Kik voltak Amerika őslakosai?

Mielőtt ezeket a teóriákat ismertetnénk, ki kell térni, két fontos ideológiai szempontra: a tudósok között hosszú évek, évtizedek óta zajlik a vita, hogy vajon az ismert viking és indián településeken kívül voltak-e még ősibb lakói Amerikának, vagy sem? A vitát nehezíti, hogy kétféle ideológia is összecsap a vizsgálatok során. A gyarmatosítók leszármazottai, angolszász és spanyol tudósok minden bizonnyal jóleső érzéssel fedeznének fel most már végre egy indiánok előtti népcsoportot, akikről bebizonyíthatnák, hogy nem is az indiánok voltak az őslakók Amerikában.

Az indiánok viszont akadályozzák a tudományos kutatásokat: az USA törvényei szerint ugyanis felmenőik az indiánok tulajdonát képezik, éppen ezért nagyon nehéz tudományos vizsgálat alá vetni az Egyesült Államokban például egy földben talált, ősi koponyát. Nemrégiben ezért bíróságnak kellett kimondania, hogy egy 9000 éves koponyát – melyet Washington szövetségi államban találtak – igenis elemezhetnek a szakértők.

Vita a Kennewicki Emberről

A 9000 éves koponya az úgynevezett Kennewicki Emberé. A lelet vizsgálata komoly indulatokat kavart. Közismert – a magyarországi Petőfi-kutatások nyomán különösen –, hogy az antropológusok véleménye gyakran ugyanannak a leletnek a megítélésében is gyökeresen eltér egymástól. Bár sokan elismerik, hogy ez – a legrégebbinek tűnő – amerikai koponyalelet egészen más sajátosságokkal rendelkezik, mint a ma élő indiánok, ám akik az indiánok ősének tartják a Kennewicki Embert, arra hivatkoznak, hogy 9000 év alatt sokat változnak az anatómiai tulajdonságok.

A Kennewicki Ember a kutatók többsége szerint viszont nem az indiánok őse, mert nem mongolid (amilyenek az indiánok), hanem ainuid vonásokat mutat. Az ainuk ma Japánban élnek, valószínűleg egy olyan ősi rassz maradványát képezik, amelynek más leszármazottai az ausztralid, melanezid és más népcsoportok. (Az ainuk voltak például minden bizonnyal Japán őslakói, de a mai japán népesség zöme mongolid eredetű, és az ainuk jelentősen visszaszorultak: a négy nagy japán sziget közül csak az északin, Hokkaidón élnek nagyobb számban.)

Az indiánok előtti amerikai őslakosok ainuid eredete mellett érvel egy spanyol-mexikói kutatás is. Egy viszonylag fiatal koponyát találtak ugyanis Alsó-Kaliforniában (ez a terület ma Mexikóhoz tartozik, az USA Kalifornia szövetségi államától délre, egy félszigeten). A koponya a pericu népcsoporthoz tartozhatott. (A pericuk Mexikó egyik félszigetén éltek egykor, de mára kihaltak.) Ez a koponya szintén ainuid vonásokat mutat, vagyis dél-ázsiai, óceániai és/vagy ausztráliai eredetre utalhat. Ehhez a hipotézishez jól igazodik egy különleges lelet: ausztrál sziklarajzokat, festményeket találtak nemrégiben Dél-Amerikában.

Európai eredetű őslakosok?

Mindezek után új elméletek kezdenek szövődni: Amerika talán nem egy ütemben, hanem több hullámban népesült be. A hullámok során érkezhettek ide népcsoportok Észak-Ázsiából (a Bering-szoroson át) – ők valószínűleg az indiánok elődjei, s körülbelül 15-12 ezer évvel ezelőtt jöttek. De a tengereken, óceánokon is áthajózhattak egyes törzsek Dél-Ázsiából, Ausztráliából – ők talán 25-30 ezer évvel ezelőtt tették ezt.

Sőt vannak olyan feltételezések, hogy akár Európából is érkezhettek ide bizonyos népek. Húszezer évvel ezelőtt ugyanis Észak-Spanyolországban és Dél-Franciaországban egy olyan népcsoport élt (a solutreanokról van szó), amelyek kézműves munkáihoz hasonlóakat találtak Amerikában is, kőből készített késeik mintázata pedig szintén hasonló volt.