Kató néni kettős élete

Az egykori városligeti sztár, Káposztás Zsuzsi egyenes leszármazottja. A régi lizsé kedvence is hasonló népies figura volt, a cserfes, nagyszájú, sokszoknyás Zsuzsit is egy férfi személyesítette meg.

Ihos József, alias Kató néni, negyvenöt esztendős, erősen kopaszodó, enyhén sörpocakos úr, ám ha felköti a fejkendőjét, máris egy falusi öregasszony huncut tekintete néz ránk.

Véletlenül lett ennek a népszerűvé vált figurának a megszemélyesítője. 1987-ben írt egy jelenetet a Rádiókabarénak Falugyűlés címmel, ennek volt egyik főszereplője a Kató néni. Esze ágában sem volt, hogy ezt a szerepet ő játssza el, – a figurát Máthé Erzsinek szánta. De a kitűnő művésznőnek még feladata volt, nem tudta egyeztetni a kabarészereppel. „Ki legyen akkor Kató néni?” – merült fel a kérdés. Valaki bedobta az ötletet: „Legyen az Ihos Józsi”. A rádióhallgatók amúgy sem látják, hogy egy férfi alakítja Kató nénit. Ihost nem kellett sokat biztatni, hogy vállalja el a feladatot. „Mindig hajlamos voltam hülyéskedésre. Diákkoromban is mindig az osztály bohóca voltam.”

Persze nem bohócnak készült. Megszerezte a tanári oklevelet, ám egy percig sem tanított. Népművelőként és egészségnevelőként viszont hosszú évekig dolgozott.

1979-ben egy barátjával együtt beneveztek a vácrátóti humorfesztiválra, ahol közönségdíjasok lettek. Ekkor határozta el, hogy ebben a műfajban próbál szerencsét. Ihos-Kató néni nemcsak előadja, saját maga írja a szövegeit. Mivel nem irigy ember, rengeteg kabaréjelenetet írt a kollégáinak is. Néhány írása szinte klasszikussá vált. Ilyen a Gyula meg a Tót Ottó, a Juliska-Mariska szám, amelyet Máthé Erzsi és Tábori Nóra vitt sikerre. A csúcs persze, a Kató néni.

Jól ismeri a falusi embereket. Egy kis Somogy megyei faluban, a négyszáz lakosú Belegen született, ott járta ki a nyolc általánost. Több modellje is akadt, akikből összehozta a maga Kató nénijét.

Ki hinné, hogy még a kezét is megkérte valaki? Egy szlovákiai magyar bácsitól kaptam levelet, amelyben leírta, hogy özvegy ember, régóta egyedül él. „Katóka, maga annyira hasonlít megboldogult feleségemre, ő is olyan huncutul kacsingatott, mint maga. Ha úgy gondolja, szívesen elvenném feleségül, ha hozzám jönne.”

Kató néni természetesen válaszolt a levélre. „Köszönöm, hogy rám gondolt, de a szegény uram után már nem akarok még egyszer férjhez menni.”

Pedig szívesen megnéztük volna az esküvőjüket...