Hazaszeretet

A személyiség fejlesztése mellett fontos a közösségi erkölcs: a hazaszeretetre, a családi életre nevelés. Benedek István szép megfogalmazásával élve: „A nemzeti érzés azonban elsősorban közvetett úton alakítható ki, illetve tanítható, hiszen valóban igaz, hogy a hazaszeretet olyan emberi érzésekhez hasonlítható, mint a szerelem.” A hazaszeretet tanításának „eszköze a magyar történelem, a magyar művelődéstörténet – és mindenek felett – a magyar irodalom tanítása hazafias szellemben, de ennek hangoztatása nélkül.” Valóban, ha a „diákok megértik, mit jelentett a magyarság számára Árpád, Géza, Szent László, IV. Béla, Hunyadi János, Mátyás király, akkor minden biztatás nélkül elmélyül bennük a magyarságszeretet. Ha felfogják azt, hogy a magyarság számos népből integrálódott szerves egységgé; ha elismerik a felvidéki, erdélyi és délvidéki városok (németből, szászból, zsidóból, szerbből, horvátból stb.) magyarrá vált kultúráját; ha emlékezetükbe vésték Berzsenyi, Kölcsey, Petőfi, Vörösmarty, Arany, Ady hazafias líráját; ha megértik a Bánk bán, a Himnusz és a Szózat üzenetét: akkor nem kell nekik magyarázni, mit jelent magyarnak lenni.”

A hazaszeretetre neveléshez hozzátartozik a múlt megbecsülése és a jövőbe vetett reménység táplálása. Mindkettőhöz kellő kritika szükséges. A magyar jövő reménysége vagy reménytelensége azon múlik, sikerül-e az „ősi átkot”, a belviszályt kiküszöbölni, és a bennünket körülvevő országokkal, népekkel jó viszonyt kialakítani. Mindkettő nemzeti ügy, tehát a józan és mértéktartó hazaszeretetre nevelés ezeket nem nélkülözheti.

Minél több érzelmet merít a gyermek születésétől kezdve elsősorban a szüleitől, annál inkább képessé válik az érzelmeket átélni, és kinyilvánítani mások iránt. A szeretetből soha sincs felesleg, ezzel, nem kell takarékoskodni. Az iskolai nevelési tevékenységét megkönnyíti minden olyan gyermek, aki olyan családból lép az intézmény falai közé, amelyben a szeretet, a törődés igényét kielégítették, és megnehezítik mindazok, akik elhanyagoltan vagy agyonkényeztetve, de kielégítetlen szükségletekkel érkeznek a közösségbe. Sajnos, ma sem ritka az olyan gyermek, aki az anya vagy az anyai szeretet hiányával éli át egész gyermekkorát. A kapcsolat szerepe miatt ez már nemcsak iskolai, hanem igen súlyos társadalmi kérdés.

Ingyentanács

OLVASÓI LEVÉL

Néhány napja e két szó cseng a fülemben: „Váljon el!” Ezt a jó tanácsot a dunaszerdahelyi munkahivatalban kaptam, miután afelől érdeklődtem, jár-e nekem az úgynevezett szociális segély. Azért bátorkodtam ez iránt érdeklődni, merthogy szeptembertől munkanélküli lettem létszámcsökkentés miatt. S mivel utólag tudomásomra jutott, hogy ez a tanácsadás a fent nevezett hivatalban bevett szokás, úgy gondolom, a következő párbeszéd nyilvánosságot érdemel.

– Jó napot kívánok! Érdeklődni szeretnék, mi az eljárás abban az esetben, ha szociális segélyért szeretnék folyamodni.

– Férjezett?

– Igen.

– A férje dolgozik?

– Minimálbérért egy maszeknál. És van két gyermekünk, akik tanulnak, középiskolások.

A hivatalnok úr előveszi zsebszámolóját, számol, aztán kijelenti:

– Nincs semmi értelme kérvényezni, mert nem fogják megítélni. A férje fizetéséből tessenek megélni. Persze, ha elválna, akkor már másként bírálnák el az esetét.

Erre a kijelentésre nem tudtam válaszolni, torkomat valami összeszorította, sírással küszködve fordultam ki a helyiségből. Azóta az jár az eszemben, hogy a tanácsot meg sem köszöntem. Meg az, hogy az én huszonegy évi házasságommal nincs semmi baj. Harminc évig neveltem és oktattam az óvodában a gyerekeket, mindig a családi nevelésre buzdítottam a szülőket, azt hangoztatva, hogy a társadalom fontosnak tartja a család összetartását. És tessék, a munkahivatalban most ellenpropagandát folytatnak.

Aki ehhez a megoldáshoz folyamodik, vajon mivel indokolja házassága felbontását? Hogy a férje, felesége nem tudja eltartani? A huszonegyedik század elejére ez is bekerült a válási indokok közé? ĺgy neveljük az utódainkat családi szeretetre és összetartásra? Ezekre a kérdésekre ki válaszol nekem?

Én dolgozni szeretnék, nem pedig segélyért folyamodni. Dolgozni akarok, hogy továbbra is azt hirdessem, a családban nevelkedett gyermekeknek van biztos jövőjük. (H. V.)