Interjú M. Nagy László fotóriporterrel a keddi Új Szóban

Suhanckorodtól fényképezel, viszont főállású fotóriporter jóval később lettél. Nem hiányoznak a közbeeső évek, kis híján két évtized?

Két dolgot sohasem titkoltam: azt, hogy az eredeti szakmám épületlakatos, és később hegesztőként dolgoztam; másrészt pedig, hogy egy olyan parasztcsaládból származom, ahol kisgyerek koromban egyetlen könyv sem akadt a portán. Meg hát az inasiskola sem Shakespeare-ről vagy Madáchról szólt. Így én nem úgy szoktam meg az olvasást, ahogyan azok, akiket otthon könyvespolcok vesznek körül. Sokáig ezért nem is élt bennem az olvasás természetes igénye. Bár meglehet, hogy pont ennek köszönhetően hamarabb alakult ki a saját világlátásom, hiszen különböző könyvek helyett az egyéni benyomásaim szabtak sok tekintetben mércét az életemnek. Mai napig a természet nem manipulált gyermekének, emberileg, divatos zsargonban, nem génkezelt teremtésének tartom magam. És mindenki a példaképem, aki valami igazán értékeset tudott felmutatni az életben.

A Miklósi Péter készítette interjút a keddi Új Szóban olvashatják!