Kalózterror - miért vannak még mindig tengeri rablók?

Tengeri "útonállók" egy szomáliai csoportja kedden lépett ismét akcióba, hatalmába kerítve egy francia jachtot az Ádeni-öbölben. Négy nappal korábban egy malajziai tartályhajót rohantak meg kalózok ugyanebben a térségben. Szomáliai kalózok 2008 első nyolc hónapjában nem kevesebb, mint 30 hajót kaparintottak meg. Ezek egy része ma is egy elhagyott szomáliai halászkikötőben vesztegel, átadásukért a tengeri rablók mintegy 10 millió dollár váltságdíjat követelnek.

A kalóz egyes vélemények szerint török eredetű szó, régebben utazók "kalauzolásával", majd útonállással, rablással foglalkozó személyt értettek alatta, később fegyveres hajóval rendelkező tengeri rablót, illetve rablókat, akik más hajókat kirabolnak, elsüllyesztenek, vagy part menti területeket megtámadnak és kifosztanak.
A XVII. században kifejlődött az állami felhatalmazás, az úgynevezett kalózlevél alapján űzött kalózkodás, ezt a krími háború (1853-56) után aláírt párizsi tengerjogi deklaráció eltiltotta.

A kalózkodás különleges esete és fejlődési foka volt tehát, amikor kalózok egyes uralkodóktól nyert felhatalmazás birtokában megtámadták és kifosztották az ellenséges államok lobogóit viselő kereskedelmi hajókat, és a zsákmány egy részét a kalózlevelet kibocsátó uralkodónak adták át. Angol kalózoknak nagy részük volt Anglia tengeri hatalmának kialakításában. A kalózlevéllel nem rendelkező kalózokat egyébként közönséges gonosztevőknek tekintették, és ennek megfelelően bántak el velük.

Egyes források szerint az angol és német "pirate", illetve "Pirat" elnevezés a "peiratész" (rabló) görög szóból származik. A kalózkodás alatt általában kereskedelmi hajók törvénytelen hatalomba taszítását, kirablását, majd elsüllyesztését értették, amit nyílt tengeren magán- vagy állami tulajdonban lévő hajókkal hajtottak és hajtanak végre. "Fegyveres kalózkodásnak" minősült háború idején vízfelszíni hadihajók, tengeralattjárók és harci repülőgépek támadása semleges országok kereskedelmi hajói ellen.

Volt idő, amikor kalóznak ("corsaire") nevezték azt a magánszemélyt, aki állami felhatalmazással és védelem alatt arra vállalkozott, hogy felfegyverzett hajójával megtámadja az ellenséges és általában az olyan hajókat, amelyek "hadi dugárut" szállítanak. Az ellenség ennek elkobzásával végrehajtott gyengítésének jutalma az elkobzott áru, illetve az elfoglalt hajó volt. Akkoriban a "kalóztól" megkülönböztették a tengeri rablót ("pirate"), aki minden állami felhatalmazás nélkül, fegyveres támadásaival veszélyeztette a tengerek biztonságát. Az 1856-os párizsi kongresszus véget vetett a kalózkodásra adott állami felhatalmazásnak, a "tengeri rablás" elkövetői felett az az állam ítélkezett, amelynek szervei elfogták őket.

A világóceánt manapság 56-57 ezer nagy és közepes személyszállító és teherhajó járja. Az interkontinentális szállítmányozás mintegy 90 százaléka tengeri utakon bonyolódik. Csupán az Egyesült Államoknak 360 óceáni kikötője van, ahová évente átlag több mint 7500 nagyobb és közepes teherszállító hajó fut be, összesen több mint 50 ezer alkalommal, fedélzetükön ugyancsak évente mintegy hatmillió konténerrel. A Lloyd nyilvántartása szerint a kalóztámadások éves száma 1990 és 2005 között 64-ről 335-re emelkedett. 2006-ban 239, 2007-ben 263 tengeri kalóztámadást jegyeztek föl. A támadásokat londoni közlés szerint jól felfegyverzett és "tökéletesen kiképzett" kalózok hajtották végre.

Szakvélemények szerint a légierők és a flottaerők hatékony nemzetközi együttműködése nemcsak "leállítaná" a kalózokat, és elősegítené bírósági felelősségre vonásukat, de a megelőzést is szolgálná. A veszélyeztetett hajózási útvonalak repülőgépes és műholdas felügyelete sokat javíthatna a helyzeten, különösen ha a szervezett bűnözés hatékonyabb üldözésével párosulna, hiszen ez utóbbi programadója és haszonélvezője a kalózkodásnak, és helyenként a regionális szervek mögött bújik meg. Nagyobb nemzetközi nyomásra is szükség lenne a tétlenkedő államok aktivizálása céljából, az ENSZ pedig kezdeményezhetné egy globális kalózkodás-ellenes haditengerészeti erő életre hívását - vélik szakértők. (Pirityi Sándor, a hadtudományok kandidátusa/MTI)