Játszva tanul a gyerek

Játszva tanul a gyerek – hallottam megannyiszor gyerekkoromban szüleimtől, nagyszüleimtől. Hálás vagyok nekik azért, hogy hagyták elpocsékolni azt a megannyi szöget, gyalult deszkát, eltűrték, hogy a féltve őrzött szerszámok gyakran szanaszét hevertek az udvaron. Gyártottam is én mindenféle „hasznos” dolgot: polcot, kisasztalt, nagyapámnak kaszaverő herkentyűt. Persze, a gyermeki kivitelezés miatt legtöbbjük használhatatlan csodamütyürré sikeredett, de sebaj, legközelebb majd ügyesebb leszek, gondoltam. Most már tudom, mennyi értékes tapasztalatot adtak ezek a gyermekkori próbálkozások, és egyetértek mindazokkal, akik nem sajnálnak egy-két szál deszkát vagy pár deka száraztésztát arra, hogy a gyerekük játszva tanulja meg mellettük a kalapálás vagy a főzés mesterségét.

Manapság mindennapi használati eszközzé vált a számítógép. Sokan a már említett megfontoltságból vásárolnak gyermekeiknek, mondván, nem árt, ha minél hamarabb megtanulja kezelni. Persze, a számítógépnek egy gyerek szemében csak akkor van komoly értéke, ha játszani is lehet vele.

Játszva tanul a gyerek – mondják a szülők, és már tele is van a gép jobbnál jobb játékokkal.

Emlékszem az első számítógépes játékomra. Egy kis pálcikával kellet visszaadogatni a labdát a virtuális ellenfélnek. Később jöttek a különböző sportjátékok, kergetősdik, autóversenyek.

A minap a kezembe került egy számítógépes játékokra szakosodott magazin. Tele volt a legújabb kínálat leírásával, kedvcsináló képeivel. Nem akartam hinni a szememnek. Minél véresebb, brutálisabb egy játék, annál jobban eladható. Verekedés, halál, robbantás, szex. Ezek a tipikus jelenetei szinte minden valamirevaló számítógépes játéknak. Ha sikerült ellenfelünket félholtra verni, jutalomként kitéphetjük a gerincét. Gyilkolhatunk gépfegyverrel, láncfűrésszel, lángágyúval, vagy akár egyszerűen elgázolhatjuk a békésen sétálgató járókelőket az utcán.

Persze, mondhatná valaki, hogy a hagyományos mesékben is vannak hasonló jelenetek. (Jancsi és Juliska elevenen megégeti a vasorrú bábát, a kis királyfi levágja a sárkány mind a hét fejét, vagy a vadász kibelezi a farkast, kiszabadítja Piroskát a nagymamával, aztán köveket rak bele, hogy belefulladjon a szerencsétlen a patakba.) Van némi igaza, de nem szabad elfelejteni, hogy ezekben a mesékben jellemzően a jó és a rossz párharcában a mesélő és hallgató mindig a jó oldalán áll, és minden mese lényege, hogy a végén az igaz győz a gonosz felett. Ezzel ellentétben a mai számítógépes játékok lényege a minden áron győzni akarás. Van olyan típusú is, ahol gonosztevőként járhatjuk az utcákat, és a legnagyobb siker, ha rendőrt ölünk. A jó és a gonosz párharca megfordított értelemben jelenik meg, mint a népmesékben. Akkor jó, ha minél rosszabb.

Még mielőtt elrettentenék minden szülőt attól, hogy gyermekének számítógépet vegyen születésnapjára, el kell mondanom, hogy azért vannak szép számban olyan játékok is, melyek valóban építik a gyerek jellemét, logikáját, alkotókészségét. Rajtunk, szülőkön múlik, hogy csemetéink hogyan ismerkednek meg korunk egyik nélkülözhetetlen eszközével, a számítógéppel. Mert még mindig igaz a mondás:

Játszva tanul a gyerek – csak nem mindegy, hogy kitől és mit! (Harangszó)