Jom Kippur, az engesztelőnap

Az egynapos, bibliai eredetű ünnep a zsidó naptár szerinti hetedik hónap, azaz Tisri hónap 10. napján van, a Gergely naptár szerint évente változóan, szeptember vagy október hónap valamelyik napjára esik.

A héber naptár a bibliai időkből, a babilóniai naptárból ered; kombinált Nap-Hold naptár, hónapjai valódi holdhónapok, újholdtól újholdig tartanak. Zsinagógai naptárnak is nevezik, mivel a világ zsidósága vallási célokra csak ezt használja, és ez Izrael Állam hivatalos naptára is. A Jom Kippur ünnep nagyságát mutatja, hogy a hívő zsidók egy teljes hónapot (elul) és még tíz napot szentelnek az ünnepre való felkészülésnek. Az ünnepet mintegy felvezeti a zsidó újév (ros hásáná), és levezeti a nem sokkal később sorra kerülő sátoros ünnep (szukot). Az engesztelés napja elnevezés arra utal, hogy a Mindenható megbocsátotta Izrael fiainak az aranyborjú imádásának bűnét, amit akkor követtek el, amikor Mózes éppen a bálványimádás tilalmát is tartalmazó kőtáblákat vette át Istentől. Az Örökkévaló ezután kijelentette: „Legyen nektek ez a nap engesztelés napjául...” (3Mózes 23:27).

A Talmud az ünnepet egyszerűen csak napnak (jomá) nevezi, a hagyomány szerint ekkor pecsételik le, lesz végleges az az ítélet, amit Ros Hásánákor, az új év napján hozott az emberek sorsáról az Örökkévaló. A két ünnep közötti idő ezért a bűnbánat napjainak az ideje, amelyek reggelén, kora hajnalban bocsánatkérő imákat mondanak, hogy az esetleges negatív ítéletet pozitív irányba billentsék. Szokás a haragosokkal még Jom Kippur előtt megbékélni, hiszen csak így várható el, hogy az Örökkévaló is megbocsássa a vele szemben elkövetett bűnöket.

Az engesztelés napját bűnbánó szertartások előzik meg. Előző nap kora reggel szokás alámerülni a rituális fürdőben (mikve), hogy megtisztulva tudják fogadni a szent napot. Ugyanezen okból szokás a fogadalmakat, ígéreteket három tanú előtt feloldani, valamint bocsánatot kérni az embertársaktól. A tisztaságot, a bűntől való mentesítést szolgálja a kápárá szertartása is, amelynek során egy kakast vagy tyúkot a fej fölött lassan megforgatnak, és szimbolikusan áthárítják rá a bűnöket. Szokás a temetőbe is kilátogatni, felkeresni az elhunytak sírjait, az elmúlásra mint a bűn következményére emlékezni. Ilyenkor többet jótékonykodnak. Megelőző nap délután, mivel a Jom Kippur napja böjtnap, bőségesen kell étkezni, nehogy az éhség érzete túlzottan zavarja az áhítatot. Ekkor csak könnyű ételeket szokás fogyasztani. A böjt előtti lakoma után a családfő megáldja gyermekeit.

Jom Kippurkor érvényesek a szokásos munkatilalmak, valamint tilos enni, inni, tisztálkodni, piperecikkeket használni, bőrből készült lábbelit használni és házaséletet élni. Az engesztelés napja elnevezés onnan ered, hogy a hagyomány szerint nemcsak az élők, hanem a halottak, sőt az eljövendő nemzedékek számára is engesztelést hoz. A jeruzsálemi Szentély fennállásának idejében a főpap e napon mehetett be a Szentek Szentjébe, és végezte ott szolgálatát az egész nép bűneinek megbocsátásáért. Hosszú napnak (jóm ároh) azért nevezik, mert az ünnepnapokon szokásos négy imán kívül ekkor még egy ráadás imát (neilá) is mondanak a zsinagógában. Hosszú még azért is e nap, mert 25 órán át kell böjtölni és ezen idő java részét a zsinagógában kell eltölteni. Az alkalomhoz illő viselet a fehér, ami a tisztaság szimbóluma, mivel Jom Kippur napján a zsidók olyanok, mint az angyalok. Az emberek azt kívánják egymásnak, hogy a mennyei könyvben azok közé írja be Isten őket, akik jó év elé néznek. A nap a neila szertartással és a sófár megfújásával ér véget.