Kalotaszegi színfolt: a cigodák

A varázslatos táj, a szerény, de sok helyen a népi építészetet vagy legalább elemeit őrző házsorok – kivéve persze a lakótelepek panelházait – után egyszer csak felkapja a fejét. Mi ez? Gazdag romák telepe? Giccsparádé? Megmutatjuk, hogy mi is megengedhetjük magunknak a fényűzést?[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"251228","attributes":{"alt":"","author":"Somogyi Tibor felvétele","class":"media-image","height":"480","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"320"}}]] Ahogy újgazdagék, mi is túlépítjük egymást? Mindig magasabbra, mindig cifrábbra? Nyolcvankilenc után Nyugaton jól megszedtük magunkat – rendes kétkezi munkával –, és mint mindenki más, mi is ingatlanba fektetjük a pénzünket? Ha végigkérdeznénk az egykori putrilakókat, nyilván mindegyiktől más választ kapnánk a kérdésekre. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"251229","attributes":{"alt":"","author":"Somogyi Tibor felvétele","class":"media-image","height":"480","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"320"}}]] A „cigodák”, azaz a cigány pagodák már messziről vakítóan csillognak. Alumínium- és bádogtetőkön táncol a napfény, az udvarokban nyugati kocsik parkolnak, nem is akármilyenek, mert az autó pontosan olyan státusszimbólum, mint a háznak egyszerűen nem nevezhető, inkább csak a palota szóval illethető épületek. A tulajdonos szemével nézve a ház az életöröm, a szabadság, az autonómia kifejezőeszköze. A ház, bocsánat, palota tulajdonosa mentes minden társadalmi konvenciótól, ráadásul gazdag.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"251230","attributes":{"alt":"","author":"Somogyi Tibor felvétele","class":"media-image","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]Az az ember, aki megpróbál kitörni a mítoszból, amelyet az irodalom teremtett köréje, amelynek része a sátor, a putri, a tábortűz, a tánc, a jövendőmondás. A paloták – legalábbis a már bevakolt, kifestett cigodák – belülről éppoly fényűzőek, mint kívülről. A csipkés bádogtetőhöz arannyal festett belső terek járnak, fürdőszoba arany(ozott) vízcsappal. Kit érdekel, hogy a vizet az udvarról hordják, kannában, mert a vízvezeték nem lételem. Mint ahogy az sem zavar senkit, hogy a csillogó-villogó autó mellett tyúkok kapirgálnak. Elvégre a családi háztól nem idegen a háziszárnyas. És bár a házba nyugati keresetüket építették, az asszonyok nem a legújabb divatot majmolják, többségük ugyanúgy öltözködik, mint nyolcvankilenc előtt. Színes, virágos szoknya, blúz, fejkendő.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"251231","attributes":{"alt":"","author":"Somogyi Tibor felvétele","class":"media-image","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]Hogy a ház idegen-e ettől a viselettől, vagy ez a viselet nem illik a képbe? Részletkérdés, amely a cigoda lakóit a legcsekélyebb mértékben sem érdekli. Mint ahogy az sem fontos, hogy a félbehagyott épületeket, melyeknek csak a teteje csillog, befejezik-e valaha, vagy ott fog romba dőlni a főút mentén. Mert arra ügyelnek, hogy a palotáikat olyan helyre építsék, ahol a lehető legtöbben látják, hogy mindenki észrevegye, itt gazdagok is élnek, akik Nyugaton megdolgoztak a pénzükért, a tégláért, a bádogtetőért. Hogy egyik-másik háznak se ablaka, se ajtaja? Arra egyelőre nem futotta, a falak és a tető elnyelte azt, amit hazaküldtek, hazahoztak, aztán vagy befejezik, vagy nem. (rend)