Akár örül a küszöbön álló eseménynek, akár szomorúsággal tölti el, figyelmét teljesen leköti az ezzel kapcsolatos sok-sok tennivaló, elfoglaltság.
Nagy tetteket vinne végbe, s ehelyett jelentéktelen, értelmetlen dolgokkal kell bíbelődnie. Minduntalan az óráját lesi: meddig még a szenvedés? Ám az óra konok jószág.
A szemére hányják, hogy mások „hátán“ jutott előre. Nem vitás, hogy ebben van valami. Egyedül ilyen kemény harcban nem lett volna képes ilyen jó eredményre.
El ne felejtse, hogy barátjának közeleg a születésnapja. Keressen valami olyan ajándékot, amelyre már régóta vágyott, találja ki, mire gondol, mit szeretne a leginkább.
Ha raktározza, gyűjtögeti sérelmeit, előbb-utóbb kitör, mint a lávafolyam, s betemet mindent. Miért nem mondja ki azonnal, ha valami bántja, vagy más véleménye van?
Örüljön neki, hogy az ismerőse saját lábán próbál megállni, s higgye el, jobban megbecsüli azt, amiért egyedül dolgozott meg. Tehát nyugalom, és türtőztesse magát!
Dicséretekkel halmozzák el és megjutalmazzák, de Ön úgy érzi, semmi nem indokolja ezt, s zavarja, hogy érdemtelenül a középpontba kerül. Hiszen Ön csak végezte a dolgát.
Egyszeriben magabiztos, megnyerő modorú és elegáns embernek képzeli magát. Ugyanakkor félő, hogy magabiztossága nagyképűségbe és önhittségbe megy át.
Könnyű hódításra kínálkozik lehetőség. Önnek nem jelent különösebben sokat a másik, de ő odavan Önért. Jól gondolja meg, ez így nem fair.
Már tegnap, tegnapelőtt is volt érzelmi életének olyan feltöltődési lehetősége, ami még most is érezteti hatását. Mosolyát, jó érzését nem tudja, nem is akarja elrejteni.
Olyan, mintha a Dunába vizet hordana. Egyik feladatát megoldja, mögötte ott sorakozik öt másik. Az egyik lyukat betömi, a másik oldalon máris ott tátong egy újabb.
Tiltakozik, a körülményeket okolja. Még igaza is lehet, hiszen az utóbbi napok eseményei… Távoli, nyugalmas helyre vágyik, leginkább egy lakatlan szigetre.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.