Hízunk is, növünk is

Amerikában a lakosság kétharmada kövér, Európa minden harmadik-negyedik polgára túlsúlyos. A vészharangot az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kongatta meg. A hír kínálja a következtetést: jobban élünk, tehát többet eszünk! A testsúly-infláció azonban nem ilyen egyszerű és ez ki is derül a történelmi összefüggésekből. Az utóbbi két évtizedben szinte járványszerűen terjedt a hízás, és megváltoztatta az európai ember testarányait. Andrew Prentice londoni táplálkozáskutató szerint 1980-ban a férfiak átlagsúlya 73,7 kg, a nőké 62,2 kg volt, ma viszont 81,6 illetve 68,8 kiló. Ugyanakkor 10 évenként 1 centivel nőtt a testmagasság is. A magunk mögött hagyott évszázadok látványosan érintették a súlyt és a testmagasságot. Az emberi testméreteket elemző antropometristák pontos adatokat csak az utolsó 150 évből idézhetnek, a korábbiakra csontleletekből, festményekből, különféle emberábrázolásokból következtetnek. Megállapításaik olykor megdöbbentők! Az első meglepetést a Krisztus előtti 35 ezer és 8500 közötti, kőkorszakbeli európai ember elődei szolgáltatták: testmagasságuk már 10 ezer évvel ezelőtt elérte a 170 centimétert. A töpörödés, ha ugyan szabad ezt a kifejezést használni, néhány ezer évvel később kezdődött. A tiroli ősemberként számon tartott vadász jégben megőrzött teste életében is mindössze 40 kilót nyomhatott és nem volt 165 centinél magasabb. A görög-római korban is csak 165-170 centiméter magas volt az átlagos férfi. Igaz, Julius Caesarról azt írják a krónikák, hogy magas és szikár ember volt, ám a második évszázad császári hadseregébe már 148 centivel be lehetett kerülni. A barbár támadások, a háborúk is nyomot hagytak, folyamatosan módosították a korabeli Európa genetikai térképét. „A negatív környezeti hatások főleg a magasabb testalkatúakat sújtották” – írja egy francia kutató. Az első, tudományosan összehasonlítható adatok is Franciaországból származnak: 80 archívum 38 ezer 700 katonájának különféle adatát vetették össze. XV. és XVI. Lajos katonáiról kiderült, hogy a testmagasságuk az életfeltételek javulásával változott, a 161,7 cm-es átlag már 12 év alatt 4 cm-el nőtt. A XVII. századi „törpe korszakot” a háborúk, a járványok és nem utolsó sorban az Európára zúdult hideg okozta. Kevesebb volt a termés, ezért a korszak embere nem jutott annyi kalóriához, amennyivel a hideg hatását ellensúlyozhatta volna. A kutatók szerint a felgyorsult növekedési és súlygyarapodási folyamat kiszámíthatatlan következményeit nem hagyhatják figyelmen kívül a XXI. századi társadalmak.