Ki menti meg Verespatakot?

A fúrásokkal már több alkalommal szennyezték be súlyosan a kutak vizétA „Mentsétek meg Verespatakot!” akció során a szervezet aktivistái július 27. és augusztus 3. között nyolc városban (Temesváron, Nagyszebenben, Brassóban, Segesváron, Konstancán, Marosvásárhelyen, Jászvásáron és Csernavodában) fordultak meg, s tájékoztatták a lakosságot a ciántechnológiás terv társadalmi és környezeti kockázatairól. A begyűjtött tiltakozó aláírásokat a Greenpeace naponta eljuttatta Adrian Nastase miniszterelnöknek. A Greenpeace-nek ez a második Verespatakkal kapcsolatos akciója, két évvel ezelőtt egész Európából a helyszínre sereglett aktivistái tartottak Verespatakon demonstrációt. A Greenpeace-akció kapcsán elgondolkozhatunk: megmenthető-e Verespatak? S ha igen: ki menti meg Verespatakot?

Ismeretes, a verespataki aranybányát a kanadai–román Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) nevű vegyes vállalat akarja megnyitni. A kanadai fél – a kétes hírű Frank Timis román származású üzletember által alapított Gabriel Resources Ltd. – abban reménykedik, hogy félmilliárd dollár beruházásával 17 év alatt, mintegy 400 millió tonna érc felszíni kifejtésével és ciánozásával több mint 300 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt nyerhet ki Európa talán leggazdagabb lelőhelyéről. A kincs piaci értéke csaknem ötmilliárd dollárra rúg, a tiszta nyereség pedig elérheti az egymilliárdot.

Az RMGC 1997-ben 3 millió dollárért kapta koncesszióba az egész erdélyi-érchegységi térséget, az úgynevezett arany négyszöget, amelynek a verespataki nemesfémkincs mindössze töredékét képezi. A terv valóra váltása érdekében a cég kilencszáz lakóházat bontana le, és kétezer lakost tenne földönfutóvá. Az RMGC-projekt négy egyház kilenc templomát és hét temetőjét semmisítené meg. Továbbá kétezer éves, Európában egyedülálló római kori bányák és régészeti leletek is az aranyláz áldozataivá esnének.

A kanadai–román vállalat tervei ellen már évek óta több környezetvédelmi szervezet tiltakozott, azok végrehajtását a Román Akadémia több alkalommal is ellenezte. Az akadémia legutóbb a múlt héten tudományos érvekkel indokolta a projekt ellenzését, de néhány nappal ezelőtt a bukaresti Közgazdasági Akadémia 322 oktatója is a bányaterv elvetését követelte. Szintén a terv ellen fordultak – már kezdettől – az erdélyi magyar történelmi egyházak, amelyekhez később a Román Ortodox Egyház is csatlakozott. 2002 őszén a verespataki régészeti és kulturális örökség tönkretétele ellen a világ több mint hatszáz tudósa emelte fel a szavát. Tiltakozó levelüket a kormány nem méltatta válaszra, a legutóbbi akadémiai állásfoglalást azonban az RMGC durva, kioktató nyilatkozatban utasította vissza. Az akadémia ne szóljon bele, hiszen véleménye nem mérvadó – így összegezhető a bányacég által kiadott dokumentum tartalma.

Mindezek ellenére a kormány időhúzó taktikát választott, s mindeddig nem foglalt állást Verespatak ügyében. Bukarest arra hivatkozik, hogy a korábban benyújtott környezeti hatástanulmányát az RMGC visszavonta, s az újat várhatóan az év végén készül benyújtani. Mindaddig tehát nincs mit elbírálni és elfogadni vagy elvetni. 2002 őszén Nastase kormányfő a verespataki projekt kérdését a parlament elé vitte. A törvényhozás különbizottsága azonban csak tavaly májusban szállt ki a helyszínre. A testületi jelentés a terv valóra váltása mellett foglalt állást, de a jelentés azóta sem került megvitatás végett a parlament plénuma elé. A román sajtó szerint a kormány és az RMGC a háttérben megállapodott abban, hogy mivel az idén helyhatósági és általános választási év van Romániában, semmi olyan döntés ne szülessék, amely a kormánypárt esélyeit csökkenti.

Eközben azonban Verespatakon a terv kivitelezése teljes gőzerővel halad. Az RMGC a településen olyan bizonytalanságot és annyira feszült légkört kreált, hogy az ingatlantulajdonosok mintegy harminc százaléka máris eladta házát és földjét a bányacégnek. Július 20-án már az első sírt is elköltöztették Verespatakról. Éppen az unitárius temetőből, s éppen magyar ember sírját. Ennek költségeit szintén az RMGC állta. Az élők és a holtak elűzésével párhuzamosan, a kanadai–román vállalat hónapok óta illegális próbafúrásokat végez Verespatakon és környékén. Az egyik római kori bányajáratot már meg is semmisítették. A fúrásokkal az elmúlt hónapokban több alkalommal szennyezték be súlyosan a kutak vizét, a fúráshoz használt bentonit a vizet tejszínűvé festette, több lakos kórházba került, de mindeddig mi sem történt. A felháborodás azonban júliusra olyan méreteket öltött, hogy a sajtó nyomására a Fehér Megyei Tanács kénytelen volt lépni. Törvénytelen tevékenységéért a múlt hónap végén az RMGC-t 75 millió lejes bírsággal sújtották.

Ilyen körülmények között félő, hogy ha sikerül is a bányaterv végrehajtását leállítani, a település olyan csapásokat szenved el, amelyekből már soha nem lesz képes felépülni. A helyiek úgy vélik, hogy tulajdonképpen ez a cél, s az időhúzás is ezt szolgálja.

A hatályos törvények értelmében mindaddig, amíg a környezeti hatástanulmány el nem készült, s azt a kormány jóvá nem hagyta, a bányavállalat semmilyen munkálatot nem folytathatna.

A kormány jelenleg a Bisztroje Duna-deltai csatorna Ukrajna által tervezett megépítésével van elfoglalva. S Bukarest éppen azokra a nemzetközi határ menti vízügyi egyezményekre hivatkozik a csatorna kérdésében, amelyeket a verespataki beruházással kapcsolatban nem kíván figyelembe venni. Talán éppen ez a magyarázata annak, hogy a román nyelvű sajtóban szinte semmilyen nyilvánosságot nem kaptak azok a nehézfémes Maros-szennyezések, amelyek az elmúlt hetekben történtek. Az egyik súlyos környezeti baleset az Erdélyi-érchegység dél-keleti részén, Felsőcsertés és Nozság, a másik pedig a Verespatakhoz közeli Zalatnán következett be. A folyót mindkét alkalommal rendkívül ártalmas nehézfém-mérgezés érte.

Külön figyelmet érdemel az a körülmény, hogy az előbbi szenynyezést okozó bányacég az European Goldfields névre hallgató vegyes vállalat, amelyet szintén Frank Timis alapított. A román állam részesedése a vegyes vállalatból ott is, akárcsak Verespatakon nevetségesen alacsony: 20 százaléknyi.

A vállalat azt hitte – nyilván, nem alaptalanul –, hogy Romániában pénzzel mindent el lehet intézni. Sokáig úgy is tűnt, hogy a bányaprojekt útjába semmi sem állhat, hogy egy-kettőre kitelepíthetik a környéken élő lakosokat. De nem számítottak arra, hogy a térség egyszerű lakosai annyira ragaszkodnak majd őseik házához, a két évezredes településhez, hogy érdekvédelmi egyesületet hoznak létre, eredményesen lobbiznak, s hatásosan ellenállnak. Verespatak megfélemlített maradék lakosságának egy része most feszülten várja a fejleményeket. Mások határozottak: nem engednek semmilyen zsarolásnak, s nem hagyják el őseik földjét. Amikor az ember a bányatervről kérdezi őket, rendszerint fejcsóválva csak annyit mondanak: az arany a sátán szeme. Évszázadok óta pontosan tudják ezt – amióta a verespataki aranyért ádáz harc folyik.