Kétszáztizenöt éves a nyaktiló

A kivégzőeszköz névadója Joseph Ignace Guillotin francia doktor volt, ő azonban a közhiedelemmel ellentétben csak keresztapa, a feltalálás kétes dicsősége jóval korábban élt elődeit illeti.

Már az ókorban is ismerték

Hasonló elven működő szerkezetet állítólag már az ókorban, majd a középkorban Skóciában és Angliában a nemesi születésű bűnösök halálos ítéletének végrehajtására használtak. A skótok szinte büszkén hirdetik, hogy az ő „Maiden” (Szűz) néven ismert nyaktilójukkal végezték ki 1581-ben James Douglas Morton régenst.

Az olaszok ezzel szemben azzal érvelnek, hogy hiteles feljegyzések szerint 1486. december 10-én, majd 1495. augusztus 11-én Nápolyban ketten is kénytelenek voltak fejüket a nyaktiló itáliai változatának kése alá hajtani. Azt viszont senki sem vitatja, hogy az elmés szerkezet karrierje a nagy francia forradalom idején ívelt fel, rendszeres alkalmazását pedig Guillotin javasolta.

Guillotin doktor 1738-ban Saintes városában született és már fiatal korában kitűnt értelmi képességeivel.

Eleinte jezsuita tanár volt, de később kilépett a rendből és orvosnak tanult, majd a párizsi egyetemen kapott katedrát. 1788-ban röpiratot tett közzé a harmadik rendről, ennek hatására a nemzetgyűlés tagjává választották. Az új büntető törvénykönyv készítésekor kiállt a bűnhődés egyenlősége mellett, vagyis hogy az ítélet kiszabásakor ne vegyék tekintetbe a bűnös társadalmi hovatartozását.

Fájdalommentes módszer?

1789. december 1-jén felszólalásában javasolta, hogy a kivégzéseket az embertelen és kegyetlen akasztás helyett a „fájdalommentes” nyaktilóval hajtsák végre – ez ugyanis az áldozatot élete utolsó pillanatában megkíméli a szenvedéstől. „A nehéz szavak kimondására emberbaráti érzések indítottak” – fejezte be Guillotin beszédét.

A nemzetgyűlés 1792. március 25-én elfogadta az indítványt, érdekesség, hogy a nyaktiló bevezetése ellen legharcosabban Robespierre küzdött, aki akkor még a halálbüntetés eltörlését követelte. A megfelelő gép kiválasztásával egy Louis nevű orvost bíztak meg, aki az Angliában használatos eszköz mellett döntött, a nyaktilót ezért eleinte Louisette-nek hívták.

Zongorakészítő gyártotta

A kivitelezésre először egy francia asztalos vállalkozott, de mivel ő horribilis összeget kért volna, a takarékos állam egy német zongorakészítőt bízott meg a feladattal.

A hírhedett szerkezet két függőleges gerendaoszlopból áll, amelyeket fent egy keresztgerenda tart össze.

A függőleges gerendák bevágásában egy ferdén elhelyezett, nehezékkel ellátott bárd mozog fel és le. Lent a két oszlop között deszka van, amelyhez az elítéltet szorosan hozzákötik, fejét pedig egy kerek nyílásba szorítják úgy, hogy azt a lezuhanó bárd elválaszthassa törzsétől.

Hullákon tesztelték

Miután a szerkezetet Bicetre kórházában hullákon kielégítő eredménnyel próbálták ki, 1792. április 25-én felállították a Greve (ma Chatelet) téren. A forradalom zavaros évei alatt a nyaktiló keveset pihent, az elítéltek hosszú sorában talán a legnevesebb Franciaország királya, XVI. Lajos volt, akit 1793. január 21-én fejeztek le – a nyaktilót ekkortájt kezdték guillotine-nak nevezni az egyik királypárti újság gúnydala után.

Az uralkodón kívül felesége, Marie Antoinette, számtalan arisztokrata, majd később a forradalom vezetői – Danton, a girondisták, majd a jakobinusok, Robespierre és Saint-Just – fejét is felmutatta a bakó a tömegnek.

A kivégzettek számát 18 és 40 ezer közé becsülik, a kivégzések valóságos népünnepélyeknek számítottak, olykor még programot is nyomtattak a „fellépők” névsorával, s gyakran verekedések törtek ki a legjobb helyekért.

1977-ig használták

A sors fintora, hogy Guillotin igen közel állt ahhoz, hogy saját bőrén tapasztalja meg az általa bevezetésre ajánlott nyaktiló humánus voltát: csak Robespierre bukása mentette meg a reá kimondott halálos ítélet végrehajtása alól.

Guillotin 1791-ben még orvosképzési reformkoncepciót dolgozott ki, amelyet a nemzetgyűlés nem fogadott el, később pedig a himlőoltás bevezetésén fáradozott 1814-ben bekövetkezett haláláig.

A francia argóban csak „Az özvegyként” emlegetett szerkezet túlélte névadóját, Franciaországban egészen a huszadik század közepéig használták, igaz egyre ritkábban. Az utolsó nyilvános kivégzésre 1939-ben került sor, ezután a felháborodás nyomán börtönökbe száműzték a guillotine-t.

1965 és 1977 között már csak nyolcszor emelkedett magasba a bárd, amely utoljára 1977. szeptember 10-én sújtott le egy elvetemült gyerekgyilkos nyakára. 1981 szeptemberében a nemzetgyűlés eltörölte a halálbüntetést, s ezzel Guillotin doktor „találmánya” végleg a múzeumokba került.

Érdekes módon a nyaktiló Németországban is komoly karriert futott be. Természetesen a germán guillotine gyorsabb és továbbfejlesztett változat volt, a náci uralom idején 20 működött a belőlük Harmadik Birodalomban.

Kevéssé ismert, de a nyaktiló bevezetését fontolgatták az Egyesült Államokban is, de végül a villamosszék mellett döntöttek. (MTI Press)