Kakukkfiókás apák

A gyanakvás nem mindig alaptalan: egy brit egyetem tanulmánya szerint az apák mintegy négy százalékának „kakukkfiókája”, vagyis olyan gyereke van, aki nem tőle származik.

A liverpooli John Moores Egyetem kutatócsoportja Mark Bellis vezetésével irdatlan mennyiségű anyagot: a kérdéssel foglalkozó, 1950 és 2004 között összeállított 35 tanulmányt elemzett. Ezek a legkülönbözőbb országokban: az Egyesült Államokban, Finnországban, Új-Zélandon, Dél-Afrikában és Mexikóban készültek, és hajmeresztően eltérő végkövetkeztetéseket tartalmaznak: a „kakukkfiókás“ apák aránya 0,8-tól 30 százalékig szóródik bennük. A liverpooli kutatók arra az eredményre jutottak, hogy a helyes arány négy (pontosan 3,7) százalék lehet, vagyis világméretekben számítva minden 25 férfi közül egy olyan van, akinek a gyereke nem tőle származik – írták a Journal of Epidemiology and Community Health című szaklap legújabb számában.

Mark Bellis professzor a Reutersnak nyilatkozva hangsúlyozta, hogy a probléma jelentősége nem is annyira a számokban van, hanem abban, hogy az utóbbi időben egyre erősödik a genetika szerepe, és ha például valaki tudja, hogy apjának örökletes szívbetegsége volt, hajlik arra, hogy megváltoztassa étrendjét. Már csak ilyen esetek miatt is fontos tudni, hogy valakinek tényleg az-e az apja, akit annak hisz.

A professzor szerint az apasági „tévutaknak” csak elenyésző töredéke eredhet abból, hogy mesterséges megtermékenyítéskor esetleg összecserélik a szaporító anyagot. Az esetek túlnyomó többségében arról van szó, hogy az anyák egy része félrelép, házasságán kívüli szexuális kapcsolata vagy kapcsolatai vannak. Bellis példaként Nagy-Britanniát hozta fel, ahol a férjezett vagy valakivel tartósan együtt élő nők 20 százaléka járt már valamilyen „mellékúton”, de a fejlett országokban általában ugyanilyen ez az arány. Ráadásul a szigetországban a terhességek egyharmada nem tervezett, ami növeli az apaság bizonytalansági kockázatát.