Hogyan halt meg a „mosolygó pápa

I. János Pál százezrek által magasztalt személye és negyedszázada bekövetkezett hirtelen halála ma is felkavarja az érzelmeket: a „mosolygó pápát” hívei végső soron szentté akarják avattatni, miközben múltjának kutatói újra és újra felvetik, hogy a szeretett főpásztor gyilkosság áldozata lett.

A pápa szavai és cselekedetei arra utaltak, hogy folytatni kívánta a második vatikáni zsinat által megkezdett korszakos reformokat, sőt, egyfajta „csendes forradalommal” alapvetően meg akarta újítani a katolikus egyházat. Jellemző, hogy míg a holokauszttal kapcsolatban igen vitatott szerepet játszott XII. Piusz, vagy a zsinatot lezáró VI. Pál boldoggá avatását (ez az első lépés a szentté válás felé) a Kúria kezdeményezte, addig I. János Pál beatifikálásának indítványozása „alulról jött.”

Válaszul az Albino Luciani néven született pápa boldoggá avatását sürgető petícióra – amelyet háromszázezer aláírás nyomatékosított – a Vatikán nemrégiben Pasquale Liberatore szalézi szerzetes személyében kinevezte I. János Pál ügyének posztulátorát. A folyamat első tárgyalását, amelyen a világi és az egyházi tudományok szakértői górcső alá veszik a jelöltnek a hit jegyében tanúsított „hősiességét”, november 23-ra tűzték ki.

Még mindig nem tudni viszont, hogy lesz-e valaha is tárgyalás vagy akár csupán vizsgálat a pápa váratlan, s sokak által máig is rejtélyesnek tartott halála ügyében.

Albino Luciani látszólag jó egészségnek örvendett, amikor 1978. augusztus 26-án, 65 éves korában Szent Péter utódjául választották. Rövid pontifikátusának szeptember 29-ének hajnalán egy váratlan szívroham vetett véget, amely körül azóta is számtalan a spekuláció. Miközben a Szentszék álláspontja szerint I. János Pál természetes halállal halt meg, addig sokan az egyházon belüli konzervatív és reformerők küzdelmével, a Vatikán bankjának sötét üzelmeivel, s a titokzatos, az itáliai társadalmi elitet keresztül-kasul behálózó P2-es páhollyal hozzák összefüggésbe. A rejtély tisztázását nehezíti, hogy a Kúria – legalábbis eddig így lehetett tudni – a hagyományokra hivatkozva nem engedélyezte a holttest felboncolását, amelyet csaknem azonnal be is balzsamoztak.

Új muníciót szolgáltat a kételkedőknek egy spanyol szerzetes minap megjelent könyve. Jesus Lopez Saez nem kevesebbet állít, mint hogy a mosolygó pápával egy nagyon erős adag értágító gyógyszerrel végeztek. Jesus atya a néhai pápa személyes orvosával folytatott beszélgetései alapján megállapítja, hogy I. János Pálnak nem voltak szívpanaszai. Egyedül az alacsony vérnyomás okozott neki gondot. Jesus Lopez Saez az El dia de la cuenta (A számadás napja) című, egyelőre csak internetes megrendelés útján beszerezhető kötetében így fogalmaz: „bár a Vatikán ezt tagadja, I. János Pált felboncolták és tudni lehetett, hogy halálát egy nagy adag értágító okozta, ami kifejezetten ellenjavallt az alacsony vérnyomású személyek számára: ilyet sohasem írt fel neki az orvosa, ezért azt vagy beinjekciózták neki, vagy kényszerítették rá, hogy lenyelje.” Lopez azt állítja, a pápának azért kellett meghalnia, mert napirendre tűzte a Kúria és az olasz katolikus hierarchia átszervezését, s számos poszton, így a Vatikán államtitkári székében személycserét kívánt végrehajtani. I. János Pál emellett le akart számolni a szervezett alvilággal, a P2-es páhollyal és meg akarta tisztítani a Vatikán bankját, az IOR-t a szennyes machinációkba keveredett személyektől.

A különös botránykönyv papi szerzője szerint a pápa tisztában volt vele, hogy jelentős ellenerőkkel kell majd megküzdenie. Azt is megérezte, hogy uralkodása rövid lesz, sőt, még azt is előrelátta, hogy ki lesz az utóda. Többször szóba hozta, úgy hivatkozva rá, hogy „az idegen”, vagy hogy „ő, aki előttem ült a zsinaton”. „Ez Karol Wojtyla volt, Villot (akkori vatikáni bíboros-államtitkár) és a hatalom feletti ellenőrzést visszanyerni kívánó Kúria jelöltje” – írja a spanyol szerzetes, akit, mint állítja, „nem hagyja hallgatni a lelkiismerete”.

Róma, 2003. november