Késik a Kurszk kiemelése

A térségben kedd este viharossá vált az időjárás, és a meteorológiai előrejelzések szerint a következő napokban valamelyest tovább romlik az idő: a levegő hőmérséklete hat fokról négyre, a tengervízé pedig kilencről hatra csökken. Az esővel kísért viharban egyre nagyobb hullámok korbácsolják a vizet, és a szél sebessége is növekszik. Kedvező időjárás esetén szeptember 30-án és október 1-jén emelték volna ki a Kurszkot a tengerből, így azonban arra számítanak, hogy inkább október 1-jén és 2-án hajtják végre a tengeralattjáró kiemelésének végső szakaszát.

A tervek szerint a Giant-4 nevű uszályhajó – amely a kiemelés és dokkba vontatás érdemi részét végzi – már ma este eléri az elsüllyedt tengeralattjárót. Mintegy öt napra van még szükség ahhoz, hogy a Kurszkra felszereljék a kiemeléshez szükséges összes berendezést, majd a felszínre emelés után további hét-nyolc napot vesz igénybe a szárazdokkba való bevontatás.

Néhány napja még biztonsági és technikai nehézségek is lassították a munkálatokat, ugyanis nem bizonyult hatékonynak az a robotkar, amellyel a lékek környékét akarták megtisztítani az elektromos vezetékektől és csövektől. Ezt a munkát végül a búvároknak kellett kézzel elvégezniük.

Igor Szpasszkij, a Kurszkot megépítő Rubin vállalat vezérigazgatója szerint a kiemelés folyamatát percre pontosan megtervezték. A legkockázatosabb a hajótestnek a tengerfenéktől való elválasztása, két méteres magasságba emelése lesz. Ha ekkor nem szakadnak el a kötelek (amit személy szerint legfeljebb remél, de nem biztos benne), viszonylag rövid időn belül öt méternyire megemelik e testet, ha az időjárás engedi, nyolc óra alatt felszínre kerülhet a roncs. A lefűrészelt orr-rész kiemelése a 2002. év feladata lesz, az idén ezzel kapcsolatban nem terveznek további munkálatokat.

A Kurszk kiemelésének mindenképp vannak veszélyei, kockázatai és előre alig látható mellékhatásai. A K-141-es azonban nem hagyható a Barents-tenger fenekén, egy olyan övezetben, ahol élénk a halászati tevékenység és gyakoriak a tengeri hadgyakorlatok. A hajó viszonylag sekély vízben süllyedt el, ami biztonsági szempontból semmiképp sem hanyagolható el.

A Kurszk tömege ötször akkora, mint az eddig elsüllyedt és kiemelt legnehezebb tengeralattjáróé. Tavaly a Fekete-tengeren egy jókora tengeralattjáró-makettet viszonylag gyenge hullámzás is leszakított a kiemelési gyakorlat során az igencsak vastag, hat és fél centiméter átmérőjű drótkötelekről. A Barents-tengeren pedig szeptemberben már különösen erős a szél és a hullámverés, s állandó a mélytengeri áramlás. Jurij Szenatszkij orosz nyugállományú altengernagy, aki 1971-1988 között a szovjet tengeri mentőszolgálat egyik vezetője volt, és öt elsüllyedt tengeralattjáró kiemelésében vett részt, 2000 őszén egy interjúban elmondta:

„Mindenekelőtt az elvégzendő munka nagyságrendjével kell tisztában lenni. A Kurszk esetében kis híján 15 ezer tonna fém fekszik a mélyben. A fizika törvényei szerint a vas a vízben súlyának 13 százalékát veszti el. Marad tehát 12-13 ezer tonna. A tengeralattjáró lágy talajon, homokon és iszapon fekszik. A talaj szívóhatást fejt ki, amit le kell küzdeni. Ez az erő a hajó súlyának 20-25 százaléka is lehet. A nemzetközi gyakorlat azt mutatja, hogy a tengeralattjáró megragadására szolgáló alkalmatosságok súlya megközelíti a kiemelendő hajótest súlyának 50 százalékát. Ez már öszszesen 20 ezer tonna. A függesztéseket különleges elemekkel kell megerősíteni, ami további közel 10 ezer tonna. Ez már a reális lehetőségek határa. Mindenképpen meg kell előzni, hogy a tengeralattjáró viszszaessen a fenékre. Tehát a részekben való kiemelés a célszerű. Azok miatt a rések, lékek miatt, amelyeket a Kurszk burkolatába vágtak, a hajó szinte kiemelhetetlenné vált. Összeroppanhat a hajótest. A kiemeléskor számolni kell azzal, hogy az erős mélytengeri áramlás legalább 2 ezer tonna üledéket vitt be a rekeszekbe. A búvárok mindenütt térdig iszapban jártak. Amikor 1969-ben 200 méteres mélységből kiemelték az Sz-80-ast, légtömlőket vezettek be a fő ballaszttartály ciszternáiba és átfújták azokat, ami lényegesen megkönnyítette a munkát. A Kurszkon az orr-rész sérülései ellenére szintén el lehetne ezt végezni az összesen 6 ezer köbméter térfogatú tartályokban, de a hajótest épen maradt rekeszeiben is. A kiemelendő súly így akár 10 ezer tonnával is csökkenthető lenne. Ám a technikai rések, lékek kivágása után mindez már aligha kerülhet szóba.”

Szenatszkij altengernagy töredelmesen bevallotta: az oroszok az utolsó évtizedben saját kezükkel rombolták szét a világ egyik legjobb tengeri mentőszolgálatát. A 70-es évek végén megszerkesztették a 940-es tervszámú, a flottánál Lenszknek keresztelt mentő búvárhajót, amelyből két darab készült, az egyik épp az Északi Flottához került. Ezt a hajót 1997-ben, a másikat már 1994-ben leírták.

A volt Szovjetunió felségvizein eddig kiemelt legnagyobb hadihajó a Novorosszijszk volt, amely Szevasztopol előterében robbanás következtében teljesen felborulva süllyedt el 1955. október 19-én. A sorhajó magassága az árbocokkal együtt 40 méter volt, a hajófeneket a vízfelszíntől mindössze egy méteres vízréteg választotta el. A kiemelési munkálatok másfél évig tartottak és 1957 májusában fejeződtek be. A 400, teljesen szétfoszlott, lebomlott holttest feltalálása borzalmas lélektani hatást váltott ki. (m, pan, i-t)