A személyiség fejlesztése mellett fontos a közösségi erkölcs: a hazaszeretetre, a családi életre nevelés.
Hazaszeretet
A hazaszeretetre neveléshez hozzátartozik a múlt megbecsülése és a jövőbe vetett reménység táplálása. Mindkettőhöz kellő kritika szükséges. A magyar jövő reménysége vagy reménytelensége azon múlik, sikerül-e az „ősi átkot”, a belviszályt kiküszöbölni, és a bennünket körülvevő országokkal, népekkel jó viszonyt kialakítani. Mindkettő nemzeti ügy, tehát a józan és mértéktartó hazaszeretetre nevelés ezeket nem nélkülözheti.
Minél több érzelmet merít a gyermek születésétől kezdve elsősorban a szüleitől, annál inkább képessé válik az érzelmeket átélni, és kinyilvánítani mások iránt. A szeretetből soha sincs felesleg, ezzel, nem kell takarékoskodni. Az iskolai nevelési tevékenységét megkönnyíti minden olyan gyermek, aki olyan családból lép az intézmény falai közé, amelyben a szeretet, a törődés igényét kielégítették, és megnehezítik mindazok, akik elhanyagoltan vagy agyonkényeztetve, de kielégítetlen szükségletekkel érkeznek a közösségbe. Sajnos, ma sem ritka az olyan gyermek, aki az anya vagy az anyai szeretet hiányával éli át egész gyermekkorát. A kapcsolat szerepe miatt ez már nemcsak iskolai, hanem igen súlyos társadalmi kérdés.
Ingyentanács
OLVASÓI LEVÉL
Néhány napja e két szó cseng a fülemben: „Váljon el!” Ezt a jó tanácsot a dunaszerdahelyi munkahivatalban kaptam, miután afelől érdeklődtem, jár-e nekem az úgynevezett szociális segély. Azért bátorkodtam ez iránt érdeklődni, merthogy szeptembertől munkanélküli lettem létszámcsökkentés miatt. S mivel utólag tudomásomra jutott, hogy ez a tanácsadás a fent nevezett hivatalban bevett szokás, úgy gondolom, a következő párbeszéd nyilvánosságot érdemel.
– Jó napot kívánok! Érdeklődni szeretnék, mi az eljárás abban az esetben, ha szociális segélyért szeretnék folyamodni.
– Férjezett?
– Igen.
– A férje dolgozik?
– Minimálbérért egy maszeknál. És van két gyermekünk, akik tanulnak, középiskolások.
A hivatalnok úr előveszi zsebszámolóját, számol, aztán kijelenti:
– Nincs semmi értelme kérvényezni, mert nem fogják megítélni. A férje fizetéséből tessenek megélni. Persze, ha elválna, akkor már másként bírálnák el az esetét.
Erre a kijelentésre nem tudtam válaszolni, torkomat valami összeszorította, sírással küszködve fordultam ki a helyiségből. Azóta az jár az eszemben, hogy a tanácsot meg sem köszöntem. Meg az, hogy az én huszonegy évi házasságommal nincs semmi baj. Harminc évig neveltem és oktattam az óvodában a gyerekeket, mindig a családi nevelésre buzdítottam a szülőket, azt hangoztatva, hogy a társadalom fontosnak tartja a család összetartását. És tessék, a munkahivatalban most ellenpropagandát folytatnak.
Aki ehhez a megoldáshoz folyamodik, vajon mivel indokolja házassága felbontását? Hogy a férje, felesége nem tudja eltartani? A huszonegyedik század elejére ez is bekerült a válási indokok közé? ĺgy neveljük az utódainkat családi szeretetre és összetartásra? Ezekre a kérdésekre ki válaszol nekem?
Én dolgozni szeretnék, nem pedig segélyért folyamodni. Dolgozni akarok, hogy továbbra is azt hirdessem, a családban nevelkedett gyermekeknek van biztos jövőjük. (H. V.)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.