Kendo vagy záptojás

„Ha nem hordtok kendot, nem szolgálnak majd ki titeket a boltokban, és nem fognak felvenni a taxik sem! Lehet, hogy tojásokkal és rohadt paradicsomokkal is megdobálnak majd!” – figyelmezteti az iraki noket Mohammed Fartusi harmincegy éves vallási vezeto. A Fartusi és társai által indított szent háborúnak már akadtak is áldozatai. Az iszlám alkoholtilalom alól mentesülo keresztény italboltosokat megfenyegették, néhány boltra rá is támadtak gyújtóbombákkal. Lehet, hogy az emberek bosszút akarnak állni a Szaddám-rezsim kegyeltjein, akik közé a legtöbb iraki keresztény is tartozott – mondja Frank Griffel, az iszlám teológia professzora a Yale Egyetemen. Afganisztánhoz hasonlóan nemcsak a politikában, hanem a vallásban is hatalmi vákuum alakult ki az országban, az emberek egyszeruen nem tudják, kinek higgyenek, mit is ír elo valójában az iszlám törvény és hagyomány. Ez magyarázhatja például azt, hogy tévedésbol a keresztény noket is a kendo viselésére kötelezik – magyarázza Griffel, aki megerosíti: a szekuláris Szaddám-diktatúra bukása után most nagyon megerosödött az iszlám hatalma Irakban, sokkal több elkendozött not látni az utcán. Ám a hatalomért folytatott csata a síiták között sem dolt el teljesen. A szemben álló keményvonalas és liberálisabb csoportok elöljárói pár száz méterre laknak egymástól Nadzsaf szent városában. Az egyik nadzsafi lakos és konzervatív vallási vezeto, Moktada al-Sadr már Iránban is járt júniusban, ahol a Khomeini ajatollah haláláról megemlékezo ünnepségen az iráni állam vezetoivel tárgyalt.

Az amerikai tisztviselok remélik, hogy a több évtizednyi diktatúra után az irakiak a vallási önkényuralmat is el fogják utasítani, ám erre nincsen biztosíték. Az iráni nukleáris program miatt aggódó washingtoni vezetés számára elsodleges cél, hogy a „gonosz tengelye” ne szivárogjon vissza Iránból az éppen felszabadított Irakba a síita–síita öszszefogással.

Ám a Sadr oldalán álló klérus máris azt követeli, hogy az új iraki állam ügyeibe az egyházi iskolák dönto befolyást kapjanak, a vallási vezetoket pedig hatalmazzák fel a parlament feloszlatására vagy az elnök visszahívására.

Sadr riválisa, Szisztani ajatollah sem nevezheto az amerikaiak lelkes támogatójának. Szisztani már a háború kirobbanásakor fatvát (vallási ítéletet) hirdetett az amerikai invázióval szemben. Most viszont mindössze annyit szeretne elérni, hogy amerikai kinevezettek helyett választásokon dolne el az új iraki kormány és az alkotmányozó gyulés összetétele.

Kétséges, hogy az amerikaiak egyáltalán át tudják-e látni ezt a bonyolult helyzetet. Például elofordulhat, hogy éppen az Iraki Munkások Kommunista Pártja lesz az egyik fo szövetségesük a klerikális hatalom elleni harcban. A kommunisták alkotják szinte az egyetlen olyan politikai erot, amely egyértelmuen kiállt a vallási vezetok növekvo befolyása ellen. A párt aktivistái már ki is alakítottak egy „hajadonközpontot”, ahova a kendo nélkül közlekedo nok menekülhetnek be esetleges üldözoik elol. A brigád egy volt bank épületét foglalta el a Tigris folyó partján, amelynek tetejérol szövögetik terveiket Irak jövojérol.

A fiataloknak elegük van abból, hogy eloírják nekik, mely filmeket nézhetik meg – állítják. A nok pedig szeretnének férfikíséret nélkül külföldre utazni, illetve egyenloen részesedni a szüloi hagyatékból. Más kérdés, hogy jó megoldást talált-e az az aktivista, aki így nyilatkozott az Economist tudósítójának: minden felgyújtott italboltért és moziért egy-egy mecsetbe is Molotov-koktélt kellene hajítani.