Irány a napfény! Irány a maláj Langkawi!

Az új attrakció. A kötélvasút panorámakocsijai. Nem lehet kideríteni, hogy a turizmus pr-gurujai találták-e ki, de az biztos, hogy amikor az utazó megveti a lábát a malajziai, jobb híján fővárosnak nevezett Kuahban, idegenvezetője vagy a taxis, nagyjából a tizedik percben belekezd egy mesébe. Alighanem a legismertebbel indít, amelynek hőse jó kétszáz évvel ezelőtt élt, gyönyörű lány volt, hercegnő, Mahsurinak hívták és szörnyű halállal kellett halnia. Halálra ítélték, mert állítólag megcsalta hitvesét, miközben az a háborúban volt. Az ártatlan Mahsuri utolsó szavaival elátkozta a szigetet, arra ítélve, hogy hét emberöltőn át ne virágozhasson. Testéből fehér vér folyt – a monda szerint ettől olyan gyönyörűek a Langkawi szigetek homokos partjai. Időközben, többnyire nagy szegénységben, felnőtt hét generáció, az átok szavatossági ideje lejárt, s mint a helyiek váltig állítják, ezzel egy csapásra virágzásnak indult a gyönyörű szigetvilág. Mahsuriból nemzeti hős és turisztikai vonzerő lett; szülőfalujában pompás emlékhelyet emelt neki a hálás nemzet. Aki ma Langkawira érkezik, mit sem lát abból a nyomorból, amely nemcsak a legenda szerint a Mahsuri halálát követő két évszázadban jellemezte a szigeteket. Talál viszont egy elég nagy hozzáértéssel és persze igen sok pénzzel kialakított üdülővilágot, amelynek fő vonzereje a még mindig viszonylag érintetlen természet, a kitűnő idegenforgalmi infrastruktúra és a barátságos, mindig vidám helybéliek.

A kispénzű hátizsákos turistát itt ugyanolyan szeretettel és figyelemmel fogadják, mint a szupergazdagokat, legfeljebb nem ugyanabban a szállodában helyezik el őket. Egy biztos: a smaragdzöld tenger és a tengerpart vakítóan fehér homokja nem tesz különbséget turista és turista között, s aki egyszer már elzarándokolt ide, akkor is jól fogja érezni magát, ha a napi megélhetésre nem szánt többet, mint ha mondjuk az Adriára ruccant volna le.

A szigeteken a szállodák saját éttermein kívül megszámlálhatatlan kisebb-nagyobb gasztronómiai szolgáltató csábítja a vendégeket – kínai, maláj, indiai, thai és mind több európai konyha verseng a pénzünkért. Van köztük olyan, ahol nem egész kétszáz koronáért degeszre ehetjük magunkat, de olyan is, ahol egy kiadós rákvacsoráért nyolcezer koronát biztosan ki kell fizetnünk. A középúton nem tévedhet el senki: garantáltan egzotikus étkeket fogyaszthat az európai árak töredékéért. Mindez azért van így, mert Langkawi nemcsak természeti, hanem adóparadicsom is, aminek áldásait a duty free bevásárlóközpontokban élvezheti a látogató.

Langkawi persze elsősorban a víz- és napimádóknak, a télből nyárba vándorlóknak, a teljes kikapcsolódásra vágyóknak való, no meg azoknak, akik kedvelik a pazar ízorgiát garantáló egzotikus keleti konyhák kínálatát, a halakat, rákokat, kagylókat, az ízletes trópusi gyümölcsöket. Aki a magas kultúrára, múzeumokra, hangversenyekre, izgalmas színházi előadásokra vágyik, feleslegesen zötykölődik járattól függően 12-16 órát, jobban teszi, ha az öreg kontinensen marad.

Langkawi, csakúgy, mint egész Malajzia legfőbb turisztikai vonzereje a változatos természetben, a flórában és faunában, a barátságos emberekben, a vásári hangulatban van, no és persze abban, hogy itt soha nincs tél. (A tenger mellett a klímával sincs baj; a városokban viszont elviselhetőbb a száraz időszak, kivéve, ha valaki kimondottan kedveli a „szaunázást”.)

A látogatók válogathatnak az itthon egyelőre egzotikusnak számító sportok – a könnyűbúvárkodás, a golf, a vitorlázás és az aquagliding – közül, viszonylag normális árakon. A horgászoknak a cuccot helyben érdemes beszerezni, mert verhetetlenek az árak. A lakott szigeteken kitűnő utak épültek, így aztán a kerekezők sem maradnak hoppon. Évek óta itt startol az ázsiai Tour de France-ként is emlegetett 400 ezer dolláros összdíjazású Tour de Langkawi országúti kerékpárverseny, amelynek résztvevői 1310 kilométert tekernek a maláj fővárosban, Kuala Lumpurban lévő célig. (A következő verseny 2003. január 31-én indul.)

Mindenkit vásárlásra csábítanakPéter Ferenc felvételei Egy tipikus üdülésből Langkawin nem hiányozhat a szigetugrálás (island hopping), ami abból áll, hogy kibérel a vendég egy motorcsónakot, kapitánnyal, amely szigetről szigetre viszi. Az egyik szigeten megismerkedhet a régió trópusi növény- és állatvilágával; megcsodálhatja és megetetheti a szabadon szaladgáló majmokat, akik, ha valaki nem vigyáz, el is orozhatják napszemüvegét, fényképezőgépét. Átugorva egy másik szigetre megmártózhat a tengerben, kipróbálhatja a vízisport-eszközöket, a következő helyszínen hegyet is mászhat. Az idegenvezető biztos, hogy elviszi a külföldit Dayang Bunting szigetére, ahol egy őserdei hegymászás után egy édesvizű tó partján találhatja magát. Ezt a tavat azoknak a hölgyeknek ajánlják, akik gyermekre vágynak, a legenda szerint ugyanis egy helyi tündér, akit addig elkerült a gyermekáldás, gyönyörű fiúgyermeket szült, miután megfürdött a tó vizében és ivott is belőle.

A fotózást kedvelők gyorsan rájönnek, hogy nincs az a filmmennyiség, ami elegendő lenne, ezért érdemes tartalékolni a legújabb langkawi attrakció, a kötélvasút nyújtotta lélegzetelállító látvány rögzítésére: a panorámakocsik az esőerdő lombkoronái fölött siklanak fel a Gunung Machinchang csúcsára, ahonnan nemcsak a langkawi szigetvilágot vehetjük szemügyre, de Thaiföld déli vidékét is. Az jár el helyesen, aki nem visz magával útravalót, hanem beveszi magát egy duty free áruházba, és tetőtől talpig felöltözik, bespájzol sörből, üdítő italból, dohányféléből, ropogtatnivalóból. Malajzia urbanizálódott része lényegében egy óriási bevásárlóközpont, ahol az emberek szabad idejük nagyobbik részét a hipermodern plazákban töltik, és a turistákat is vásárlásra csábítják. Utóbbiak elektronikus eszközöket, ruhaneműt, kézműipari termékeket és kozmetikumokat vesznek, s aki tud alkudni, könnyen „megkeresheti“ a repülőjegy árát.

(Egy tipp: aki utazni akarna, jól teszi, ha az interneten is tájékozódik, mert találhat kedvező ajánlatokat.)