Ki mondja meg, melyik védőmaszk a rossz?

Telefonon nem terjed. Hongkongban egy divatszalon eladója is maszkkal védekezik a SARS-vírus ellenTASR/EPA-felvételSok világvárosban szinte leállt az élet, bezártak az iskolák, a tőzsdék. A globalizáció jele, hogy a SARS-vírus rendkívül gyorsan repülőúton terjedt el a többi kontinensen. A betegek száma még kicsiny, de az esetek száma gyorsan növekszik.

Először is vegyünk tizenkét gramm Rhizoma atractylodist. Ez persze kínai karakterrel van leírva, így a nem szakértő kínainak is jelentős fejtörést okoz, hogy mit is vegyünk. Ha kifőztük a megoldást, akkor vegyünk továbbá tizenkét gramm Agastache rugosust is szintén kínai karakterrel, s így tovább még vagy hatféle gyógynövényt. Ha mindez megvan, akkor ténylegesen is főzzük ki, osszuk kétfelé, s az egyik ibriket reggel, a másikat este igyuk meg. Aki három ilyen dózist magába önt, bátran számíthat rá, hogy nem kapja el az atípusos tüdőgyulladást. Legalábbis a kínai hagyományos orvoslás nagymenői szerint, akik viszonylag gyorsan kidolgozták a receptet, s mivel az idő sürgetett, közzétették az újságokban.

Ez rendkívüli esetet sugall, mert ebben a gyógyászatban normál körülmények között megvetik a patikai szabványt, rendes orvos esetre, személyre szabja a gyógymódot.

A kínai patikáknak is van tisztes hátsó traktusuk, pontosabban az itteni építkezési szokások miatt felső, ahol összeállítják a keverékeket. Többnyire hatalmas terem, melynek falait szépen – és régen – faragott fiókrendszer borítja. Középen asztalok, ahol szorgosan kevernek. A mostani tüdőgyulladásos napokban ez a művelet úgy néz ki, hogy az egész terem összes asztala, továbbá az előtér, az iroda, a lépcső és minden elképzelhető hely tele van harmincszor harmincas papírlapokkal, s a személyzet folyamatosan méregeti ki rá tizenkét grammonként a Rhizoma atractylodisokat, majd újabb tizenkét grammonként a satöbbiket. Nem szaladgálnak a fiókokhoz, mennek körbe-körbe az asztalok körül, kezükben nagy zsákokkal, s tulajdonképpen sosem érnek a végére, mert mire körbe értek, az elejéről már régen eladták a keveréket. Egy zacskó kilenc jüan, olyan szaga van, mint egy gyógynövényboltnak.

A hét végi bejelentések az addig tudottnál sokkal több pekingi betegről, s a központi minősítések, melyek szerint a helyzet súlyos, s a betegség leküzdése mindent megelőző feladat, alapvetően megváltoztatta az életet a kínai fővárosban. Az emberek többsége – elfogadva a hivatalos értékelést – saját megoldást keres, s igyekszik otthon maradni. Eltűntek az utcán, kisszékeiken üldögélő, beszélgető öregek, megritkult a reggeli testgyakorlást végzők serege, nem látni a virágágyás peremén szunyókáló taxisofőröket, nem sétálgatnak bakfislányok a gyorsforgalmi utak kellős közepén.

Sok rendes iskola bezárt, főképp, mert a szülők nem akarták engedni a gyerekeket az iskolába. Nekem is minden reggel alá kell írnom egy hivatalos nyomtatványt, melyben igazolom, hogy a gyerek láza nem érte el a kritikus 37,5 fokot. De amúgy is sok gyerek fogja magát, s a szünetben hazamegy. Számos tanár sem megy be a munkahelyére, s nem lehet tudni, pontosan miért.

Vagyis mutatkoznak bizonyos dezintegrációs jelenségek. Mindez annak ellenére van így, hogy az emberek többsége nem tud a környezetében betegről. A helyzet – ebből a szempontból – messze nem hasonlítható össze egy influenzajárvánnyal.

A kínai ember megszállott újságolvasó. Az elképesztő mennyiségű újság elképesztő mennyiséget ír a tüdőgyulladásról. A referencialapok inkább csak hivatalos közleményeket adnak, a nyilvános események tudósításait, a könnyedebbek azonban sztorikat is tálalnak. A kettő keveréke együttesen azonban – legalábbis egy európainak – nem tudja leírni a valós helyzetet. Nem tudunk semmit például a betegekről. Nem tudjuk a kor szerinti vagy a társadalmi státus szerinti összetételüket, nem tudjuk, hogyan szóródnak a város különböző részeiben, hol és hogyan szerezték a betegségüket. Egyszerűen nem tudjuk magunkat elhelyezni az egész szituációban, s a néhány száz betegen kívül ezzel így vagyunk mind a tizenhárom millióan. Ettől kicsit keserűbbé vált a város. Elfogytak a mosolyok, lecsendesültek a nagy hangú trécselések, megszűntek a tömeges kibicviták a guggoló kínai sakkozók fölött, hiszen nem is guggol ott senki.

A hongkongi piacon legjobban a védőálarc fogyTASR/AP-felvétel Jobb híján megpróbálunk olvasni a sorok között, pechünkre vagy szerencsénkre ebből erős tréninget kaptunk annak idején. Azt írja például az újság, hogy országos ellenőrző csoport alakult, amely azt vizsgálja, vajon nem emelik-e egyesek a gyógyszerek árát, mert aki igen, az nagyon meg lesz büntetve. Ebből pontosan tudjuk, hogy valakik itt bizony csúnyán visszaélnek a helyzettel, s keményen emelik a gyógyszerárakat. Az információ ugyan nem tesz hozzá a kínai kereskedőkről szerzett tudásunkhoz, mert ők nagyon pontosan, másodpercről másodpercre követik árképzésükkel a kereslet és a kínálat viszonyát, csak ezt éppen ebben az árucsoportban nem szabad tenni. Egy másik vizsgáló csoport azokra akar lecsapni, akik gyógyszereket hamisítanak vagy rossz minőségű termékeket forgalmaznak. Lásd, mint fenn.

Ez egyébként nem is olyan könnyű feladat. Ki mondja meg például, hogy melyik maszk rossz minőségű? A legolcsóbbat a szupermarketekben négy jüanért kínálják. Lezárt nejlonzacskóban van, mondjuk úgy, hogy egy vastag, körbefércelt gézcsomag, amelyhez hozzávarrtak egy vékony gurtnit, amivel a fejünkre tudjuk erősíteni. Most ez rossz minőségű? Szerintem négy jüant biztos megér. Láttam egy használtat belülről. A WHO egyik sajtókonferenciáján, ahol a negyven főre méretezett teremben háromszázan nyomakodtunk (oda biztos nem fért volna már be egy vírus se), a hátsó traktusokban egy kínai lány elaludt. A maszk miatt valószínűleg nem volt elég édes az álom, s egy idő után az egyik füléről leakasztotta, s az ott lifegett az arca előtt. Ha koronavírus lennék, én biztos ilyen helyről álmodnék. Meleg, nyálas, poros, a vírusok Rózsadombja. Persze oda el is kell tudni jutni.

Nem tudom, meddig tart ez, de most naponta százakkal emelik a fertőzöttek számát Pekingben. Lehet, hogy csak a valóság bevallása fokozatos, de lehet, hogy most tényleg ez az ütem. A német nagykövetség orvosa szerint ha a hőmérséklet tartósan elérné a 26-27 fokot, az véget vetne a terjedésnek. Azt mondanom sem kell, hogy éppen lehűlés van, az ugrándozó tavaszból épp most másztunk vissza 13-15 fok környékére. Azt azonban elképzelhetetlennek tartom, hogy az a passzivitás, visszahúzódás, amely az elmúlt napokban öntötte el a várost, tartós maradhasson. Nagyon hosszú ideig képtelenség izgulni. Főleg egy olyan népességnek, amely alaptermészetében rendkívül mozgékony, tevékeny, derűs és beszédes. Igaz, fegyelmezett is. S ez a vonása most nagyon felerősödött.

Peking, 2003. április