Hogy elfogadjuk a másikat annak, ami

Csöpel láma Füzeskuty Ferencként festőművész volt Másodízben rendezték meg tavasszal a Tibet szabad szelleme elnevezésű fesztivált az andódi (az egyetlen szlovákiai) tibeti buddhista központban. Érdekfeszítő beszámolók hangzottak el indiai és nepáli zarándokutakról, a tibeti kultúráról, a prágai buddhista centrum tevékenységéről, de a legnagyobb érdeklődés Csöpel láma vasárnapi tanítását kísérte. A központ vezetője, Geljen Tibor pozitívan értékelte a fesztivált.

A rendezvényen közel nyolcvanan vettek részt Szlovákiából.

A három napból kettőt szántunk arra, hogy tibeti kérdésekről tárgyaljunk, a harmadik napon a tibeti buddhizmus bölcsességeivel ismerkedtünk meg. Az első napon Őszentsége, a dalai láma követe, Szonan Tendzin tartott előadást. Tőle hiteles információkat kaptunk, s ezek arra késztetnek bennünket, hogy nem maradhatunk közönyösek, nekünk is kötelességünk tájékoztatni a közvéleményt a tibeti kérdésről. Megemlékeztünk a kínai megszállók elleni tibeti felkelés 43. évfordulójáról, és kötelességünknek érezzük, hogy erőnkhöz mérten segítsünk a száműzetésben élő tibetieknek.

Pál Tibor gútai vállalkozó (kovács iparművész) minden olyan dolog iránt érdeklődik, amely lehetőséget kínál önmagunk és a világ megismerésére. Nem először vagyok itt. Ez abszolút független a vallástól vagy a világnézettől. Nem vagyok buddhista, de érdekel a buddhizmus mint filozófia.

Miben segítette a buddhizmus megismerése?

A lelki egyensúlyom helyreállításában. Egészen másképp szemlélem a világot.

Hogy másképp?

Az ember rájön, hogy nem az anyagiak a fontosak, hanem a lelkiek.

Ezt éppen egy vállalkozó mondja? Ha nem az anyagiak a fontosak, akkor a vállalkozó tönkremegy.

Nem biztos. A kettő különválasztható. Sőt, kölcsönösen kiegészíthetik egymást. Például rájöttem arra, mi az, amit gyorsan el kell felejtenem, és mi az, amiben sikeresebb és jobb lehetek.

Mária Poláková Pozsonyból érkezett.

Hat éve léptem erre a szellemi útra, a reikin keresztül, amikor megismertem Geljen Tibort és Ildikót. A lámák közvetítésével, akik ide járnak, két év alatt elvégeztük az alapot adó buddhista iskolát, de a tanítás tovább folytatódik itt, Andódon. Ki számít buddhistának? Én még nem, de nekem a buddhizmus tanulmányozása belső egyensúlyt adott, harmóniát, egyúttal bölcsességet, az önfegyelem elsajátításának tudományát. Megtanultam, hogy az elmélyülés, az elcsendesedés a legszebb, amit az ember elérhet. Visszagondolva, olyan voltam, mint a tengeren hányódó bárka. Ma már másképp látom a világot, más értékrendet állítottam fel. Az élet kemény megpróbáltatásokat mért rám. Naponta értesülünk tragédiákról, de amíg nem mi vagyunk a szenvedő alanyai, addig hidegen hagynak bennünket, s amikor magunk szembesülünk a megpróbáltatásokkal, nem tudunk velük megbirkózni. Rendszerint olyankor döbbenünk rá, hogy mi a fontos és mi nem, amikor valamilyen tragédia ér.

Csöpel láma először jár Andódon. Közvetlen, jókedélyű férfi. Eredeti neve Füzeskuty Ferenc. Mivel foglalkozott, mielőtt láma lett?

Festőművész voltam.

Volt?

Most nem gyakorlom.

Nem hiányzik?

Nem.

Hol állított ki utoljára?

Svédországban. Ott laktam.

Mikor ment el Magyarországról?

Hatvannyolcban. Kifejezetten nem üldöztek, de eléggé megalázó helyzet uralkodott Magyarországon, és én ezt nem tudtam, nem akartam vállalni.

Mikor települt vissza?

Fél lábbal még Svédországban vagyok, de kilencvenkettő óta sokat tartózkodom Magyarországon, lámaként.

Svédországban nagyobb tábora van a buddhizmusnak, mint Magyarországon?

Nem, sőt.

Mióta foglalkozik a buddhizmussal?

A hetvenes évek eleje óta. Kerestem az utamat...

Pál Tibor gútai iparművész A szerző felvételei Mint festőművész?

Úgy is. Kerestem egy belső utat a művészet mellett is. Születésemtől katolikus vagyok. Először a kereszténységen belül kerestem, és elég gyorsan kialakult, hogy a buddhizmus felé vonzódom.

Mi ragadta meg a buddhizmusban?

Annyira egyenes, lényegre törő tanításokhoz jutottam rögtön az elején, mindenféle külsőségek, sallangok nélkül, hogy ez egyből levett a lábamról. Amit kaptam, az a lényeg, az elme, önmagunk megismerése. A meditáció sokkal lényegre törőbb módszer, mint a festés. A festés áttételes munka, a meditáció pedig a leglényegibb út.

Hogyan lesz egy magyar festő-művészből láma?

Úgy, hogy három évig zárt környezetben meditációelvonulást végez. Ez Svédországban volt, a legkiemelkedőbb tibeti tanítók vezetése mellett. Ez nem papi rang vagy hivatás. A buddhizmuson belül is vannak papok és szerzetesek. Egyszerűen azt jelenti, hogy az ember a szellemi dolgokban jártasságot szerez, és ennek alapján segíteni tud másokat. Láma lehet olyan valaki is, akinek van emellett civil foglalkozása. A magyarországi közösség, amely spontán alakult, megkért, hogy segítsek nekik létrehozni a központot. Most többnyire Magyarországon tartózkodom, a fő központunk Salgótarjántól nem messze van. Tavaly rendeztük be a budapesti központot, amely nem sokkal nagyobb, mint az andódi.

A családja hol él?

Svéd feleségem volt, elváltunk. A gyerekeim Svédországban élnek.

Ők is buddhisták?

Egy kicsit. Ez teljesen rájuk van bízva.

Családon belül nem okoz feszültséget, ha az egyik buddhista, de a másik nem tud ezzel azonosulni?

Okozhatna, de a buddhizmus, főleg ahogyan mi gyakoroljuk, nem tételes vallás. Ez egy belső ösvény, s azon alapul, hogy teljes mértékben elfogadjuk a másik embert annak, ami. Belső életre külső követelményeket nem lehet támasztani. Nem tételes vallás, nem külső formalitásokban nyilvánul meg, hanem teljes mértékben egy belső önmegismerési út, lelki út, és ezt egy keresztény a kereszténységen belül ugyanúgy tudja gyakorolni, mint egy buddhista a buddhizmuson belül. Az a keresztény, aki azt gyakorolja, és az a buddhista, aki ezt gyakorolja, nagyon közel van egymáshoz, bár a vallás látszólag nagyon elválasztaná őket.

És elválasztja?

Nem választja el. Ha valóban a lényegét gyakorolja a vallásnak, akkor inkább találkozik a másikkal.

A történelmi egyházakkal nincsenek ellentéteik?

Ilyen problémáim nem voltak, sőt mondhatom, hogy jó tapasztalataim vannak, például van nekünk egy sztúpánk, egy buddhista szentélyünk, melyet kilencvenkettőben építettünk, és amelyet Őszentsége a dalai láma avatott fel. Ott részt vettek a történelmi egyházak magas rangú képviselői is, és a dalai láma tanítást adott a budapesti bazilikában. Amellett nekünk is vannak találkozásaink keresztényekkel, egyfajta dialógus is alakulgat. Fontos dolgokról beszélgetünk. Akármelyik vallás követőjére vonatkozik az, hogy végső soron önmagával kell szembesülnie, és önmagát kell megismernie. Ez vezet a boldogabb emberhez, ez által tudja a vallását is gyakorolni, ezt csinálta Jézus, ezt csinálták a keresztény szentek, akik elérték a megvilágosodást, ezt csinálta Buddha is. A belső ösvény univerzális ösvény, nem akarja az önmaga megismerésére törekvő egyik embert ráaggatott nevekkel elválasztani a másiktól. Ugyanazt csinálja. Az egyik Jézust követi, a másik Buddhát. Más az, amikor a nevek kezdenek dominálni a vallásban; amikor az ember egyfajta önigazolást és önazonosítási jelképet vagy tárgyat keres a vallásában. Akkor az egészből politika lesz. Ez nem jó. Pontosan ezt tudjuk megelőzni, ha saját vallásunk leglényegét gyakoroljuk, az pedig mindig önmagunk megismerése.