Kellenek-e gyorsan növő fák a mezőgazdasági területekre?

A fasorok, facsoportok, s általában a fás kultúrák mezőgazdasági területekre történő telepítésének elsődleges célja az, hogy ezek mind anyagi, mind környezetvédelmi szempontból a lehető legtöbbet nyújtsák a társadalomnak. A mezőgazdasági területeken történő fásításoknak, főként fasoroknak, facsoportoknak a telepítését zömében gyorsan növő fafajok, nevezetesen nyárfák, nedvesebb termőhelyeken fűzek alkotják, amelyeknek évi átlagnövekedése hektáronként eléri a 20–25 tömör köbmétert, míg más fafajok esetében hazai viszonyaink között ez mindössze 4–5 köbméter körül mozog. A gyors növekedésen és fatermésen túlmenően a nyárfák igen kedvező biológiai és ökológiai tulajdonságokkal rendelkeznek. Egyrészt rendkívül ellenállóak a légköri szennyeződésekkel szemben, másrészt igen magas szűrőhatással rendelkeznek, s így nagyfelületű leveleik révén mintegy megszűrik a levegőbe került káros vegyi anyagokat. Ugyanakkor a rügyeik és leveleik által kibocsátott anyagok, az úgynevezett fitoncídek segítségével erős baktériumölő hatással is rendelkeznek, aminek a síkvidéki, többnyire fátlan területeken igen nagy jelentősége van. Ennek következtében a fásított területeken jelentősen csökken az egészségre káros baktériumok és vírusok száma a levegőben.

Mivel a nyárfák többsége egyivarú, nagyon fontos, hogy környezetvédelmi fásításoknál lehetőleg hímivarú fajtákat alkalmazzunk, melyek virágzáskor nem szennyezik a levegőt. Síkvidéki termőhelyi viszonyaink között ilyen célokra leginkább megfelelnek a tiszaháti nyár, a Robusta, Poatu, Brabantica, Gigant, Pannonia, valamint a Meggylevelű balzsamos nyár, melyek esztétikailag is igen értékesek.

A fás kultúrák a helyi éghajlati viszonyok javításának következtében igen kedvezően befolyásolják a mezőgazdasági terméshozamokat is. Hazai és külföldi kutatások eredményei igazolják: Már egyetlen nyárfasorból álló erdősáv jótékony hatásának következtében a mezőgazdasági terméshozamok síkvidéki területeinken mintegy 10 százalékkal növelhetők.

A nyárfasorok, erdősávok eredményes telepítésének előfeltétele az egészséges, fejlett, kétéves csemeték ültetése 60–70 cm mély gödrökbe, főként ősszel, valamint az ültetés utáni két év folyamán a talaj szellőztetése céljából ezek megkapálása legalább 15 centiméter mélyen, 1 méter átmérőjű tányér formájában. Ötéves kortól 3–4 évenként szükséges a nyárfák nyesése, mégpedig a kora tavaszi időszakban, hogy a sebek még a vegetációs időszak alatt behegedjenek. A teljesség kedvéért le kell szögezni: az utóbbi évtizedekben egy helytelen szemlélet következtében a nyárfasorok teljes kiirtásának vagyunk tanúi. Főleg a síkvidéken pusztítják a fákat anélkül, hogy a kivágott fasorok helyét késedelem nélkül felújítanák, beültetnék. Amennyiben a folyamat tovább folytatódik, számolunk kell annak káros következményeivel az ott élő lakosság szempontjából is.