő a román politikában is, amelyet csak nehezen működő kisebbségi kormánnyal vagy előre hozott választásokkal lehetne feloldani. Mindkettő visszavetné Románia amúgy is elkésett EU-csatlakozási tárgyalásait és integrációs felkészülését. A magyarság politikai szakadásával egész Románia veszítene.

Minderre tekintettel Markó Béla a minap a magyar kisebbség érdekeit szolgáló együttműködés újrateremtése végett párbeszédre hívta a történelmi egyházakat, az RMDSZ platformjait és a civil szervezeteket, köztük az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot és a Székely Nemzeti Tanácsot is.

Kolozsvár, 2004. március