A múlt héten megtörtént az, ami még néhány hónappal ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna. Nyilvánosan összeszámolták, hogy az amerikai kormányból ki a zsidó. Egyig jutottak, a szűken vett kabinet tagjai közül csak Ari Fleischer elnöki szóvivő izraelita.
Kiből csinálhatnak bűnbakot?
James Moran demokrata képviselő azt mondta: „nem csinálnánk ezt, ha a zsidó közösség nem támogatná ilyen erősen az Irak elleni háborút”. Majd hozzátette, hogy „a zsidó közösség vezetői elég befolyásosak ahhoz, hogy megváltoztassák az események irányát, és szerintem meg is kéne tenniük”. Az esetre egy református templomban rendezett háborúellenes eseményen került sor, miután egy magát zsidónak valló nő feltette a kérdést, miért vannak itt ilyen kevesen az ő vallásából. A dologból nagy botrány lett, a Demokrata Párt vezetői és a zömmel szintén demokrata színezetű zsidó szervezetek nagyon megharagudtak Moranra. Ő bocsánatot kért, de a republikánusok megelőzték, és ujjal mutogattak az „antiszemita” demokratára: – Mondjon le! Moran elveszítette egy kisebb tisztségét, de a képviselőséget nem. Viszont a szellem kiszabadult a palackból: téma lett az amerikai zsidók és a háború kapcsolata.
A képviselőnek, mint a Washington Post hasábjain Richard Cohen megírta, több szempontból sem volt igaza. Egyrészt a preventív csapást hirdető Bush kormányában összehasonlíthatatlanul kevesebb a zsidó, mint az előtte Irak feltartóztatására összpontosító Bill Clintonéban volt. Másrészt a zsidók között végzett különböző felmérések szerint pont annyira, vagy még annyira sem támogatják a háborút, mint a többi amerikai. A zsidó politikai szervezetek többségén belül annyira megoszlanak a vélemények, hogy meg sem kíséreltek közös álláspontot kialakítani. Bush tipikusan keresztény-konzervatív tábora (amelyben Cohen szerint a háború támogatottsága 102 százalék, a felmérés hibahatára pedig két százalék) nyilván nem Izrael szempontjai szerint ítéli meg a világot. A zsidók többsége pedig akkor is a demokratákra szavaz, ha cigánygyerekek potyognak az égből. Úgyhogy az elnöknek semmilyen politikai érdeke nem fűződik az amerikai zsidó közösség vélt szándékainak kiszolgálásához.
Ez abszolút nem zavarja az amerikai jobboldal szélén elhelyezkedő Patrick Buchanant, aki lapjában, az American Conservative-ban a zsidó neokonzervatívokat – tehát Wolfowitzot és Perle-t – vádolta meg azzal, hogy idegen érdekek miatt, tudatosan viszik vágóhídra az amerikai ifjakat: „Azt állítjuk, hogy hitvitát folytató összeesküvők és köztisztviselők egy sor olyan háborúba akarják sodorni az országot, amely nem Amerika érdekét szolgálja... A neokonzervatívoknak az a céljuk, hogy amerikai vér árán Izrael számára tegyék biztonságosabbá a világot.”
Perle erre suttogó antiszemitizmust emlegetett, és megjegyezte, hogy amikor ilyesfajta vélemények hangzanak el, akkor sosem követik őket érvek, amelyek bebizonyítanák, hogy az iraki kérdésben elfoglalt álláspontja eltér általános nézetrendszerétől, csak hogy Izrael számára kedvező konstelláció jöjjön létre. Buchanan nem kért bocsánatot, mint Moran. Ellenben azt mondta, hogy Perle, mint a tintahal, festékfüggönyt használ, az antiszemitizmus festékfüggönyét, hogy így rejtse el háborús uszítását.
David Harris, az Amerikai Zsidó Bizottság végrehajtó igazgatója annyit elismer, hogy a Bush-kormányzat külpolitikai csapatában néhány zsidó szakértő hosszabb ideje megelőző csapást sürget Szaddám Huszein ellen. Ám az már az összeesküvés elméletek kategóriájába tartozik, hogy ezek a személyek lojálisabbak lennének Izrael, mintsem saját hazájuk iránt. – Ha a háború rosszul alakul, megint lesznek, akik szerint bűnbakot kell keresni, és a zsidók évszázadokon át szolgáltattak áldozati bárányokat a bigottaknak – mondta Harris. Egy másik zsidó szervezet vezetője, Malcolm Hoenlein annyit tett hozzá: senki nem gondolja, hogy a háborús politika mögött az amerikai feketék állnának. Pedig Condoleezza Rice és Colin Powell vezető posztokat tölt be az amerikai külpolitikában.
Powell múlt csütörtökön egy kongresszusi bizottságban visszautasította, hogy az érlelődő iraki háborút Izrael vagy az amerikai zsidóság váltotta volna ki. – Saját nemzeti érdekeink diktálják a politikánkat – mondta. Ugyanakkor a feketék egy részétől sem idegen némi antiszemitizmus. A Northwestern University egyik szociológusa, aki a hadseregben szolgáló kisebbségi csoportokat kutatja, egy ideje egyre több érdeklődő e-mailt kap: Hány zsidó szolgál a hadseregben? Hány fekete fog meghalni izraeli érdekekért?
Ebben az egyre jobban kiéleződő légkörben is csak a Washington Post tizenhetedik oldalára fért be egy hír arról, hogy az FBI vizsgálatot indított egy meg nem nevezett külföldi ország ellen. Azt szeretnék tudni, hogy az illető ország kormánya véletlenül vagy tudatosan szolgáltatott hamis információt Irak és Niger állítólagos nukleáris együttműködéséről.
Washington, 2003. március
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.